Termékkoncepciók közlése tökéletes eszköze lehet a figyelemkeltésnek, ha pedig a Behance-n közzétett munkákra rábukkan a világ egyik legismertebb tech portálja, akkor az kifejezetten jó üzletnek tűnik. Balogh Gábor klasszikus okosóra terveivel pontosan ez történt, ezért felhívtuk a magyar webgrafikust, hogy meséljen egy kicsit a tervekről és arról, hogy milyen az élete azóta, hogy a The Verge és a netes társadalom felfedezte magának azt az okosórát, amire a jelek szerint mindenki vágyik.

Made in Hungary!

Gábor a jelek szerint jó érzékkel nyúlt a témához, hiszen az okosóra rendkívül felkapott téma az utóbbi időben, a hozzászólók reakciói azonban pontosan arról tanúskodnak, hogy a Pebble, a Samsung és egyéb gyártók eddigi próbálkozásai jócskán messze vannak attól, amit az emberek valóban szeretnének. A legtöbbet hangoztatott kritika azt kifogásolja, hogy sokan nem szívesen cserélik le a jól megszokott órát egy újabb kijelzőre, amit aztán viselhetnek a csuklójukon.

A hívások, üzenetek, és egyéb funkciók kezelése is a csomag része

A 35 éves, webgrafikusként dolgozó és weboldalakat tervező Balogh Gábor is a konzervatívabb típusú felhasználók közé tartozik és elmondása szerint igyekszik az élet minden területén ragaszkodni a klasszikus formákhoz, de ami még fontosabb: „a használati tárgyaink többsége hosszú évtizedek óta szolgálnak bennünket, miért kellene csak azért változtatnunk rajtuk, mert a technológia megjelent körülöttük?”, teszi fel az alapkérdést Gábor.

A 15 éve szabadúszóként dolgozó szakember a megbízások között szüneteket mindig valami hasznossal tölti ki, így a neten pillanatok alatt körbejárt okosóra koncepciót is egy ilyen időszakban, kb. négy nap alatt hozott össze. Az óra formáját, alakját nem ő tervezte, hanem egy svéd gyártó modelljét használta (erre külön engedélyt kért a cégtől), viszont a képeken látható kerek panel, illetve az azon megjelenő ikonok, és kezelőfelület már Gábor munkája. Az érintőképernyő elhagyása is abszolút tudatos lépés, hiszen ha eddig is megvoltunk az óra üveglapjának összetapogatása nélkül, akkor egy mobilos kiegészítőként használandó óra esetében miért kellene változtatni rajta?

A navigáció lehetne az egyik legizgalmasabb lehetőség

Bármi kisülhet belőle

Eme elgondolás mentén alakul az óra egészének koncepciója, mivel a tervezés nem merült ki a grafikai elemek felrajzolásában, hanem arra is kínál megoldást, hogy az óra meglévő, fizikai kezelőszervei miként vehetnének részt a használatban. E szerint a keret forgatható, nyomható lenne, amivel a listák görgetése, vagy az alkalmazások közötti váltás sokkal természetesebben zajlana, és közben az üveglapot sem fogdosná össze az óra tulajdonosa. Az oldalt elhelyezett gombokhoz az óra saját, egyedi funkciók tartoznának, így az is könnyen boldogulna a használattal, aki egyébként nem igazodik ki annyira jól a kezelőfelületek világában.

A nem titkoltan figyelemfelkeltő szándékkal publikált munkák tökéletesen célba találtak, pár nap elég volt ahhoz, hogy a tervek bekerüljenek a legfelkapottabb munkák közé, ami egyenes utat jelentett a The Verge hasábjaira. Gábort a pozitív előjelek ellenére alaposan meglepte a felhajtás, arra pedig főleg nagyon kíváncsi, hogy hétfőn mit fog szólni a koncepciónak alapokat adó svéd gyártó, a Triwa marketingese, amikor szembesül a médiafigyelemmel. A magyar grafikus minden további nélkül elfogadna egy olyan megbízatást, minek keretében megvalósulna az elképzelése, és attól sem zárkózik el, hogy közösségi finanszírozással valósítsák meg az ötletet.

Az óra összes szerkezeti eleme megkapná a saját feladatát

Egyelőre nem gondolkodik egy folytatáson, hiszen egyrészt most nagyon nagyot kellene dobni ahhoz, hogy a mostani munkát minőségben elérje, vagy túl is szárnyalja, másrészt érthető módon egyelőre próbálja kiélvezni a felhajtás minden pillanatát. Azt is firtattuk nála, hogy miként fogadna egy külföldi állásajánlatot, amire az a válasz érkezett, hogy Európában nagyon szívesen belevágna egy ilyen kalandba, de ott is csak akkor, ha nem egy nagy multihoz kellene mennie, mivel szerinte az ilyen helyeken nagyon nehéz megőrizni a munka személyes és kreatív oldalát.