■ Tavaly decemberben hozták nyilvánosságra a Digitális Megújulás Cselekvési Tervet, amely azonban még nem tartalmazta, hogy mekkora összeget költenek a négyéves kormányzati infokommunikációs stratégia megvalósítására; később Ön  százmilliárdos nagyságrendet említett. Az Új Széchenyi Terv közzétételét követően összeszámolták már, hogy összesen mennyi pénzt fordít ilyen célokra idén a kormány?

– Komoly szakmai párbeszéd előzte meg a cselekvési terv megjelenését. A Digitális Magyarország vitairathoz több száz érdemi javaslat érkezett, tárgyaltunk az iparág képviselőivel, érdekképviseletekkel és civil szervezetekkel. Ötpárti értekezlet is volt, amit azért tartok fontosnak, mert el kívánom érni, hogy az infokommunikáció nemzeti ügy legyen, ez alapfeltétel hazánk  versenyképességéhez: ha ezen a területen lemaradunk, hiába vagyunk ügyesek máshol, sosem tudunk olyan gyorsak lenni, mint a többiek.

Ha egymás mellé teszik a vitairatot és a végleges cselekvési tervet, a kettő között jelentős különbség van – ez a társadalmi vita eredménye. Az év végén nyilvánosságra hozott cselekvési terv tartalmaz alapvetéseket, a kormányzat által beazonosított kitörési pontokat, ahhoz hozzárendel akciótervet, azaz valamilyen megoldási javaslatot, és hozzárendel felelőst, valamint határidőt is, így számon is kérhető. Ami a költségeket illeti, ott csak nagyságrendi választ tudok adni a kérdésre. A cselekvési terv egyik forrása a mindenkori költségvetés, a másik láb az európai uniós források – ennek a mostani megtestülési formája az Új Széchenyi Terv –, további forrás a vállalkozói önrész. Az Új Széchenyi Tervben egyébként mindenhol kiemelt prioritás az infokommunikációs technikák használata.

A cselekvési tervnek három főszereplője van, az állampolgárok, az állam és a vállalkozások, és az ebben megfogalmazott akciótervek ösztönzik és pénzügyileg is gerjesztik a három szereplő együttműködését. Mondok egy példát: nyilvánosságra hoztuk, hogy a szélessávú fejlesztési program keretében régiós pályázatokat írunk ki, és vállalkozások pályázhatnak EU-s forrásokra, hogy egy-egy terület ellátottságát milyen módon kívánják megoldani, de nekik is hozzá kell járulni a beruházásokhoz önrésszel.

_{A Széchenyi Terv forrásai}

■ Korábban úgy nyilatkozott, hogy az Európai Unió az optikai hálózatokat kívánja támogatni. Ilyen fejlesztésekre kerülhet tehát sor ebből a keretből?

– Az én olvasatomban az EU valóban az optikát preferálja, de azóta körbenéztünk, és vannak, akik ezt másként értelmezik. A pályázatoknál ezért teret engednénk a vegyes megoldásoknak, nyilván azzal, hogy ez ne valamilyen szedett-vedett megoldás legyen és kompatibilis legyen minden egyéb hálózattal. A digitális menetrend megvalósulását is ez segítheti elő összeurópai szinten, mert ott elég konkrét határidők vannak.

■ A szélessávú hálózatok építésére kiírt pályázat képes lesz ösztönözni a különadótól sújtott távközlési cégek beruházási kedvét?

– Erről a dologról is őszintén kell beszélni: nyilvánvalóan nagy áldozat a szektornak a válságadó. De ezt meg kellett tenni, mert ha nem sikerült volna tavaly tartani a 3,8 százalékos hiánycélt, és ebben az évben a kitűzött 3 százalékot, annak súlyos következményei lettek volna; az ország, a polgárok, és maguk a távközlési cégek is sokkal rosszabbul jártak volna. Azt tapasztaltam az érintett cégekkel folyatott egyeztetéseken, hogy fáj nekik ez a típusú nadrágszíj-meghúzás, de megértették, hogy miért van erre szükség.

Abban bízom, hogy a fejlődés nem állhat meg: a távközlési cégeknek még ilyen körülmények között is az az érdekük, hogy beruházzanak, mi pedig a továbbiakban ezeken a kereteken belül, ahogy tudjuk, ösztönözzük ezeket a beruházásokat.

■ Mennyit különítenek el a szélessávú fejlesztésekre?

– Az első körben idén 12 milliárd forintot írunk ki a pályázatra a korábbi Gazdasági Operatív Program forrásaiból; de lesz még egyéb állami forrás is.

■ Mennyiben más ez a koncepció a korábbi kormányok által meghirdetett Digitális Közműhöz képest?

– A Digitális Közmű koncepciónak az volt az előnye, hogy beszédtémává tette a kérdést; hogy maga az elképzelés mennyire volt reális, abba ennyi idő távlatából már nem mennék bele. Ha előveszem az akkori nyilatkozataimat, akkor azt mondtam, hogy legyen a fejlesztés technológiasemleges, és gondoljuk át a költségeket, mivel akkoriban 150 milliárd forintot terveztek erre költeni.

Azt is mondtuk, hogy töltsük meg az egészet tartalommal: kevés, ha létrejön egy ilyen típusú infrastruktúra, de fontos, hogy azon mit tudnak használni a polgárok; például a távmunka, távoktatás lehetősége megjelenik-e. Különösen a távmunka lenne fontos, a munkahely-teremtés ugyanis kulcskérdés a kormányzatnak.

■ Ehhez kapcsolódik, hogy a digitális átállás elhalasztása kapcsán…

– Itt álljunk is meg egy pillanatra, mivel szerintem a halasztás eléggé félre lett értelmezve, még ha nem is az értelmezőknél volt a gond, mivel a 2015-ös végpont végülis kiolvasható a törvényből. Az előző kormány nem tett semmit a digitális átállás előkészítése érdekében, holott tudta, hogy ez egy fontos és határidős feladat.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a magyar kormánynak egyértelmű célja, hogy minél gyorsabban, de biztonságosan megvalósuljon a digitális átállás. Ehhez két dolog fontos: egyrészt, hogy meglegyen a lefedettség, másrészt, hogy a dekóderek rendelkezésre álljanak, amelyek lehetővé teszik, hogy a polgárok tudjanak tévét nézni.

■ Az előző kérdésre visszatérve: a digitális átállás kapcsán felszabaduló, valamint a többi hasznosítható frekvencia értékesítésével kapcsolatban megszületett már a menetrend?

– Az az álláspontom, hogy a frekvenciáknak minél hamarabb hasznosulniuk kell. Különböző frekvenciákról beszélünk, így például a 450 megaherzes tartományról, a 900 MHz adatcélú felhasználásáról, és a későbbiek folyamán a digitális hozadékról, amely tartomány a negyedik generációs LTE mobil szélessávú hálózatnak lehet az alapja. A frekvenciákat nem szabad hagyni parlagon heverni, de a kérdést összességében kell kezelni a szélessáv-fejlesztési programmal és egyéb fejlesztésekkel. Abban bízom, hogy a lehető legrövidebb időn belül döntés születik a pályázatokról.

■ Az év elején jelentették be, hogy 15 milliárd forintot sikerült megspórolni a kormányzati informatikai szerződések újratárgyalásával. Hogyan jött össze ez a megtakarítás?

– Az egyik legfontosabb közérdek most az, hogy az állam a saját kiadásait ésszerűsítse, és minél kevesebbet költsön a saját működésére. Az informatikai konszolidáció egyik eleme a párhuzamosságok kiszűrése volt, akadt olyan feladat, amelyre többfelé fizettek a az adófizetők pénzéből; ezeket fel kell számolni. Másrészt a különféle alkalmazásokat egységesíteni kell. Harmadrészt az államnak ki kell használni a méretgazdaságosság előnyeit: ha a megrendeléseimet bármelyik cég irányába egységesítenem, jóval nagyobb kedvezményeket tudok elérni.

Az informatikai konszolidációt még tavaly nyáron elkezdtük: az állam és a különböző cégek között fennálló nagy szerződéseket áttekintettük, leültünk tárgyalni e cégek képviselőivel, és jeleztük, hogy az ország szorult gazdasági helyzetére tekintettel át kell gondolnunk ezeket a kérdéseket. Eddig valóban olyan 15 milliárd forintot spóroltunk meg. Egy céggel, a Microsofttal még nem sikerült megállapodni, de az esetükben is bízom a megegyezésben. A tervünk az, hogy a következő három évben a Microsoftnak juttatott állami pénzeket éves szinten egymilliárd forinttal tudjuk csökkenteni – jelen pillanatban a kormányzat évente körülbelül 6 milliárd forintot költ Microsoft termékekre.

■ A Microsoftnál valószínűleg nem örültek a másik bejelentésnek sem, miszerint a nyílt forráskódú szoftvereket támogatnák a közigazgatásban.

– A közigazgatásnak mindenképpen ki kell nyitnia a kaput a nyílt forráskód előtt: ez segít egyébként a verseny erősítésében és ezzel tudjuk letörni az árakat. Másrészt ebbe az irányba megy a világ, miért ne próbálnánk ki mi is? Ugyanakkor egyik oldal felett sem szabad pálcát törni, ugyanis az államigazgatási informatikának biztonságosan, megbízhatóan kell működni. Egy ilyen átállás komoly előkészítést, gyakorlást és tanulást igényel, ezért pilot projekteket indítottunk be – a kormányzaton belül elsőként az infokommunikációs államtitkárságnál próbáljuk majd ki a szoftvereket –, és fél év múlva fogjuk kiértékelni az eredményeket.

Első körben valószínűleg az alkalmazások szintjén kerülhet sor a cserére; vannak országok, mint például Finnország, ahol ezt jól megvalósították. De, hogy egy személyes példát is mondjak: 2002-ben indult a honlapom, és a közelmúltban újítottuk meg nulla forintból, az interneten található nyílt forráskódú eszközök és sablonok használatával.

_{Nyitrai Zsolt januárban kormányszóvivői tájékoztatón jelentette be az eddigi kormányzati informatikai megtakarításokat}

■ A decemberben felállt Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökség és a Kopint-Datorg Zrt. között mi a munkamegosztás?

– Az állami tulajdonban lévő Kopint-Datorg üzemeltetéssel foglalkozik, a KIFÜ pedig állami és EU-s projektek projektmenedzsere, gazdája lesz; utóbbi nem új szervezet, hanem a Pénzügyminisztérium Informatikai Szolgáltató Központ utódjaként hoztuk létre. Korábban a nagy informatikai projektek teljes bekerülési költségének 8 százaléka elment projektvezetésre. Ha minden ilyen típusú fejlesztést egy kalap alá hozunk, akkor jelentős összeget, akár több százmillió forintot spórolhatunk.

■ A konszolidáció kapcsán egy közös közigazgatási adatközpont létrehozását is tervezik. Ez mikorra valósulhat meg?

– Még ebben a ciklusban, minél előbb meg kívánjuk ezt valósítani, de erről egyelőre még nem mondanék többet; még folyik a teljes infrastruktúra feltérképezése, átvizsgálása.

■ Az Informatikai Vállalkozások Szövetsége által a kormányzati stratégia kapcsán tett javaslatok között szerepel a közös szolgáltatóközpontok példájára a régiós vállalati adatközpontok Magyarországra vonzása…

– Ez a Fidesz választási programjának is része volt, amit az informatikai és telekommunikációs munkacsoport rakott össze, aminek én voltam akkor a vezetője, tehát ez a Fidesz elképzeléseivel abszolút összevág. Azt gondolom, hogy az államnak a vállalkozásokkal együttműködve gerjesztenie kell ezt a folyamatot, hogy minél több ilyen központ jöjjön Magyarországra. Vannak erre vonatkozó tárgyalások, de ezek még kezdeti stádiumban vannak.

■ Már több alkalommal nyilatkozott az állampolgári kártyáról, amely többek között kiváltaná a személyit, adókártyát, tb kártyát, jogosítványt és minden egyéb chipkártyát. Mi ennek a határideje?

– Most hány kártya van Önöknél? Gondolom, van egy pár… Egy csomó európai országban ez már működik, hogy ezeket egységesítették. Természetesen még kérdés, hogy az adatvédelmi biztos ehhez mit szól, és alkotmányosan hogyan oldható meg a szabályozás. Technológiailag lehetséges az adatok elszeparálása, tehát miért ne oldanánk meg egy kártyával, amit lehet? 2012 végén, 2013 elején szeretnénk ezt megvalósítani.

■ Az e-kormányzat terén milyen beruházások lesznek még azok, amelyek látványos változást hozhatnak a mindennapokban?

– A kormányablakok már megnyíltak, amelyek lehetővé teszik az egyablakos ügyintézést, ami egy nagyon fontos közigazgatási stratégiai döntés volt. Lehet, hogy az elején vannak döccenők, de az a lényeg, hogy elindult, és biztos vagyok benne, hogy majd csiszolódik, és jól fog működni ez a rendszer.

Ha a cselekvési tervből egy példát akarnék kiemelni, az a közlekedés ésszerűsítése. Ezt elő lehet idézni infokommunikációs eszközökkel: integrált menetjegy, e-útdíjfizetés, hogy csak pár fejlesztési lehetőséget mondjak. De mondjuk az energiafelhasználás ésszerűsítése terén is vannak lehetőségek, mint például az intelligens mérőóra-leolvasás (smart metering) elterjesztése; itt is rengeteget lehetne spórolni.

■ Magyarország európai uniós elnöksége kapcsán az infokommunikáció területén melyek a kényesebb témák? Sokan például az EU szemére hányják, hogy az USA elhúz az LTE-fejlesztésekkel…

– Már most fontos kérdés a távközlési tanácsi elnökségem alatt a rádióspektrum-politikai program, ami igazából az Európai Unió frekvenciastratégiáját jelenti. Az Európai Bizottság már kijött egy javaslattal, amellyel általánosságban a Tanács és a Parlament is egyetért, de például az Európai Parlament szerint egy jóval ambiciózusabb tervre van szükség, hogy ne csak a 800 MHz, azaz a digitális átállás kapcsán felszabaduló tartomány kérdéskörével foglalkozzon, hanem adjon nagyobb frekvencialehetőséget.

Ez azért egy érzékeny terület, mivel a frekvenciákra minden ország úgy tekint, mint értékre, és amikor egy ilyen nagy EU-s szabályozás készül, akkor mindenki nagyon óvatos. A frekvencia önmagában érték, ugyanakkor sok mindennek az alapja - a telefonáláson kívül a navigációnak, a vezeték nélküli szélessávú hálózatoknak vagy biztonsági rendszereknek is.

A másik nagy törvényhozási dosszié, amit a Távközlési Miniszterek Tanácsának elnökeként kezelnem kell, az Európai Információbiztonsági Ügynökség (ENISA) kérdésköre: a mandátumát meghosszabítsuk-e, a költségvetése hogy alakuljon. Az első témában már az elnökségünk első napján sikerült egy asztalhoz ültetnem a Parlament és a Bizottság képviselőit, és reményeim szerint hamarosan az ENISA kérdésében is sikerül ezt elérnem.