Az LG az utóbbi hónapok nagy feltámadója. A gyártó, amit már sokan leírtak, eltemettek, erősebbnek tűnik, mint valaha, és egyre érdekesebb, anyagilag is bíztató eredményeket hozó készülékekkel jelenik meg időről időre. Az új korszak részben a Nexusnak köszönhető, hiszen a Google állat támogatott,  jóval a normál piaci ár alatt árult Nexus 4 kellő forgalmat generált az LG mobilos részlegének fellendüléséhez. Azóta megjelent a referenciakészülék új kiadása is, valamint tesztünk tárgya, ami egyébként a Nexus 5 alapjait adja.

Keretmentes 

A G2 hozza a piacon lévő csúcskészülékekre jellemző összes formai és tartalmi követeményt, amelyek közül az előbbiekbe tartozó jellemzőket most mégis gyorsan  fussuk át. Erre már csak azért szükség van, mert az LG vette a bátorságot és egy olyan évek óta nem háborgatott dologhoz nyúlt hozzá, ami valószínűleg alaposan meg fogja osztani a vásárlókat.

Elegáns, kecses formák

A mobil szerencsére nem csak ebben képes megkülönböztetni magát a többiektől, hanem abban is, hogy a méretes panelt kellemesen elvékonyított káva veszi körül. Az 5,2 colos panel így még nagyobb felületen érvényesülhet és végre nem úgy nézzük az IPS+ kijelzőn a képeket, mintha egy gyászcsíkkal keretezett lyukba bámuln ánk. A szapantartó dizájn sem annyira bántja a szemet, mint egyébként, ami egyrészt a mobil méreteiből fakad, illetve abból, hogy a kerekded formákat a tervezők most pont annyira engedték elburjánzani, amennyire kellett. A nagy fekete tepsi érzés ettől függetlenül megmarad, de a megjelenítő körül húzódó vékony keret több fokozattal légiesebbé teszi a készüléket.

A mindentől mentes oldalsó fertály

A G2 unibody kialakítású, vagyis az otthoni feszegetése, szétnyitása egyálatalán nem ajánlott, sőt, nem is támogatott. A mobil szélein egyetlen lehetőségünk van, ez pedig a SIM kártya behelyezésével függ össze: egy alig észrevehető lyuk tanúskodik arról, hgy a lapka hol csúsztatható be, ami azt is jelenti, hogy a memóriakártyás bővíthetőség is csak ábránd marad. Sajnos az LG versenyre kelt a Samsunggal abban is, hogy ki tud csúszósabb műanyag hátlapot tervezni és a G2 jó pár plusz pontot hozott gyártójának a vetélkedésben. A panel jó iparos módjára vonzza az ujjlenyomatokat, csúszik, mintha fizetnének neki, viszont a ház ezt leszámítva példás illesztésekkel, összeszerelési minőséggel bír.

Gombok, hátra arc!

A szokásos, oldalra elhelyezett kezelőszervek a készülékház elvékonyítása miatt nem férhettek oda, ahova egyébként szoktak, így a G2 vásárlóknak egy új megközelítéssel (illetve távolítással) kell megbarátkozniuk. Ha belőlem indulunk ki, akkor egy hétnél több időre lesz szükség az oldalra, ritkább esetekben felülre pozícionált hangerőállító, illetve bekapcsológombok új helyét megszokni. Pedig az alapkoncepció annyira jól hangzik, hogy az ember szinte várja a mutatóujjal nyomkodható hátlapi gombok eljövetelét.

Kamera, LED-vaku és a hátlapi gombok

Az LG elgondolása jó volt, a megvalósítás azonban kevésbé sikeres. A hátlap felső, középső tájára pakolt három gomb közül a felső és az alsó a hangerő (és egyéb funkciók, alkalmazások) vezérléséért felel, a középső pedig készenléti billentyű révén igen fontos szerepet tölt be a mobilos ember életében.

A jól hangzó, sőt, kecsegtető tervbe ott csúszik be némi hiba, hogy a gombok túlágosan homogénak, tapintásra, formára alig különböznek egymástól, így a kijelző rutinszerű bekapcsolásából, a hangerő beálításából gyakran görcsös keresgélések, taperolások, és az LG mérnökeinek heves emlegetése lett. A netet böngészve, más teszteket elolvasva is ez a leggyakrabban emlegetett probléma, így aki a G2-őt választja, az készüljön arra, hogy egy gyorstalpaló tanfolyam során, a lehető legkevesebb óraszámban el kell sajátítania a G2 használatát.

Megszokást igényelnek, pedig az ötlet nem rossz

Szerencsére az LG is érezte, hogy az oldalról száműzött gombok okozta következményeket  valamilyen módon ellensúlyozni kell, mely feladatot a Knock-On funkció teljesít. Ha kétszer rákoppintunk az inaktív kijelző feületére, akkor a készülék felébred, így pl. az asztalon fekvő telefont nem kell felemelni ahhoz, hogy lássuk, érkezett-e hívás. Ha a kijelző bármelyik,  ikonokkal nem rendelkező részére újabb kettőt odakoppintunk, a folyamat visszafelé is működik és a gombok érintése nélkül sleep módba küldhetjük a G2-őt. A Knock-On is olyan, mint a hátlapi gombok esete: ötletes az elgondolás, de a szenzorok időnként megmakacsolják magukat, és hiába koppintgat az ember bőszen, a telefon nem reagál.

Felnőttek a konkurenciához

A hasfájások szerencsére ennyiben összefoglalhatók a G2-vel kapcsolatban, mert minden egyéb területen egy vérbeli csúcskészülékről van szó.  A full HD kijelző színei, minősége lenyűgöző, a vékony keret miatt olyan, mintha egy felmatricázott felületet néznénk, anyira plasztikus hatást kelt az IPS+ panel. A négymagos processzor, a 2 GB RAM, az Adreno 330-as grafikus gyorsító a piacon jelenleg elérhető leggyorsabb kombináció, ami félelmetes sebességet produkál még a legdurvább, 3D-s játékok esetében is. Melegedés pedig ezzel egyidejűleg szinte egyáltalán nem érezhető, ami azért is bravúros, mert a készülékház azért meglehetősen vékony.

Alul a variálható kezelőszervek - megvariálva

Az LG által alkalmazott kezelőfelület a szokásos, a szükségesnél pár fokkal csillogóbb világot hozza, aminek a megítélése persze tökéletesen szubjektív dolog. A Samsunghoz hasonlóan itt is sok próbálkozás van a telefon méretéből fakadó kezelhetőségi problémák leküzdésére, de nekem ezeknél sokkal hasznosabbnak tűntek azok a megoldások, amelyekre régóta várnak az Android felhasználói. Ilyen például az alsó érintőgombok sorrendjének, háttérszínezésének megváltoztatási lehetősége, amivel végre úgy alakítjuk ki a kijelzőn megjelenő kezelőszerveket, ahogy szeretnénk.

Sőt, ide elhelyezhetünk egy olyan gombot is, amivel az értesítési sáv anélkül legördíthető, hogy a kijelző felső részén kellene matatnunk. Ajánlom a Google-nek az említett lehetőségek átvételét és az alap Android kódba való beprogramozását, mert a főzött ROM-okon kívül ez elég ritkán fordul elő a gyártói szoftverekben. Az LG ezen kívül is sok érdekes alkalmazással pakolta tele a készüléket, mint pl. az otthoni (nem csak LG) eszközök távirányíátsára szolgáló QuickRemote, egy jegyzetelő app, Polaris View az Office dokumentumok kezeléséhez, vagy a QSlide, ami a használt szoftverek gyors elérését hivatott segíteni.

LG G2

Az összes létező és fontos vezeték nélküli képességgel, az egy napos készenléti időt meghaladni képes, 3000 mAh-s akkumulátorral megáldott G2 egy olyan mobil lett, ami játszva felveszi a versenyt az aktuális vetélytársakkal. Van brutális hardveres teljesítmény, gyönyörú kijelző, szoftveresen egyedi, és az a pár plusz, ami nem feltétlenül sikerült ugyan tökéletesre, azt mutatja, hogy az LG valóban törekszik arra, hogy megkülönböztethető, egyedi legyen a többiekhez képest. Szerencsére az árképzésnél sem szálltak el nagyon az illetékesek, aminek köszönhetően 130 ezer forintért is hozzá lehet már jutni a mobilhoz, ami végre bebizonyítja, hogy van csúcsmobil 200 ezer forintos vételár alatt is. A G2-vel az LG most már végleg visszatért a nagyok közé, legyen üdvözölve.