Nehezíti a helyzetet, hogy már-már kezd megkopni maga az ügy is, hiszen régóta és sokat beszélünk róla. Sajnos a befektetett energiák (és pénzek) tükrében nem lehetünk elégedettek az eredményekkel, sőt egyes esetekben az irányok megválasztásával sem. Az IIR-Hungary októberi konferenciáján mégis sikerült a szervezőknek olyan programot összeállítani, mely nemcsak érdekes és informatív előadásokat tartalmazott, hanem őszinte – a valós problémákat és hibákat érintő – vitáknak is helyt adott a kerekasztal beszélgetések során.

Néhány napi érlelés után szeretném most megosztani gondolataimat az olvasókkal a konferencián halottakkal kapcsolatban. Számomra a konferencia fő gondolata a "vége a stratégiázásnak, most már a megvalósítás időszaka következik" volt. Erre a vonalra  - ami amúgy azonos a kormányzati megközelítéssel – felfűzhető az előadások sorozata, illetve ehhez a gondolathoz illeszkedtek a kerekasztal megbeszélések is.



Mivel a kormányzati szereplők – egy váratlan belső utasítás következtében - nem tudták megtartani előadásaikat, így végül is a konferencia egyértelműen a szakma oldaláról mutatta meg a közigazgatás elektronizálásával kapcsolatos múltat és a jelen helyzetet. A jövővel kapcsolatban pedig a korszerű technológiákat felvonultató, de különböző megközelítési móddal gondolkodó IT szállítók mondták el javaslataikat. Sikolya Zsolt,a Magyary Zoltán E-közigazgatástudományi Egyesület elnökségi tagja a maga visszafogott, de őszinte és határozott stílusában elnökölt, megadva a konferenciának az nyílt közvetlen hangnemét.

Gondolatok a konferenciáról ■ Érdekes ívet mutatott be a konferencia első napja az „e-közigazgatás” mint problémakör életciklusáról. A múlt elemzése során a Magyary Zoltán E-közigazgatástudományi Egyesület titkára, Sántha György nagyon érdekes aspektusból és történelmi távlatokban mutatta be a közigazgatásunk fejlesztésére tett eddigi hazai erőfeszítéseket. Ebből az előadásból két gondolat volt meghatározó: egyrészt a magyar közigazgatás hallatlanul régi és értékes múltjának felhasználási kérdése, másrészt a közigazgatás alapproblémáinak és kihívásainak azonossága az elmúlt száz évben.

Két dolog változott meg számottevően: a technológiák és a szabályozottság mértéke. Az ügyek bonyolultak (mert azzá teszik a bonyolult és sok esetben felesleges jogszabályok), a technológiák nagyon gyorsan változnak, de az emberek és alapvetően az állam sem. Így – meglátásom szerint - az igények ugyanazok az állam és az emberek oldaláról is. Az említett ív következő elemeként a múlt és jelen összehasonlítására láttunk egy sikeres kísérletet a következő előadásban. Érdekes „személyes” leltárt tartott Sikolya Zsolt, ahol bemutatta, hogy az általa korábbi években hiányolt paradigmaváltásból mi valósult meg.

Vevőcentrikus megoldások vagy "összeomlás" ■ Ezután következett a jövő felvázolása: az Oracle képviseletében Tóth Csaba üzletfejlesztési igazgató egy frappáns multimédiás előadással örvendeztette meg a hallgatókat. Kicsit megijedtem, hogy az Összeomlás című filmet a közigazgatásunk jövőképével akarják kapcsolatba hozni, de szerencsére erről szó sincs, a bemutatott jelenetben pusztán a vevőorientált megközelítés hiányából adódó konfliktusokra kívánták felhívni a figyelmet.

Biztos az én hibám, de a kiválóan felépített előadásban bemutatott megoldások – nem tagadva az Oracle technológiai vezető helyét – sem győztek meg arról, hogy a közigazgatásunk fejlődése a technológiák kiválasztásán múlik. Bár már ott tartanánk. Annyit viszont el kell ismernünk, hogy a számítástechnika fejlett világa már olyan problémákra is talált megoldást, amit mi elmaradt régiók még fel sem ismertünk.

Ugyanezen okok miatt kicsit hidegen hagyott a nyílt rendszerek előnyeit bemutató (szintén remekül felépített) előadás. Én úgy gondolom – és azt hiszem, nem vagyok egyedül – hogy nem kellene ebből hitvitát gerjeszteni, s bár a tételes összehasonlításra való felhívás mindkét oldalt meglepte, békésen keljenek versenyre a nyílt piacon! Ha majd a beszerzések esetén a beszerzési ár mellé a közbeszerzési törvény megengedi az objektív TCO számításon alapuló költségtételek számításba vételét, akkor majd az ügyfél eldöntheti, hogy mit is akar. Ahogy a filmben is végül Michael Douglas szabadon választhatott a reggeli és az ebéd között!

Miért nincs valós igényfelmérés? ■ Az első kerekasztalban került terítékre ez a kérdés, amit persze a jelenlevők nem válaszoltak meg, de legalább felhívták rá a figyelmet. Amúgy ezt az elvet elméleti szinten a kormányzat már korábban magáévá tette, Fekete Gábor e-közigazgatásért felelős helyettes államtitkár egyértelműen kiemelte ezt az Információs Parlament rendezvényen tartott előadásán. Kérdés persze, hogy mennyit tudunk majd érvényesíteni ebből az alapelvből a napi gyakorlat szintjén, amikor a szállítók megjelennek az új, jobb hatékonyságot ígérő termékeikkel?

Az ASP témakörben már nagyon nagy a szkepticizmus a piacon az előzőleg besült támogatási projekt ismeretében, mostanában pedig nemigen kap a piac erről hitelt érdemlő információkat a kormányzat részéről. Pedig mind a IT szakma, mind pedig az önkormányzatok nagyon várják már a projekt elindítását. Sikolya Zsolt érdekes felvetéssel rukkolt elő (régi vágyát fogalmazta meg ismételten), hogy szakadjunk már el az irat kötelező voltától. Ha már a technika jó megoldásokat kínál, akkor engedjük meg az online (közvetlen, azonnali) ügyintézést. Úgy látszik azonban, hogy ezt a tabut még nem sikerült ledönteni.

Helyi szakember vagy külső szakértő? ■ Ebben a vitában végül is sikerült közösen véleményt megfogalmazni, miszerint ez olyan komplex kérdés, amely nagyon fontos, és az esetleges rossz válasz igen nagy kockázatot hoz be az intézményi szinteken. 

A beszélgetés végén két állítás került a figyelem középpontjába. Egyrészt, hogy bár hosszú távon lehet cél a szakértelem bevitele a kormányzatba, de ez a feladat – ha jól hajtják végre a Magyary Programot – akkor is minimum 2-3 évet igényel. Másrészt a következő években az EU-s pénzek lehívásának egyik akadálya lehet a külső szakértők be nem hívása miatti kapacitáshiány okozta késedelem. Ez utóbbi kockázat bekövetkezésének máris vannak jelei!  


A legfontosabb tapasztalat a konferencián az volt, hogy a téma most már nem elméleti fejtegetések szintjén jön elő, hanem az egyes intézményekben a napi működést meghatározó megoldások problémájaként. Tulajdonképpen az e-közigazgatásból az „e” betűt lassan már elhagyhatjuk, hiszen nincsen közigazgatási folyamat elektronika nélkül. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden ügyintézést elektronikus úton vesz igénybe az állampolgár (ez nem is lehet cél), hanem az elektronikus megoldások szinte minden esetben szükségesek az adott ügyintézési folyamat végrehajtásában.

Már nem az informatikai eszközök kerültek előtérbe, hanem az ember: az állampolgár, a vállalkozó és az intézmények munkatársai. Az ő megfelelő kiszolgálásuk a lényeges, nem a technikai megoldások "korszerűsége". Talán ennek köszönhető, hogy a hallgatóság nemcsak a kerekasztal beszélgetéseken, hanem időnként kérdéseivel és hozzászólásaival az előadások során is aktívan bekapcsolódott a közös gondolkodásba.