A konferencáról készített összefoglaló első részében elsősorban a stratégia kérdésekkel foglalkoztunk. Az alábbiakban néhány izgalmas részletkérdés is terítékre kerül.

Kalmár Istvánnak, az Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács (NHIT) elnökének (képünkön) előadásából számomra az volt a leginkább cselekvésre ingerlő gondolat, hogy napjainkban a információszerzés viszonyrendszere is átalakul, önállóságra és tudásra épül. Ebből ugyanis az következik, hogy a informatikai tudás híján lemaradó réteg automatikusan elveszíti a felzárkózási lehetőségeit is, mert az informatikai tudás már a napi működés során hasznosul: otthon, a munkahelyen, a közigazgatásban. A közösségi terek folyamatos eltűnése (sokan ülnek a tévé előtt munka után) veszélyezteti az emberi kapcsolatokra épülő összetartó társadalom kialakulását. Teljesen egyértelmű a feladat: új közösségi terek kellenek!



Közbeszérzés: átláthatóbb, de lassú ■ Igen érdekes volt Pulay Gyulának, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) számvevő igazgatójának az összefoglalója a 2008-as ÁSZ-jelentésről. Kicsit leegyszerűsítve a lényeget: azt állapították meg, hogy – ami egyébként a vállalkozók előtt már ismert tény volt – a közbeszerzésnek nincs kormányzati gazdája. A közbeszerzésekre vonatkozó rendelkezések és főleg azok végrehajtása a legtöbb esetben nem a célszerűség irányába mutat. Bár a kormányzati választ megkaptuk, tudniillik hogy most már van közbeszerzési politika, és van közbeszerzésekért felelős helyettes államtitkár is (dr. Jánosi Andrea, aki a panelt záró kerekasztal résztvevője is volt), valódi sikereket még nem sikerült elérni ezen a téren. Az eljárások még mindig bonyolultak és lassúak, ráadásul kizárólag az átláthatóságot és a versenytisztaságot tartják szem előtt, a beszerzés hatékonysága és műszaki megfelelősége nem jelenik meg releváns szempontként.

A 2008-as felmérés szerint a beszerzést végző intézményeknek csak 57,1 százaléka rendelkezett megfelelő beszerzési szabályzattal. Jelentős tanulási folyamatra van szükség az intézményekben, addig pedig – teszem hozzá – külső szakértők bevonására. Az mindenesetre pozitív előrelépést jelent, hogy a felelős államigazgatási vezető, dr. Jánosi Andrea válaszában jelezte, hogy látják a problémát, és „országjárást” terveznek, ahol gyakorlati jellegű konzultáció keretén belül, (ügyintézői nyelven) minták bemutatásával kívánják emelni a meglátogatott intézmények beszerzési színvonalát.

Az új idők új szelét hozta számunkra Dr. Erényi István (digitális szószóló, Nemzeti Fejlesztési Minisztérium), aki a digitális identitás témakörét tárgyalva felvetette, hogy egyelőre beláthatatlan a jelenleg internetre feltöltött adatok 20-25 év múlva kifejtett hatása. És bár ez elsősorban a személyes adatokra vonatkozott, és komoly hatásnak érzem az egyes üzleti szereplőkre vonatkozó 20 évvel korábbi adatok elérhetőségének gazdasági hatását is.

Elmozdulás az előző évhez viszonyítva ■ Konkrét és egyértelmű változást hoz 2013-ban az újabb 300 kormányablak felállítása a járási szervezetben, ami mind intézményszervezési, mind informatikai szempontból komoly kihívást jelent a projekt résztvevői számára. A jelenlegi 29 kormányablak működési tapasztalataira alapozva, fontos, hogy ezek  kormányablakok 8-tól 20 óráig nyitva tartsanak, hogy lehetővé tegyék a munkavállalók számára a munkaidőn kívüli ügyintézést. Ez egyértelműen pozitív hatással lesz a termelékenységre, ezen keresztül a GDP növekedésre.

Vályi-Nagy Vilmos, aki november 15-től kormányzati informatikáért felelős államtitkárként dolgozik, szemléletesen mutatta be prezentációjában, hogy miként alakultak ebben az évben az EKOP forrásból megvalósuló e-közigazgatási fejlesztések. Örömmel láttam, hogy a tavalyi megbeszéléseken felmerült negatív tényezők már azonosított problémaként vannak a döntéshozók látóterében. Ide sorolható fontossági sorrendben a kötelező előzetes kockázatelemzés, a projektért való személyes felelőssége és a projektmentori szerepkör bevezetése.

Bár sokan nem tartják ezt a területet fontosnak, én kiemelt jelentőségűnek tartom Vályi-Nagy Vilmos azon bejelentését, hogy bővítik az e-befogadási program végrehajtására hivatott e-Magyarország hálózatot. Véleményem szerint, ennek nemcsak az internetkultúra fejlődése – és ezzel kapcsolatosan az esélyegyenlőség növekedése – valósul meg a hátrányos területeken, hanem jelentős vásárlóerő is megjelenik majd az IKT szektor piacán.

Hogyan tovább? ■ Dr. Navracsics Tibor egyértelműsítette, hogy az államigazgatásnak húzóágazatnak kell lennie az IKT vonatkozásában, csúcstechnikát alkalmazó felhasználóként mintát kell adnia, hiszen így tud megfelelő mozgásteret adni a vállalkozások számára. Ez persze igen jó hír, az IKT-szektornak, amely várja a megrendeléseket. Persze mindenki tisztában van a költségvetés jelenlegi és jövő évi lehetőségeivel, ezért is igen fontos, hogy az uniós támogatások megfelelő részét irányítsuk erre a célra, és persze ezek a projektek megfelelő határidőre jó minőséggel kerüljenek végrehajtásra.

Örvendetes (és főleg váratlan) hír volt számomra az is, hogy míg korábban az IKT-szektor mint önálló iparág – finoman szólva – nem kapott kiemelt figyelmet a kormányzat részéről, most a kormány új külügyi stratégiájában is megjelent önálló elemként. Hogy milyen erős a várakozás a „kitörésre” a magyar informatika szereplői körében, az jól látszik abból, hogy Szijjártó Péter konkrét stratégiai együttműködési ajánlatára azonnal megmozdult az IVSZ, jelenleg folyik a szoftverfejlesztésben érdekelt és az exportképes magyar IKT cégek összegyűjtése. A nyolc gazdasági vegyes bizottság élére nyáron kinevezett Szijjártó Péter a kétoldalú gazdasági együttműködési kormányközi testületekben (magyar-török, -kuvaiti, -azeri, -szerb, -vietnami, -szlovák, -macedón, -montenegrói) felkínált egy-egy bizottsági helyet az IVSZ által jelölhető szakmai képviselőknek. Remélhetőleg, ez a szoros együttműködés gyakorlati eredményeket is hoz, és így újabb export piacok nyílhatnak meg magyar IKT cégek előtt.


A konferencia több előadásában elhangzott a kormányzati oldal részéről az előző években kidolgozott stratégiák és hozzájuk kapcsolódó hatékony módszertanok alkalmazásához szükséges belső kormányzati kapacitáshiány, melyet a késedelmes teljesítések fő okaként jelöltek meg. Ennek fényében nem érthető, hogy miért nem hoztak már eddig is átmeneti rendelkezéseket arra, hogy a szükséges kapacitások vállalkozói piacról lehessen bevonni. Az informatikai szakma részben egyetért azzal a kormányzati stratégiával, mely szerint a belső kompetenciákat kell fejleszteni (neki is előnyös az „intelligens vevő”). A Magyary Program végrehajtásához azonban több évre van szükség, és az átmeneti időszakban is biztosítani kell a megfelelő minőségű és mennyiségű munkaerő-kapacitást az uniós támogatások lehívásához. 2011 októberében Orbán Viktor a minisztereknek kiemelt célként fogalmazta meg, hogy „2012-ben 1400 milliárd forintnak kell kiáramolnia a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség által kezelt forrásokból a magyar gazdaságba, […] az elérhető források 95 százalékának ki kell kerülnie a magyar gazdaságba”.

A vállalkozói szféra kész együttműködő partnerként viselkedni ebben a felelősségteljes feladatban, azaz ebben a kérdésben a „labda” a kormányzatnál van.

A folyosón, a kávészünetekben és az esti borozgatások alatt is egy gondolat érezhető volt. Az itt lehangzott gondolatokat meg kell fontolni, az egész országnak össze kell fognia, és a terveket végre kell hajtani, mert még egy ilyen szűk évet nem bír ki a magyar IKT szektor! Érdemes tanulni a múlt hibáiból, és érdemes a jó útra térni, hiszen (ahogy Kalmár István is idézte Tamási Áront), „az igazságot is meg lehet szokni!”

Reméljük sikerül.