Szerkesztőségünkben járt a legújabb generációs iMacek közül a legkisebb 27 hüvelykes modell, amelyre több mint egy hétig átköltöztünk cikkírás, képszerkesztés és egyéb általános funkciók tekintetében. A műszaki teljesítménybeli adatvadászat is megvolt természetesen, de ezek mellett inkább a használhatóságra, az egyedi funkciókra figyeltünk oda: megéri-e egy új iMac, és ha igen, kinek?

Szívnagyobbodás | A legkisebb modellek (amely alatt most nem a képernyőméretet, hanem a felszereltséget értjük) teljesítményét növelték meg leginkább Cupertinoban, a Core2Duo processzorok helyére Core-i3 került, egészen pontosan az 550-es, 3,2 gigahertzes változat. Az alapból 4 gigabájtnyi DDR3 SDRAM sebessége is megnőtt 1000-ről 1333 MHz-re, így az újabb processzor és a gyorsabb memóriák viszonylag erős lórúgást adtak a sorozatnak az előző generációhoz képest. Rendeléskor összesen 16 gigabájtig tervezgethetjük a memóriakapacitást, 4x4 GB konfigurációban.

Az általunk tesztelt gépben 1 terabájtos SATA merevlemezzel gazdálkodhattunk, melyet DVD újraíró mellett egy újrafaragott kártyaolvasó is kiegészít: ez utóbbi már a legújabb SD XC formátumot is kezeli. A jelenleg maximum 64 gigabájtos méretekben elérhető memóriakártya ráadásul gyorsabb is, mint elődei, és elméleti mérethatára 2 terabájt, így kellemes kiegészítő lehetőség.

További tárhelynövelésre, illetve főleg az operációs rendszer betöltésének és működésének gyorsítására már beszerezhetjük plusz SSD meghajtóval is az iMaceket, azonban ezek utólagos beszerelésére nincs lehetőség, a kissé borsos árú szilárdtest-meghajtót már a rendeléskor kérni kell.


Az első stáció: gyönyör | Mint az Apple termékek esetében mindig, a kicsomagolás és a használatba vétel közben itt is elöntötte az embert a határtalan letisztultság és az egyszerűségében szép és hatásos dizájn miatt kiváltott érzés: bármilyen szép PC-ről vagy épp notebookról váltunk, valahogy mocskosnak és méltatlannak érezzük magunkat egy ilyen szépség előtt.

A 27 hüvelykes képernyő már önmagában impresszív látvány, és jelen esetben a méret nem csupán önmagában mond sokat: az IPS technológián alapuló kijelző tűéles, kontrasztos, színgazdag, tiszta képet ad, amely a legextrémebb szögekből nézve is szinte alig veszít értékeiből. A kép megalkotásáért a tesztelt modellben egy ATI Radeon 5670 grafikus kártya felelt, amely mind a tesztek alatt, mind pedig az erős igénybevételt jelentő feladatok során (Photoshoptól a videószerkesztésig) gyorsan és jól teljesített.

A második stáció: elkápráztatás | Az iMac a teszt alatt szinte minden megmozdulásában azt sugározta: itt a felhasználó van a középpontban, mégpedig az a felhasználó, akinek nem kell a gépben turkálnia, vezérlőpultos beállításokat bújnia és konfigurálgatnia ahhoz, hogy jól érezze magát. A gép használatakor a Magic Mouse-t és a Magic Trackpadet is használtuk: a Bluetooth kapcsolattal működő eszközöket (az elsőre nevetségesen kicsinek tűnő, ám használat közben teljesen jól vizsgázó billentyűzettel együtt) automatikusan felismerte a rendszer, és amikor az egér mozgási sebességét állítottam be, a vezérlő menü mellett automatikus videó indult el a kattintós-érintős hibrid fő funkcióit bemutatva. Hasznos és hatásos módszer.


A Magic Trackpad egyébként megérdemel egy külön bekezdést is. Bár a több helyen megjelenő túlértékelt megjegyzéseket, melyek szerint ez az eszköz teljesen leváltja majd az "ódivatú" egereket, jelentős túlzásnak érzékeljük, az elegáns, ezüst lap valóban hasznos kiegészítő. Azoknak, akik képszerkesztéssel vagy más, pontosabb kurzorkezelést igénylő munkával foglalkoznak, az egér továbbra is kötelező marad, a Magic Trackpad ilyesmihez ugyanis nem elég pontos. A teszt során azonban egyszerre használtuk az egérrel, és tény: ez a leghatékonyabb módszer.

Míg a Magic Mouse-t továbbra is a Photoshopolásra és egyéb érzékenyebb műveletekre használtuk, pár gyors funkcióhoz pillanatok alatt átszoktunk a tapipadra. A képgalériákban vagy weblapokon történő navigálásra, nagyításra, dinamikus görgetésre valóban sokkal alkalmasabb ez az eszköz - ha PC-re is kihoznának hasonlót, valószínűleg még a Mac-ellenesek jó részét is könnyen behálózná.


A harmadik stáció: felfedezés | Amikor már befogadtuk és megszoktuk a stílust és a méreteket, következhet az apróbb funkciók böngészgetése. Szép lassan hozzászokunk ahhoz is, hogy az egér is multitouch-képes, bár ez a funkció itt továbbra sem fog igazán kézhez állni. A kijelző tetején, az üveg mögött észrevétlenül bújik meg az iSight webkamera, amely ha nem is kiemelkedő, de szép képet közvetít.

A beépített sztereó hangrendszer mellé hagyományos audió jack ki- és bemenetet találunk a készülék hátlapján, mellette egy gigabites Ethernet, egy FireWire, négy USB 2.0 valamint egy MiniDisplayPortot. Ez utóbbi a 27 hüvelykes modelleken kétirányú kommunikációra is alkalmas: egyrészt a képet kivezethetjük külső képernyőkre, de ráköthetünk például egy MacBookot, amelynek képét az iMac nagy kijelzőjén nézhetjük.


A negyedik stáció: hasonlítgatás | Mint minden olyan helyzetben, amikor két "kapcsolat" között hezitál az ember, itt is felmérjük, mit tud, mit nyújt a két versenyző. Az asztalon a cikkírásra addig használt multimédiás notebook és a stílusos óriás vetélkedett az egyszeri újságíró kegyeiért.

A felhasználás terén már megjelentek az elkápráztató külső első hajszálrepedései. Persze aki Mac felhasználóként "születik", valószínűleg a PC-re szokik rá nehezebben, pár funkcióért mi azonban mégis visszanyúltunk a notebookhoz, egyszerűen még mindig gyorsabbnak és hatékonyabbnak tűnt pár feladat az egyébként fele olyan teljesítményű notebookon. Igaz, közben végig ott motoszkált az érzés, hogy bizony ez a kijelző kisebb, és akármennyire is imádtuk eddig a kontrasztját és a színeit, valami mégsem lesz ugyanaz többé.


Mivel alapvetően a használat közben tapasztalható előnyöket és hátrányokat próbáltuk megtalálni, a teszt közben konzultáltunk pár (természetesen előző generációs) iMac felhasználóval, akik a legnagyobb hibaként a készülék melegedését említették meg. Tény, az "egybe-dizájn" oltárán fel kellett áldozni egy valóban jól működő hűtési megoldást: a megkérdezettek közül volt olyan dizájner, aki konkrét leállásokról, sőt, egy esetben a grafikus kártya teljes meghibásodásáról beszélt, miután gépe tűzforróra melegedett.

Az új iMac esetében a bő egy hetes tesztidőszak alatt leállást ugyan nem tapasztaltunk, ám a melegedés itt is zavaró volt: a készülék hátlapjának felső harmada konkrétan tojássütésre vált alkalmassá két-három órányi teljesen átlagos működéstől. Ugyanezt a hőfokot egy grafikus kártyát, vagy épp processzort jobban megizzasztó benchmark használatakor jóval hamarabb is elérte. Mivel a gép falra is szerelhető, a melegedés olyankor minden bizonnyal még intenzívebben is jelentkezhet.


Az ötödik stáció: józanság | Az egy hetes használat során szép lassan letisztult a kép. Ha lekaparom az iMac felszínéről a ráfújt marketinget és virtuális aranyport, akkor is egy nagyon igényes és stílusos gép marad: csupán figyelembe kell vennünk pár apróbb kényelmetlenséget, valamint fontos, hogy arra használjuk, amire valóban a legjobb.

Az irodai és kreatív területekre teljesen kényelmes és gyors választás, és multimédiás szempontból talán még inkább illik egy szobába filmlejátszó- vagy épp hifiközpontként, mint egy PC. Természetesen a stílust meg kell fizetni: az új iMac elődeihez hasonlóan nem olcsó mulatság, de az igényes, kevésbé árérzékeny felhasználók minden bizonnyal szeretni fogják.