■ A gazdaság és a közigazgatás rendbetételével a kormányzat igen nagy és komplex feladat végrehajtására vállalkozik. Az ezekhez kapcsolódó kormányzati intézkedések, projektek (szervezetek kialakítása, jogalkotás, szabályozások vagy a nagy informatikai fejlesztések) sikeressége nemcsak a kormányzati szereplőknek alapvető érdeke, hanem jelentős mértékben meghatározza az egész ország életét. Hogyan látja ezt a kérdést a nemzetközi kitekintéssel rendelkező kutató, és vajon megjelenik-e ez a téma az egyetem és a kormányzat kapcsolatában?

– A pénzügyi kockázatok problematikája már régóta ismert, és használatos az államigazgatásban is. Ugyanígy a biztonsági kockázatok felmérése és kezelése is általánosan elfogadott, sőt kötelező elemként ismert mind a közigazgatás mind a versenyszféra területén. Hasonlóan a belső ellenőrzések tervei is a nemzetközi sztenderdekben meghatározott kockázatelemzési alapokon készülnek. Meg kell állapítani azonban, hogy - nemzetközi szinten is - a stratégiai és operatív döntés-előkészítés feladatkörében csak az utóbbi évtizedben került ez előtérbe, éppen a gazdasági válság okozta forráshiányos helyzetek kezelése miatt. Azt is látni kell, hogy egyelőre még csak az üzleti szféra magas szintjén (TOP200 cég) jelenik meg a gyakorlatban ez a gondolkodásmód, a kis- és középvállalati szinten ez még nem jellemző.

Magyarországon az államigazgatás területén is megjelent már ez a tevékenység, egyelőre csak próbálkozások szintjén, pedig a nemzetközi ajánlások erre a területre is használhatók (2009-es ISO 31000). Az Állami Számvevőszék felismerte ezt a problémát, és vezető szinten fel is vették a kapcsolatot a Corvinus Egyetemmel 2008 körül, de ezek a tárgyalások végül is nem jutottak gyakorlati eredményre. Ezt követően az oktatási tárca szakmai felügyelete mellett a TÁMOP keretében nyílt lehetőség felsőoktatási intézmény számára az integrált kockázatkezelési rendszer kiépítésére, melynek lehetőségével több felsőoktatási intézmény élt is.

Más ágazatoktól is jött megkeresés a Corvinus felé, elsősorban a témához kapcsolódó előadásokra vonatkozóan, de ehhez kapcsolódó rendszerbevezetésekről nincs információja az egyetemnek. Sikeres mintaprojektek indultak korábban az APEH-Sztadi, illetve az MTA Titkárság szervezetén belül is, valamint az egészségügyi tárca egyik háttérintézményénél. Az egyetem rektora is felismerte ennek jelentőségét, ezért ebben az esetben végre nem érvényesül a régi mondás, hogy a suszternak lyukas a cipője: az intézményen belül jelenleg is folyik az integrált kockázatmenedzsment rendszer kiépítése illetve működtetése.

■ A további elemzés előtt tisztázzuk a fogalmakat. Mit is jelentek a kockázattal kapcsolatban használatos -menedzsment, -elemzés vagy -kezelés fogalmak?

– Ott kell kezdenem, hogy már a kockázat fogalmát is gyakran rosszul értelmezik a köznapi beszédben. Az általános hiedelemmel ellentétben nem kockázat a jelenleg ismert probléma, a hiányosság, a bizonytalanság vagy a veszély. A kockázat definíciója: azon események, tevékenység vagy annak elmulasztása, amelyek a jövőben következnek be, és a szervezeti célok teljesülését negatív vagy pozitív irányban befolyásolják. Van tehát pozitív kockázat is!

A kockázatmenedzsment a kockázatokkal kapcsolatos három tevékenység integrált megvalósítását jelenti: az első a felmérés (azonosítás, értékelés, kritikus kockázatok kiválasztása); a második a kezelés (akciók megfogalmazása, kockázatkezelési terv készítése, akciók végrehajtása), végül az utólagos monitoring (összevetés: terv-tény elemzés, költség-haszon elemzés)

A fenti három tevékenység összehangolt végrehajtását biztosítja az adott projektre, intézményre vagy kiemelt programra (például Új Széchenyi terv, Széll Kálmán terv) vonatkozó integrált kockázatelemzési rendszer. A kockázatelemzés fogalmat itt nem a felmérés szinonimájaként, hanem inkább mint az egész témakör összefoglaló megnevezéseként javaslom használni.

■ Egy példával röviden és közérthetően össze lehet foglalni, mit is értünk kockázatelemzés alatt, milyen tevékenységek mentén történik ez egy stratégia vagy a hozzá kapcsolódó végrehajtási projekt esetében?

– Nyilvánvalóan olyan szakembereket kell felkérni a feladat elvégzésére, akik már az adott témakörben jelentős tapasztalattal rendelkeznek, és így az elemzéshez szükséges módszertan mellett rendelkezésükre áll kockázati adatbázis és sablonok a felmérés elvégzéséhez.

A feladat általában a következő négy részre tagolható: az első az alapdokumentációk átvétele, tanulmányozása, ezt követi az első szintű javaslati anyag kidolgozása (kockázati adatbázis és sablonok használatával). A harmadik fázis a megrendelő munkatársaival történő megbeszélésen az anyag kiegészítése illetve véglegesítése (néhány órás workshop keretében), végül jöhet a prezentáció a döntéshozók felé, a döntési pontok bemutatása, az alternatív megoldások hatásának ismertetése

■ Mondjon néhány területet a közigazgatásban, ahol nemcsak érdeke, hanem egyértelmű üzleti vagy politikai hasznot eredményez a kockázatelemzés.

– Minden olyan terület hasznosan alkalmazhatná ezt a tevékenységet, ahol összetett vagy sokszereplős kérdéskörben kell döntéseket hozni. Talán a haszon megjelenésének gyorsasága és intenzív jellege miatt ki lehet emelni a következő területeket: kormányzati stratégiaalkotás, nagy projektek részletes elemzése (idő/költség, minőség), a költségvetéssel kapcsolatos döntések (például az optimális kockázati alap meghatározása), a kormányzati projekt portfolió közös kockázatelemzése (projektrangsor felállítása hozamkockázat elemzéssel), továbbá a jogalkotás (az előkészítési fázisban).

■ Nem szeretném megkerülni a legfontosabb kérdést: hol és miként jelenik meg a kockázatelemzés konkrét haszna?

– Nagyon fontos azt látni, hogy a kockázatelemzés nem luxus, hanem éppen ott és akkor kell alkalmazni, amikor szűkösek a pénzügyi források, szorít a határidő vagy kiemelten fontos a kitűzött cél elérése (például éves költségvetési deficit értéke). Fontos látni, hogy a haszon minden esetben megjelenik!

A jól működtetett integrált kockázatmenedzsment rendszer szinte garantálja a kitűzött cél megfelelő minőségű határidőre történő elérését. A döntés-előkészítés fázisában indított kockázatelemzési tevékenység biztosítja a lehetséges változatokból az optimális és megvalósítható kiválasztását (lásd az alábbi ábrát). Nem indulnak el eleve bukásra kárhoztatott projektek.

Konkrét pénzügyi haszonként jelenik meg a projekt költségnövekedésének elmaradása, a váratlan események nem megfelelő kezeléséből adódó károk elmaradása. A kockázatfelmérés és tervezés fázisában olyan megoldások kerülnek kidolgozásra, ami olcsóbbá teszi a fejlesztést, és a költségoptimalizálás felé viszik a projektet. A nemzetközi mérések szerint az elérhető haszon általában a tízszerese a költségelemzésre fordított költségeknek.

■ Milyen szereposztást tart ideálisnak ezen a területen a kormányzat, a tudomány és a versenyszféra vonatkozásában, és az előrejutás érdekében kinek és milyen első lépést kell tennie?

– A szereposztásban nem látok alternatívát, az egyetemek és kutatóintézetek felelősek a megfelelő kutatások elvégzéséért, a nemzetközi tapasztalatok megszerzéséért. A módszertanok kidolgozásában már vegyenek részt a témakörrel foglalkozó tanácsadó cégek is, és utóbbiak feladat ennek a gondolkodásnak a bevitele a kkv-szektorba. A kormányzat feladata egyrészt a kutatások és kkv-szektorban történő alkalmazás támogatása, másrészt a saját tevékenységében való alkalmazás. Ez utóbbival egyben jó példát is mutatna a kkv-k felé.

Első lépésként javasolnám, hogy a kormányzat illetékes vezetője jelölje ki azt a kiemelten fontos stratégiai területet (például Széll Kálmán terv végrehajtása, közigazgatás reformja), és erre vagy ennek egy részére vonatkozóan az egyetem érintett munkatársaival indítson egy pilot projektet, mely a konkrét kockázatkezelési terv elkészítése mellett javaslatot adna az adott területhez illeszkedő integrált kockázatkezelési rendszer kialakítására is.