Régen volt már, hogy övre csatolható walkmanekkel kellett mászkálnunk a városban, kazettákat cserélgetve, melyeket aztán ceruzával tekertünk vissza, csak hogy kíméljük az elemeket. Az iPodok megjelenésével digitalizálódott a hordozható zenelejátszás, ám az okostelefonok még ennél is jobban kitágítják a lehetőségeket.

Nem csak csengőhang ■ Természetesen az iPhone-okon, androidos készülékeken és társaikon egyaránt található valamilyen beépített zenelejátszó. Ezek viszont többé-kevésbé csupán az alapvető funkciókat támogatják, tehát lejátszhatjuk vele a hangfájlokat előadó és album alapján, esetleg a háttérben megjelenő lemezborító kíséretében. Ha azonban többre vágyunk, megannyi alkalmazás közül válogathatunk.


A PC-ken talán legnépszerűbb audio-lejátszó, a Winamp egyelőre Android alapú, ingyenes alkalmazás formájában elérhető. A hangszín szabályozásán kívül kinézetében is igyekszik felvenni a versenyt a nagytestvérrel, ám az Android Market népszerűségi listáján a PowerAMP még előkelőbb helyen áll: ebben már olyan formátumok lejátszására is van lehetőség, mint a veszteségmentesen tömörített .flac, amelyet a minősége miatt egyre több audiofil választ.

Az Apple természetesen büszke az iPodokról átörökölt saját médialejátszójára, ezért hagyományos alternatívát nemigen találni az App Store kínálatában. Ha azonban tovább keresgélünk az „okos lejátszók” piacán, meglepő újdonságokra akadhatunk.

Zene és távolság ■ Ha internet van, zene is van – mondhatná egy újszerű közmondás. Hiába van ugyanis nálunk az iPhone, ha épp nincs rajta az a lemez, amit hallgatni szeretnénk. Amennyiben viszont van aktív internetkapcsolatunk, a felhő alapú tároló megoldásban, a Dropboxban tárolt zenefájlokat bármikor lejátszhatjuk. Két  alkalmazás is elérhető a témában, a MusicDrop és a BoxyTunes: elég csak bejelentkeznünk a Dropbox-fiókunkba, az appok máris felkutatják a lejátszható zenéket, és megjelenítik a kapcsolódó lemezborítókat és információkat is.

Az okostelefonos, internetes zenehallgatás legnagyobb előnye azonban az olyan lehetőségekben rejlik, amelyek az eddigi lejátszási opcióknál többet nyújtanak. Nem kell lekorlátoznunk a lejátszót a meglévő zeneszámokra, vagy azokra az előadókra, akiket már ismerünk: a web ugyanis ebben is jó tanácsadó.

Zene és közösség ■ Az internetes zenehallgatás egyik legfontosabb „bástyája” az online Last.fm szolgáltatás, ennek mobilos alkalmazása már gyakorlatilag az összes okostelefonos operációs rendszerre elérhető. A hatalmas zenei adatbázisra épülő Last.fm a beállított zenei preferenciáink alapján ajánl nekünk zenéket és lejátszási listákat, amelyeket online streaming formátumban meg is hallgathatunk. Ha az ajánlatok közül valami nem tetszik, egyszerűen átugorhatjuk, vagy akár „bannolhatjuk” is, így többet nem kínálja fel nekünk a rendszer. Amennyiben pedig valamelyik dal vagy album megtetszik, automatikusan meg is vehetjük az iTunes boltjából, így aztán nem kell a neten keresztül, adatkapcsolati díjért zenélni.

Hasonló elven működik a SoundCloud is, amely szintén PC-s gyökerekkel rendelkezik. Az iPhone-ra és androidos telefonokra letölthető app kiterjedt közösségi funkciókkal bír: ismerőseinkkel zenéket ajánlhatunk egymásnak, vagy általunk létrehozott lejátszási listákat oszthatunk meg velük. Az app különféle segédalkalmazásokkal is felturbózható, az általunk kedvelt dalokat például könnyen megoszthatjuk Facebookon, vagy más közösségi oldalakon.

A Pandora annak idején webrádióként indult, mostanra a fentiekhez hasonló szolgáltatásokkal bővült az iPhone-os és androidos szolgáltatás. Itt személyre szabott, tematikus rádióállomásokat készíthetünk előadók, lemezek vagy stílusok alapján, ezeket pedig szintén megoszthatjuk ismerőseinkkel. Sajnos ez utóbbi szolgáltatás egy ideje ismét csak amerikai felhasználók számára érhető el...

Zene és kreativitás ■ Arra is van lehetőség, ha nem (teljesen) mások által készített zenéket szeretnénk hallgatni a telefonon. Most nem is az egyre nagyobb számban megjelenő gitár, zongora, dob és egyéb virtuális hangszer alkalmazásokról beszélünk (ezek ugyanis több külön cikket is megtölthetnének), inkább a zenehallgatás kreatív és újszerű formáiról. A kísérleti zene egyik úttörője, a Roxy Music után több évtizedes szólókarriert folytató Brian Eno nevéhez köthető az iPhone-okra letölthető Bloom, amelynek segítségével relaxáló, ellazító szintetikus zenét alkothatunk magunknak. Az egyszerű grafikus felületen érintéssel alkothatunk hangokat, amelyek bizonyos időközönként ismétlődve (loopolva) alkotnak zenét. A lejátszás közben újabb hangokkal és effektekkel tarkíthatjuk a mixet, amely így félig-meddig saját szerzeményünkké válik.


A szintetizátor-zenét megreformáló német Kraftwerk is megalkotta saját okostelefonos őrületét: a Kling Klang Machine-ben saját Kraftwerk-dalainkat hozhatjuk létre a zenekar meglévő hangmintái és loopjai segítségével. Olyan sorrendben és mixben állíthatjuk össze ezeket, ahogy csak akarjuk, így a végleges zene Kraftwerk is meg nem is: a lejátszás közben pedig háttérben a klasszikus videókból megismert „robot-drótváz-modell” stílusú zenészek játsszák az általunk összeállított dalt.

_{A cikk a Figyelő 2011/21. számában jelent meg.}