■ 9 éve a Kopint-Datorg Rt. vezérigazgató-helyetteseként saját célként azt fogalmazta meg, hogy: Informatikát, hasznosat, mindenkinek! Ha az elmúlt 20 év időszakét tekintjük, akkor a közszférában milyen célok mentén indulnak el a projektek?
– Talán induljunk ki abból, hogy a közigazgatás a törvények által meghatározott - gyakran igen bonyolult - feladatokat old meg. Ehhez pedig a XXI. században nélkülözhetetlen az informatikai támogatás. Igazából akkor lehetne mérni a valódi hasznosságot, ha a teljes ügyviteli folyamatot fel tudnánk mérni és ebben meghatározhatnánk, hogy mennyire segíti a folyamat végrehajtását az informatikai háttér. Azonban ezek a folyamatok nincsenek részletesen - elemi műveletek szintjén - dokumentálva, ezért nagyon nehéz mérni a hasznosságot.
A mostanában pozitív minőségi jelzőként használt szolgáltató kormányzat esetén általában fontos a sebesség is. A hatósági munka hatékonyságának növelése érdekében célként jelenik meg az ügyintézési idők rövidítése, ami a hivatali kapacitások jobb felhasználása mellett egyes esetekben jelentős hasznot eredményez a társadalmi szinten is. A mérés ebben az esetben is nehéz feladat.
■ Ezek szerint az informatika egyrészt a "kötelező" korszerű technológia, másrészt a folyamatokat gyorsító tényező. Miért érezzük mégis azt, hogy ennyi pénzből, ennyi befektetéssel azért 20 év alatt több eredményt kellett volna elérni?
– Ha a központi kormányzatot tekintjük, akkor sok esetben éppen a kormányzati szintű integráció hiánya okozza a haszon elmaradását, illetve a hasznosulás részleges megvalósulását. Az elmúlt időszakban számos projektet nem a központi kormányzat mint megrendelő kívánsága (valós szükséglete) indította el, hanem a szállítói lobbi dobta be az ötletet, és rábeszélte az intézményt mint ügyfelet a ténylegesen korszerű, de egyes esetekben nem a főirányt képviselő, és így később nem is integrálható megoldásra.
Mivel a közigazgatás keretgazdálkodási logikája szerint minden évben vannak elköltendő pénzek (költségvetési év végén), ez segíti az intézmény hajlandóságát a felesleges beruházásra. Még Európai Uniós forrás felhasználásakor sincs garancia arra, hogy a projektek kellő átgondolással indulnak.
Példa erre a néhány évvel korábbi GVOP 4.3.1-es pályázat, amikor is az önkormányzatok beindultak a nagy pénzek (280-480 milliárd forint) elnyerésére, később pedig beleszaladtak a magas működtetési költségek problémájába. Ilyen esetekben derül ki, hogy maga az IT projekt a cél, pedig köztudott, hogy az informatika csak egy eszköz a valódi igazgatási vagy hatósági feladatok ellátásához.
■ Akkor egy újabb problémára bukkantunk. Miért keveredhet a cél és az eszköz, és milyen káros hatása lehet ennek az adott projektre vagy az intézményre vonatkozóan?
– Sajnos az elmúlt 20 évet nem jellemezte a folyamatszemléletű és rendszerben gondolkodó jogalkotás, sőt ez a szemléletmód még az egyes tárcákon belüli, rendeleti szintű szabályozások esetén is ritka. Ennek pedig informatikai téren súlyos következményei vannak.
A probléma kettős. Egyrészt igaz, hogy szinte minden intézményben készítettek informatikai stratégiát, de az IT stratégia készítés indítása sem a szervezet belső működéséből következett, hanem kormányzati utasítás vagy külső szakértők javaslata alapján. És ez még nem lett volna nagy baj, de általában nincs az intézménynek hosszú távú működési stratégiája, ennek hiányában nincs mihez illeszteni az IT stratégiát. Ha állandóan mozog a szervezet és változnak a folyamatok, akkor az informatika is állandóan olyan új kihívásoknak néz elébe, amelyeknek a kijelölt határidőre és megfelelő minőségben nem tud eleget tenni.
Másrészt, azért mondjuk ki bátran, hogy legtöbb esetben az IT stratégiák léteztek, de….ki figyelt rájuk? A projekteket nem volt kötelező illeszteni a stratégiákban meghatározott „vegyértékekhez”! Azaz a projekt indításának nem volt feltétele az IT stratégiába való illeszkedés bemutatása. A stratégiához való csatlakozást jogszabályi szinten kellett volna (és most is kellene) kötelezővé tenni, mintha az egy műszaki szabvány lenne.
■ Néha azt mondják, hogy drága az informatika? Igaz ez? Ha igen, akkor miért?
– Ha jogszabály írja elő a rendszer kialakítását, és ráadásul már mellé rendeltek egy keretösszeget, akkor azt bizony el is költik. Gyakran már a tervezéskor is túllövünk a szükséges követelményeken. Drága és feleslegesen bonyolult rendszereket tervezünk, az alkalmazások helyett inkább az infrastruktúrára koncentrálva. A túltervezett rendszerek megvalósítása (és üzemeltetése) pedig sokba kerül - lásd eszközök szinten tartása.
Érdemes lenne a túltervezés okait alaposan kikutatni. Lássunk néhány példát: most van rá pénz, most kell megoldani, akkor nyomjunk bele mindent, mert egyhamar nem lesz folytatás. A folytonosan javítgatott, toldozott-foltozott közbeszerzési törvényünk is csak ezt támogatja. Nem lehet apránként fejleszteni ugyanazzal a csapattal, pedig ez a magánszférában megszokott módszer. Az EU pénzek az egyszeri, nagy fejlesztéseket támogatják.
A szállító erőlteti az új termékeket, és a jobb tárgyalástechnikai tudásával akaratát előbb utóbb érvényesíteni tudja. A közigazgatásban – néhány helyet kivéve - az IT biztonság követelményei nem szabályozottak, a megrendelő félnek nincs kihez fordulnia tanácsért, vagy ha van is, nem teszi meg, így jön be a legkorszerűbb és persze nagyon drága megoldás. Az IT vezető szakmailag és egyénileg is érdekelt a nagy, bonyolult és drága informatikai rendszerek kialakításában, hiszen az növeli ő tekintélyét, befolyását.
■ Hogyan értelmezhetjük ennek tükrében a hasznosság fogalmát?
– A válaszhoz vissza kell térni az első gondolathoz: az informatika nem cél, hanem eszköz. Ha ezt a triviális megfontolást komolyan vesszük, akkor adódnak az alábbi megállapítások:
Annyiban hasznos, amennyiben szolgálja a valós célt! Tehát semmiképpen ne az IT korszerűsítés kerüljön előtérbe a beszerzés során (pl. ha a funkcionális és biztonsági feltételeket kielégíti, és az üzemeltetése is olcsóbb, akkor nem szabad lecserélni a régi rendszereket).
A közbeszerzési törvénynek a keretgazdálkodás filozófiáját figyelembe véve lehetőséget kellene biztosítania olyan eljárásra, ahol az adott pénzből a meghatározott funkcionalitás biztosítása mellett a legjobb szállítói megoldást kellene kihozni (ez egyébként a szállítóknak is ugyanúgy érdeke lenne, mint a megrendelőnek). Ez olyan igazi versenyt jelentene, ami már megszokott a magánszférában: például a gépkocsi vásárlásnál az összeg rögzítése után kerül sor az extrák kialkudására.
Ha igazában hatékony beszerzéseket akarunk, akkor sajnos a minisztériumok és intézményeik önállóságát kicsit csorbítani kellene, mert ezeket a kérdéseket csak összkormányzati szinten lehet jól koordinálni.
■ Mint informatikai szállító és mint kormányzati tulajdonban lévő cég vezetője tud-e azonos választ adni egy régi kérdésre: mikor tekint sikeresnek egy beszerzést (a projektet)?
– Sajnos nem lehet egyértelmű választ adni. A projekt sikertényezőit egyértelműen meghatározzák a módszertani könyvek (minőség, határidő, költségvetés) és uniós projektek esetében a különböző mutatók. De hát jelenti ez egyben a beruházás sikerét is? Egyáltalán nem biztos. Mint informatikai szállító csak az adott projekt sikeréért tudok felelősséget vállalni, hiszen a megrendelésben nincs szerepem.
Mint államigazgatás-közeli vezető azt tudom mondani, hogy ez utóbbira kellene koncentrálni, ez a fontosabb. Az eredeti kormányzati célokat kell teljesíteni, és nem elég az informatikai követelményeket teljesíteni. Másképpen fogalmazva: ne a zűrzavart digitalizáljuk, hanem gondoljuk újra az egész tevékenységet az informatika adta lehetőségek ismeretében. Itt az államnak nemcsak joga, hanem kötelessége is szabványos folyamatok kialakítása.
■ Mennyiben tekinti kulcsfontosságúnak a közigazgatásban az informatikai projektek esetében a kockázatelemzés illetve -kezelés feladatát? Hasznosnak tartaná, ha lenne erre kormányzati sablon és módszertan?
– A nagy informatikai projekteknek igen nagy a kockázata. Fontos lenne a szakszerű kockázatelemzés és kezelés, de e sajátos környezetben speciális módszertan kellene hozzá. A közigazgatási világban az emberi tényező (szubjektum) és a politikai mozgások szerepe jelentős. Egy projekt során a változás bekövetkezése is igen valószínű, például ide tarozik a gyakran változó szponzorok kezelése is. Bár ez a jobbik eset, a rosszabb az, hogy nincs is a projektnek igazi megrendelő oldali szponzora…
Nyílt forráskód: valóban ingyenes, de használatának szigorú szabályai vannak