Az IDC szerint már nem az a legfontosabb kérdés, mint egy-két éve, miszerint engedjünk-e a konzumer eszközök áradatának a cégen belül, vagy inkább tiltsuk őket kapun kívülre. A BYOD (Bring Your Own Device, azaz Hozd Be Saját Eszközöd) szemlélet lassacskán a vállalatok minden szintjét meghódítja – legalábbis nemzetközi szinten, itthon még kissé más a helyzet. Tőlünk nyugatabbra mindenesetre az informatikai vezetők előtt már a következő problémakör látszik: mit kezdjünk ezekkel az eszközökkel?

Az egyik legfontosabb kérdés természetesen a biztonsággal kapcsolatos, ettől zeng manapság a szakmai média: elveszített okostelefonok, ellopott tabletek, ezekről illetéktelenek által megszerzett céges titkok okoznak fejfájást mindenkinek. Emellett azonban egy elsőre kevésbé "hangos" problémával is számolni kell, ami végső soron legalább ugyanennyire fontos: a végponti adatkezelés kérdésével.




Hova, mit és hogyan mentesz? ■ 2015-re már 1,3 milliárdnál is több olyan mobil munkás lesz az IDC jóslata szerint, aki egyáltalán nem, vagy csak idejének elenyésző részében tartózkodik majd a vállalat kapuin belül. Épp ezért egyre nehezebb kordában tartani azt is, hogy a felhasználók által előállított vagy szerkesztett dokumentumok és egyéb vállalati adatokat hogyan kezelje a cég és maguk a felhasználók is.

Tíz éve egy központi dokumentumtároló használata viszonylag egyszerű volt, a felhasználók egy helyen ültek, a központi szerveren tárolt fájlokhoz pedig sokféle rendszerrel beállíthattuk a hozzáférés mikéntjét és hogyanját. Még biztos sok olvasónk emlékszik olyasmire, amikor egy kolléga szólt át a szomszéd irodából: "Még dolgozol azon a dokumentumon? Mert ha nem, akkor ereszd el, hogy bele tudjak írni." Boldog békeidők...

Egy mobil munkásokat foglalkoztató vállalatnál minden felhasználó saját mobil eszközén állít elő újabbnál újabb dokumentumokat és egyéb adatokat. Ezeket legtöbbször valami olyan megoldással menti el, amely semmiképp sem szolgálja a közös elérés, az átláthatóság lehetőségét. Az egy évtizede még egyetlen mappában szépen elrendezett árajánlatok helyett most sok, sokfelé járó tableten, notebookon mentenek sokféle külön ajánlatocskát, sokféle formátumban. Ezek szinkronizálása, egységesítése, archiválása a legtöbb esetben még egyáltalán nem, vagy csak részlegesen működik központilag. Ugyanez a helyzet például egy meglévő dokumentum esetében, amelyet mobil eszközökön széthordva, és az egyes felhasználók által módosítva több egymástól már teljesen eltérő hibrid születik, amelyeket később szinte lehetetlen összefésülni és egyeztetni.

Mi következik ebből? Egyszerű: káosz. A cég adatvagyona átláthatatlanná válik, a közösen, vagy közös adatokból dolgozó kollégák információs bázisa pontatlan, kezelhetetlen lesz. Emellett persze ez a problémakör is összefügg a biztonság kérdésével, hiszen ha egy központi irányítás alól kiesnek a céges dokumentumok és adatok, nagyobb a kockázata annak, hogy felderíthetetlen körülmények között kerülnek illetéktelen kezekbe.




Egységesen, de egyszerűen ■ Az informatikai vezetőknek a fenti problémakör megoldásához kettős akadályon kell átlendülniük. Egyrészt egy olyan adatkezelő rendszert kell kidolgozniuk és üzembe állítaniuk, amely képes a végponti eszközök - tehát a notebookok, tabletek, okostelefonok - összes adatának szinkronizálására, archiválására. Az IDC tanulmánya szerint egy ilyen rendszer öt területen jelenthet előnyt a vállalatnak:

• Növeli a munkatársak produktivitását, hiszen könnyebben eléri a rendszerezetten mentett céges adatokat, ráadásul a mások által létrehozott dokumentumokra is rálátása lehet;
• Hatékonyabbá teszi az informatikai vezető munkáját az egységes rendszernek köszönhetően;
• Megelőzi az adatvesztést, hiszen egy elveszített, tönkrement mobil eszköz sem ránt magával fájlokat, mivel ezek egy központi mentésben is megtalálhatóak;
• Erőforrást takarítanak meg a mobil eszközökön, hiszen kevesebb lokális tárhelyre van szükség, valamint az egységes mentési megoldás miatt esetenként a sávszélességgel is spórolhat a felhasználó;
• Növeli a vállalati adatok feletti kontrollt és átláthatóbbá teszi a céges adatvagyont a vállalat minden szintje számára.

Ez viszont csak a kihívás egyik oldala, a másikat ugyanis maguk a felhasználók generálják. Gondoljunk csak bele, miért is választanak konzumer eszközöket munkára! Divatos alkalmazások, egyszerűen használható, vonzó kezelőfelületek csábítják őket, levelezni sokkal élvezetesebb a tablet saját megoldásában, dokumentumokat is hangulatosabb valamilyen menő app segítségével szerkeszteni... Ez viszont semmiképp sem hasznos a közös adatkezelés szempontjából.

A CIO-knak tehát olyan megoldásokat kell találniuk, amelyeket könnyen megszerettethetnek a felhasználókkal, így azok a divatos konzumer megoldások helyett is rávehetők arra, hogy a közös rendszert használják. Az informatikai vezetőknek képesnek kell lenniük arra, hogy a Dropboxot, vagy egyéb fájlszinkronizálókat, a megosztott tárhelyet kezelni képtelen Office-klónokat és egyéb appokat átugorva olyan megoldást adjanak a mobil munkatársak kezébe, amely beleilleszthető a vállalati adat-központosítási törekvések közé.


Ugyan a nagyvállalatok egy részénél már elfogadottnak számít a DLP (Data Loss Protection, adatvesztés-védelmi) megoldások használata, ezeket azonban a legtöbben csak szerverek, adatközpontok, esetleg fix kliensek esetében használják. A mobil eszközök adatkezeléséhez azonban a felhő alapú technológiák tökéletes hozzáadott értéket jelenthetnek, hiszen így a távmunkások és utazók gépei akkor is virtuálisan házon belül kezelhetők, ha fizikailag épp hát határon túl járnak.

Az IDC szerint ugyan léteznek már kiforrott megoldások egyrészt meglévő DLP szolgáltatások új funkcióiként, másrészt kifejezetten mobil kliensekre tervezett formában, mégis egy új problémakörről van szó, amelynek fontosságát elsőként az informatikai vezetőknek kell felismerniük, másodsorban pedig megtalálniuk a helyes, működést, funkcionalitást és használati élményt egyensúlyba hozó megoldást.