Botrány ide vagy oda, a Megaupload annak idején egy egész jól használható fájlküldő szolgáltatás volt. Persze azóta jócskán megváltoztak a cloud-tárolók iránti elvárások, az új Mega ennek megfelelően már 2013-as szinten indul, és akár céges tárhelynek sem utolsó.
Bár a Mega indulásáról
egy rövid hírben már megemlékeztünk, azért gyorsan vegyük át, mit tudunk az elődnek számító Megauploadról, ez ugyanis segít megérteni az új Mega legfontosabb vezérelveit is. A
Kim Dotcom néven elhíresült, német származású programozó-üzletember-botrányhős által alapított szolgáltatás a mai cloud-tárhelyekhez képest gyermekien egyszerűen működött. Elég volt feltölteni egy fájlt, amelyhez kaptunk egy közvetlen letöltési hivatkozást: ezt továbbadva oszthattunk meg másokkal szinte bármit.
A módszer azonban legális felhasználási módok mellett tökéletes eszközt adott az illegális fájlmegosztók kezébe, a Megaupload gyorsan a filmek, zenei anyagok, szoftverek és egyéb "jogdíjas" tartalmak elosztóközpontjává vált. A hatóságok szemét persze főként az szúrta, hogy Dotcom a "sok kicsi"..." elvet követve brutálisan meg is szedte magát, amikor gyorsabb letöltésért pár dolláros prémium előfizetéseket kínált. Illegális tartalmak és fizetős fiókok – ez együtt már sok volt a különféle jogvédő szervezeteknek, így tavaly januárban amerikai szervekkel együttműködve szabályosan lerohanták a hedonista életmódjáról elhíresült Dotcom új-zélandi birtokát,
a Megauploadra pedig végleg lakat került.
A kedvenc rosszfiú ■ Dotcom az elmúlt évben kiharcolta, hogy letartóztatásának körülményein enyhítsenek: a túl szigorú eljárásról és a vádak egy részének alaptalanságáról sikerült is meggyőznie a bíróságot, így végül személyével kapcsolatban egyelőre csupán annyi megkötést hagytak, hogy nem hagyhatja el Új-Zélandot. Az így félig-meddig szabadlábra került botrányhős megvásárolhatott egy helyi birtokot, és a szigetországban is elindított egy hivatalos céget, amelynek égisze alatt nekiállt kifejleszteni a Megaupload utódját.
Az egyszerűen Mega névre hallgató szolgáltatás frappánsan január 19-én indult, a tavalyi razzia egy éves évfordulóján, és hihetetlen érdeklődés kísérte.
Eredetileg a me.ga címen indult volna az új oldal, ám az utolsó pillanatban a .ga végződést megfúrta az afrikai Gabon internetszolgáltatója, ezért a szolgáltatás a
https://mega.co.nz címen érhető el. Első látásra továbbra is az egyszerű kezelhetőség dominál, az oldalon megjelenő hatalmas, piros téglalapra kattintva érhető el a feltöltődoboz, de akár rá is húzhatjuk a kiválasztott fájlokat. Eddig tehát Megaupload 2.0 lenne a gyerek neve, de szerencsére a Mega jóval többre képes.
Ingyenes regisztrációval ugyanis nem kevesebb, mint 50 gigabájtos cloud-tárhelyet kapunk: ez már alapból jóval több a versenytársak, például a Dropbox, Google Drive vagy SkyDrive által kínált ingyenes mennyiségnél. A fizetős csomagok pedig még ezen is tudnak srófolni, több szinten is: a Pro I csomaghoz 500 gigabájtos tárhely és 1 TB letöltési sávszélesség jár havi 10 dollárért, ennek kétszereséért 2 terabájtnyi tárterület és 4 TB sávszélesség lesz a miénk. A csúcskategóriás Pro III 30 dolláros előfizetői 4 terabájtnyi hellyel gazdálkodhatnak, 8 TB sávszélesség mellett. Igen, ez már nem holmi warez-továbbosztogató árnyékszolgáltatás – vagy legalábbis nem csak az.
Frappáns védelem ■ Már a kezdőlapon is egy érdekes szlogennel találkozhatunk: a "The Privacy Company" egyrészt jól hangzik a tisztességes ügyfeleknek, védelmet ígér a kalózoknak, és egy határozottan kinyújtott középső ujj a hatóságok felé. Nézzük mi áll a szlogen mögött, és kinek mit jelent pontosan az új gyakorlat.
A kijelentés alapja, hogy a Mega erős titkosítással látja el a feltöltött adatokat, ráadásul Megauploadhoz és több más cloud-tárhelyhez képest a 2048 bites RSA kulcsot nem a szolgáltatás szerverén, hanem a felhasználónál tárolja. Épp ezért gyakorlatilag bármi, amit a felhasználó feltölt, kizárólag általa látható és értelmezhető, a tartalmakat a Mega üzemeltetői gárdája, de egyéb külső, jogosulatlan felhasználó vagy szervezet sem tudja értelmezhető formában megszerezni.
Ez tehát egyrészt jókora fricska az újabb rendőrségi és jogvédő akciók felé, hiszen mostantól nem lehet egykönnyen a Mega tulajdonosaira bizonyítani a kalózkodás tudatos segítését. Másrészt a fájlokat megosztók is jóval biztonságosabban érezhetik magukat, hiszen a felhőbe kerülő adataik titkosak és kifejezetten erős védelemmel vannak ellátva. Épp ezért az egykori warez-királyság utódját a nagy tárhely és a titkosítás miatt már cégek is bátran használhatják, teljesen legális célokra.
Felület félúton ■ A Mega jelenlegi állapotára nem véletlenül aggatták a béta jelzőt. Ugyan az alapfunkciók mindegyike tökéletesen használható, a kényelmi szolgáltatásokon még van mit faragni. A lényeg viszont mindenképpen az, hogy a tárhely már elérhető, a titkosítás működik, így bárki azonnal használatba is veheti.
A szolgáltatás jelenleg PC-ről, böngészőn keresztül működik. A működés hatékonysága érdekében szinte kikövetelik a Chrome használatát, erre felugró ablak is figyelmeztet: érdekes módon második lehetőségként az Internet Explorert említi az oldal, a Firefox pedig viszonylag ingerküszöb alattinak számít, az információk szerint a Mega fejlesztői környezete nem száz százalékig kompatibilis a HTML5-öt csak részben támogató böngészővel.
A "bétaság" egyelőre annyiban merül ki, hogy mobil platformokon még nem elérhető a Mega, a fájlok fel- és letöltése, valamint megosztása már hibátlan. Az ingyenes regisztráció és belépés után egy letisztult felületet kapunk, ahol a bal oldali Cloud Drive menüpont alatt tölthetünk fel és le fájlokat, valamint hozhatunk létre mappákat. Korlátozás nincs, annyi mappát, annyi és akkora fájlt tölthetünk, amekkorát és amennyit csak szeretnénk. Egyszerre egy fel- és egy letöltés indítható, a megszakadt átvitelt a szakadás helyétől folytathatjuk (csak ne zárjuk be a böngészőablakot). Az egyes mappákra és fájlokra jobb egérgombbal kattintva hozhatunk elő egy almenüt, amelyben többek között a megosztás mikéntjét is beállíthatjuk.
Külön menüpontot kaptak a kapcsolataink: ha valamit nem teljesen publikusan osztunk meg, ide gyűjthetjük megosztó- vagy fogadó-partnereinket, akiket e-mailben hívhatunk meg. Ők akkor is fogadhatnak tőlünk fájlokat, ha nincsenek regisztrálva a Mega szolgáltatásban, ilyenkor minden megosztásunkról e-mailben kapnak tőlünk hivatkozást. Az Inbox természetesen nem teljes értékű postafiók, itt a partneri megosztásokról, sikeres le- és feltöltésekről kapunk értesítéseket.
Összességében tehát PC-ről máris tökéletes alternatíva a Mega: sokkal többet ugyan nem kínál a versenytársaknál, ám a hatalmas tárhely és a titkosítás mindenképpen erős érv. Kim Dotcom eközben már nyilvánossá tette a fejlesztőeszközöket, így az API-t letöltve bárki fejleszthet kapcsolódó alkalmazásokat, beágyazott felületeket és egyebeket. Eközben pedig dolgoznak a mobilos appokon és a szolgáltatások bővítésén is. Az első tapasztalatok tehát egyértelműen pozitívak, a botrányhős egy bárki által és jól hasznáhlató szolgáltatást hozott össze, amit érdemes kipróbálni.