Januárban több magyar oldal is megkezdte működését, amelyek mind a közösségi finanszírozásra építve próbálnak pénzt szerezni az általuk megvalósíthatónak ítélt ötletekre. Megnéztük, hogy sikerült a start.
A közösségi finanszírozás (crowdfunding) nem újkeletű történet, de igazi eredményekre számíthatott az egyre bővülő internetező közönségre alapozva. Az Egyesült Államokban 2009 óta működő
Kickstarternek sikerült először elérnie, hogy nemegyszer meghökkentő mennyiségű pénzt kalapozzon stabilan össze az általa meghirdetett tervekre.
Sok kicsi... ■ A koncepció lényege, hogy a felterjesztett ötletek, termékek, projektek elindulásához szükséges pénzt magánszemélyek – vagy akár cégek – adják össze apró részletekben. Ha a finanszírozási időszak alatt sikerül elérni a célul kitűzött összeget, akkor a projekt elindul, az adakozók pedig az adományuk szintjének megfelelő ajándékokat, dedikált termékeket és egyéb ellenszolgáltatást kapnak.
Itthon január közepén
számos csapat bontott zászlót, részben vagy egészében a Kickstarter koncepciójára építve. A néhol béta, néhol kedvcsináló formában elkezdett oldalak azóta mind éles üzemre váltottak, így megnéztük, hogy állnak az első projektek, van-e elég adakozókedv a hazai internetezőkben ahhoz, hogy a crowdfunding itthon is gyökeret verjen.
A projektek nem akarnak beindulni (Indulj.be)
Vállalkozó kedvű emberek, tervek akadnak bőséggel, az egyes oldalakon külön-külön is van körülbelül 10-15 támogatható ötlet. Elvileg látogatóban sincs hiány az alapján, amit a vállalkozások blogbejegyzéseiből és a különböző közzösségi aktivitásokból megállapíthatunk. A pénz viszont egyelőre nagyon nem akar gyűlni.
Nem gyűlik halomba ■ Az Indulj.be legsikeresebb ötletét, egy
mesekönyv kiadását az elmúlt másfél hónap alatt több mint 600 ember lájkolta a Facebookon, ami önmagában is azt mutatja, hogy sok ezer látogatója volt az ötletet elmagyarázó oldalnak. Ennek ellenére mindössze 23 támogatónál és a teljes keretösszeg ötödénél jár a projekt, miközben a gyűjtésre adott 90 napos határidő fele már letelt.
Sorakoznak a nullák (Creative Selector)
Nem sokkal kedvezőbb a helyzet a Creative Selector kínálatát végignézve. Az ötletek között bőven találni olyat, ami a gyűjtésre megállapított idő felénél vagy akár
kétharmadánál járva sem tudott felmutatni még egyetlen forintot sem, és a legreménykeltőbb projektek is möndössze 6-7 százalékos támogatottsági aránynál járnak, miközben az adakozás végső határideje egyre közeledik.
A némileg lehangoló képet a Kezdheted eddigi eredménye legfeljebb minimálisan árnyalja. A 15 projekttel február 10-én éles üzemre váltó oldal jellemzően 60 és 90 napos határidőt ad a tervszámok elérésre. Az ötletek nagy részére az eltelt 20 nap alatt nem, vagy csak jelképes felajánlás érkezett, viszont két terv legalább reménykeltő állapotban van. Időarányosan rosszul, az átlaghoz képest viszont remekül teljesít egy
számítógépes játék a maga 11 százalékos arányával, az SMS-ekre alapozott könyv ötlete pedig kiemelkedően "jól fogy", hiszen már a kért 500 ezer forint 22 százaléka megvan.
Az SMS Könyv áll a legjobban (Kezdheted)
Lesz ez még így se? ■ Nyilvánvalóan korai lenne pálcát törni az éppen csak elinduló közösségi finanszírozó oldalak felett, de annyit azért megállapíthatunk, hogy a kezdeti időszak nem ad okot túlzott optimizmusra. Amíg projektenként néhány főre szorítkozik az adakozó kedvű emberek száma, addig vélelmezhető, hogy ezek jó része az ötletgazdák közvetlen ismerettségi köréből kerül ki. Így az idáig összekalapozott pénzek is feltételezhetően inkább rokoni és haveri alapon gyűltek, nem az új platformnak köszönhetően. Pedig a közösségi finanszírozás csak akkor lehet sikeres, ha azt az ötletgazdától távol álló, ismeretlen személyek is életképesnek, támogatandónak ítélik meg.
Amerikában sem lesz minden ötletből megvalósult termék, szolgáltatás: a Kickstarter körülbelül 50 százalékos rátával működik. De itthon egyelőre az sem látszik, mikor hirdetheti ki valamelyik oldal büszkén, hogy megszerezte a pénzt az első projektjére. Félő, hogy az aktivitás hiánya nem csupán az eltelt idő rövidségében keresendő, hanem abban, hogy a magyar piac lényegesen kisebb, mint az amerikai (lélekszámban, vásárlóerőben egyaránt), így a szükséges néhány százezer forint összegyűjtése arányaiban sokkal nagyobb feladat, mint egy forintban akár pár millióra is rúgó terv finanszírozása az USA-ban.
Minden fent említett negatívum ellenére reméljük, hogy kétségeink nem igazolódnak be, és idővel itthon is lesz példa sikeres akciókra, megvalósuló projektekre.