Érdeklődés, szóbeszéd szintjén mindenképpen hétköznapivá vált a háromdimenziós nyomtatás. Egyre több cikk foglalkozik a témával, és a kapcsolódó webes keresések száma is exponenciálisan növekszik. A Google statisztikája szerint idén megháromszorozódott a rendszerén keresztül indított keresések száma a "3d printing" kifejezésre, és a cikkekben is láthatunk már használati érték nélküli műalkotásoktól szerszámokon és alkatrészeken át orvosi segédeszözökig, végleges implantátumokig sokféle térbeli nyomatot. De persze más a technológia térhódítását az interneten követni, és más valóban kézbe fogni egy kész objektumot, netán saját magunknak kinyomtatni valamit az új módi szerint...

Eltérő módszerek, asztali méretek ■ A megközelíthetőbb árú 3D-nyomtatók alapvetően egyfajta műanyagból készült nyomatokat tudnak elkészíteni, ráadásul egy színben. Persze technológiai szinten már elképzelhető 3d-objektumok nyomtatása több szín és anyag használatával, akár sejtszerkezetek szintjén is. A NASA speciális nikkelötvözetekből nyomtat rakéta-alkatrészeket, és már olyan futurisztikus megoldásokkal kísérletezik, mint a plazmaszóráson alapuló hibrid-fém nyomatok készítése.

De hogy is készül egy 3D-nyomat? A mai módszerek közül a leghagyományosabbnak a CNC-hez hasonló "marás" számít, ahol egy adott formájú alapanyagból (például egy hengeres fából vagy egy műanyag kockából) a "nyomtató" lefaragja a felesleget a számítógépes modell alapján. Ez persze még nem az igazi, hiszen pazarló megoldás: az igazi 3D-nyomtatás során épp anyagot "adunk hozzá" a lefaragás helyett.


Az extrudáláson alapuló megoldások egyik neves úttörője a MakerBot, amely alapvetően "kvázi-2D" felületek, tehát 100 mikron vastag rétegek egymásra építésével alkotja meg a térbeli objektumokat. A cég jelenlegi csúcsmodellje, a már asztali megoldásként, tehát konzumer felhasználásra hirdetett Replicator 2: a vaskos asztali PC-házra emlékeztető berendezést 2200 dollárért bárki megrendelheti, és 48 dollárért vehetünk hozzá egy kilós műanyag alapanyagot, jelenleg hét különféle színben.

A Formlabs által használt módszer a sztereolitográfia: a nemrégiben Kickstarter-támogatásban részesült cég műanyag gél alapanyagra építi megoldását. A szintén "asztali méretű" berendezésben a sűrű, folyékony alapanyagot lehet a számítógépen megtervezett formák alapján megszilárdítani. A technológiával még a MakerBot-féle rétegezésnél is részletesebb, simább felületeket lehet létrehozni, egy szakértői vélemény szerint a két módszer között olyasmi különbség van, mint egy átlagos telefon-kijelző és a Retina Display között. A Form 1 névre keresztelt első eszközre már felveszik az előrendelést, a szállítást 2013 áprilisától ígérik. A berendezéshez 149 dollárért vehetünk egy egységnyi szürke gélt: az egység méretéről még nincs információ, csupán annyit lehet tudni, hogy a szürke alapszínt a megszilárdult felület tulajdonságai miatt nagyon könnyű bármilyen festékkel bevonni.


Az úgynevezett lézeres szinterezés viszont egyelőre nem található meg konzumer eszközökben, még prototípusok szintjén sem. A módszer alapja, hogy főként fémalapú port úgy melegítsenek fel lézer segítségével, hogy az apró részecskék egymás között szilárd kötéseket alakítsanak ki az előre meghatározott formákban. A technológiával főként ipari szinten kísérleteznek az autógyártásban és a gépiparban.

Nyílik a piactér ■ Aki nem akarja, vagy még nem tudja otthon elkészíteni a térbeli nyomatokat, akár rendelhet is magának. Mostanában nyílnak az első olyan online áruházak, ahol kiválaszthatjuk a már meglévő termékkínálatból a nyomtatott tárgyakat, vagy akár egy viszonylag egyszerű 3d-tervezőeszköz segítségével mi magunk is elkészíthetjük a virtuális modellt, amelyet aztán a szolgáltató kinyomtat és elküld. Érdemes például a Shapeways-en körülnézni, ahol apró, nyakláncra erősíthető virágcseréptől az egyedi iPhone-tokig sokféle nyomat készült már.

Szaporodnak a kapcsolódó közösségek is, a GrabCAD például olyan tervezőmérnökök fóruma, akik többek között technológiai tippeket, vagy akár bonyolult berendezések 3D-modelljeit osztják meg egymással és a világgal.

Eközben pedig a háttérben, a konzumer világtól elszakadva egyre speciálisabb felhasználásokkal kísérleteznek gyártók és kutatóintézetek. Hallani gyógyszerek nyomtatására szolgáló kísérletekről, az építőiparban speciális térbeli modellek nyomtatásával próbálkoznak, de elméleti szinten már olyan lehetőségeket is előrevetítettek, mint a DNS-nyomtatás, amikor az ember istent játszva örökítőanyagokkal legózik...