Világszerte több millióan próbálkoznak blogírással, és főállású bloggerként is egyre többen tevékenykednek. Valóban jó üzlet a blogolás?

A főállású blogger céges alkalmazottként él a köztudatban, aki híreket – rosszabb esetben alig módosított sajtóközleményeket – naplóz a vállalat háza tájáról, és lehetőség szerint igyekszik kapcsolatot tartani a hektikusan arra tévedő ügyfelekkel. Ez az elképzelés már régen túlhaladottá vált, a blogolásból visszavonhatatlanul üzlet lett: a közösségi háló fejlődésével a blogszolgáltatók kínálata egyre gyarapszik, a főállású blogger pedig saját maga is kitermelheti megélhetését. A blogszférára specializált Technorati idei felmérése szerint a bloggerek majdnem harmadrészének származik jövedelme ebből a tevékenységből, közülük pedig csak minden nyolcadik blogol valamilyen szervezet megbízásából. A számok annak ellenére beszédesek, hogy idehaza nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket a főként amerikai bloggerek körében végzett kutatás eredményéből. Az mindenesetre nálunk is megfigyelhető, hogy egyre több szervezet ismeri fel a blogműfajban vagy a közösségi szolgáltatásokban rejlő lehetőségeket.

Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a blogszférát is utolérte az online megoldások jól ismert betegsége: mielőtt egy technológia, szolgáltatás vagy az ahhoz kapcsolódó morfológia ténylegesen a felnőttkorba léphetne, megjelenik egy újabb trend, amely megköveteli a frissen kialakult nézetek újraértékelését. Ez üzleti szempontból hatványozottan igaz, hiszen az online média eddigi folyamatos térnyerése mellett sem volt igazán sikeres a legtöbbünk által beleérzett iszonyatos potenciál forintosításában, és a blog – az egyik legfiatalabb kommunikációs csatorna – úgy szembesül a kihívásokkal, hogy megnyugtatóan még saját magát sem sikerült definiálnia.

Talált pénz
A profi bloggerek legfontosabb bevételi forrásait máig a bannerek és a keresőhirdetések adják. A hirdetés minden internetes megjelenési forma esetében kézenfekvő megoldás, és semmi akadálya annak, hogy a blogger saját maga futkosson hirdetők után. Ez azonban sokszor még a komoly erőforrásokkal rendelkező kiadókat is próbára teszi; nem beszélve arról, hogy az ingyenes szolgáltatóknál vezetett blog gazdája jó esetben is csak korlátozottan értékesítheti felületeit. Ugyanilyen feltételek mellett csatlakozhat a nagy hirdetési rendszerek egyikéhez, és igénybe veheti a számára is megfelelő szöveges vagy grafikus megoldásokat.

Persze a rákattintási rátának nevezett érték már kiválónak számít, ha eléri a két százalékot, vagyis ha száz látogatóból kettő kattint a megfelelő hirdetésre. Mindez azt jelenti, hogy a blog időszakos olvasóinak létszámát ötvennel elosztva, néhány centtel vagy forinttal felszorozva kapjuk meg a hurráoptimista bevételi előrejelzést. Ennek megfelelően a hirdetési rendszerek – leszámítva a valóban meghatározó, önálló blogokat – általában nem termelnek a bloggereknek számottevő nyereséget.

Jótékony közösség
Sokkal személyesebb és még inkább a közösségre épülő lehetőség az adományozás, ami elsőre különösen hangzik, de a megfelelő blogok esetében ugyancsak működőképes megoldás. Ilyenkor a blog tulajdonosa egy nonprofit szervezet vagy egy saját alap számlájára gyűjt, és a bevétel bizonyos százalékát maga használja fel, hogy üzemeltetni tudja az oldalt. Természetesen a megfelelően karakteres közönséggel rendelkező bloggernek nincs szüksége ilyen kerülőutakra, és felkérheti olvasóit, hogy anyagilag is támogassák tevékenységét, például próbavásárlásaihoz, utazásaihoz.

 

 

A fizetős tagság ugyancsak a látogatókkal való kapcsolatra épít, és a máskülönben ingyenes anyagok mellett exkluzív tartalomhoz is hozzáférést biztosít. Ez abból a szempontból semmiképpen sem szerencsés, hogy egyelőre még a fizetős online sajtó sem talált életképes üzleti modellt, a blogműfaj pedig kifejezetten az ingyenes, közösségi jellegű tevékenységben gyökerezik.

Tudatos keresők
Aki valóban anyagi szempontok alapján közelít a blogoláshoz, az szükségszerűen a nagyobb haszonnal járó, de nagyobb felkészültséget, jobban tervezett működést igénylő megoldások felé fordul. Csatlakozhat valamilyen partnerprogramhoz (affiliate program), és annak keretein belül úgy hirdethet szolgáltatásokat vagy termékeket, hogy a kereskedő oldalára irányítja saját látogatóit, ahol a vásárlások után jutalékot kap. A partnerprogramokban már kifejezetten jól érvényesülhet a blogműfaj szubjektív jellege, vagyis a reklámokat hatékonyan támogathatja a blogger saját véleménye, értékelése, tematikája. Utóbbira alapozva még ennél is tovább léphet, és megpróbálkozhat a direkt értékesítéssel: olyasmit árulhat, amire saját közössége – direkt vagy indirekt módon – kifejezi igényét.

A szponzoráció ugyancsak életszerű választás, amennyiben lehetőség adódik olyan együttműködésre, hogy a blogger megőrizze hitelességét. Ilyen lehetőség a blog tematikájától függően egészen könnyen adódhat, annál is inkább, mert a sokkal visszataszítóbb hálózati marketinget számos blog alkalmazza eredményesen. A Technorati hivatkozott felmérése szerint egyébként a professzionális bloggerek nyolcvan százaléka ír valamilyen márkáról, és legalább hetente készít adott terméket bemutató bejegyzést. Ezzel pedig el is jutottunk ahhoz a problémához, amely az online csatornák mindegyikét, de leginkább a blogműfajt kísérti.

Hitelesség eladó
Az online marketinggel foglalkozó Copyblogger alapítója, Brian Clark a szóban forgó konfliktust a következőképpen foglalja össze. Szerinte a tömegkommunikációs csatornák jó hetven éven keresztül az objektivitás zászlaját lobogtatták, és meglehetősen önkényes szabályok alapján igyekeztek elkülöníteni a szerkesztőségi anyagokat a hirdetési tartalomtól. Függetlenül attól, hogy ez sikerült-e nekik, egy viszonylag szűk csoport lépett fel kizárólagos véleményformálóként. Erre korábban még nem volt példa, és Clark szerint a jövőben sem lesz. A tömegkommunikációs korszak előtt a marketing a közösségi, gyakran személyes kapcsolatépítésen alapult, és az új média térhódításával ugyanez a korszak tér vissza. A közösségi kontextusban semmit sem ér a kínosan felügyelt objektivitás: egyszerűen vannak, akiket a többiek szavahihetőnek tartanak, másokat pedig kóklernek.

A blogok esetében sem maga a megvásárolt hirdetési felület jelent értéket, sokkal inkább a csatorna véleményalakító, befolyásoló ereje. Ilyen erővel nyilvánvalóan csak az a blog rendelkezik, amelyet hitelesnek tart a közösség, így a rendszer nagyjából önszabályozóvá válik. Márpedig a blogműfaj lényege éppen a szubjektivitás, de a modell alapvetése, hogy a szubjektivitást semmiképpen sem állítja szembe a hitelességgel. Az üzletileg is értékelhető blogforma inkább szemléletbeli, mint formai kötöttséget feltételez, lényege pedig a jelenlét erősítése a közösségi tevékenységen keresztül, az egyenrangúságra épített, aktív kommunikáció és a tudatos, rendszeres tartalomszolgáltatás. Olyan szociális kísérletről van szó, amelynek csupán alapja az elkötelezettség vagy a szakmai felkészültség.

A blogger szempontjából az általánosan számításba vett bevételi források és üzleti megoldások mégsem ígérnek magától értetődő sikert vagy akár csak a befektetett energia megtérülését, ám a blogfelületek iránti kereslet mégsem feltétlenül a hirdetők ellenállása miatt bontakozik ki a vártnál lassabban. A hirdető vagy támogató nincs könnyű helyzetben, hiszen a blogtérben még mindig csak formálódik az a normarendszer, amely a kiszámíthatóság bármilyen minimumát garantálhatná. Kevés blog rendelkezik értékelhető médiaajánlattal vagy analitikával, a legtöbb blog gazdáját az ilyesmi nem is érdekli. A blog működésére sem feltétlenül jellemző a rendszeresség, hiszen alapvetően szabadidős tevékenységről van szó, amely lelkesedésen alapul, nem a jól tervezett szerkesztőségi munkán. Mindezeken felül az önmagukban pehelysúlyú blogok sem szerveződnek az úgynevezett sales house megoldások alá, így végképp kezelhetetlenné válik a hirdetői szempontból máskülönben egyre vonzóbb blogforma.

Magyaros virtus
A magyarországi blogger a nyelvi korlátok mellett kénytelen szembenézni a sajátos hazai feltételekkel is. A slágertémákra épülő vagy az eleve webes területen (például online marketing) mozgó oldal itthon is üzletet jelenthet tulajdonosának, amennyiben megfelelő hátszelet kap a már kiépített hálózatok egyikén. Az már nagyon nehezen képzelhető el, hogy egy függetlenül működő szerző megéljen – vagy akár számottevő bevételre tegyen szert – webnaplójából. Emellett az is igaz, hogy amíg sokfelé már lezárult a blogtér látványos bővülésének korszaka, és a közeg telítődött, addig idehaza csak nemrég kristályosodtak ki azok a sokszor sajátságos feltételek, amelyek mentén ez a folyamat lezárulhat. A hirdetők, szponzorok részéről sem tapasztalható különösebb eredetiség, ami a blogforma kiaknázását illeti: megint csak a műfaj jellegzetességeire utalva hiányolhatjuk a társadalmi felelősségvállalásra, a nyereményekre vagy bármilyen egyéb, a közösséget mozgásba lendítő megoldásra épülő megjelenéseket.

A tudatosan felépített, háttérrel rendelkező bloghálózatok mellett kevés önálló kezdeményezést találunk. Ezek egyike a Pakli néven létrejött egyesülés, melyben határterületeken mozgó blogok egyesítették reklámértékesítési rendszerüket és felületeiket. A Pakli tagjai a magyar Apple-hírblog, az Appleblog, az Addict reklámblog, a legelső magyar blogként definiált Plastik média, illetve a Szívlapát, a Kreatív reklámkommunikációs szaklap blogja. A heti százezer reklámmegjelenést biztosítani képes ajánlatot szponzorált posztokkal teszik vonzóbbá, a négyes fogaton keresztül pedig igen jól definiált közönséget célozhat meg a hirdető.

 

 

Idehaza egyelőre a műfaj másik jellegzetességéből húznak csak hasznot a bloggerek. Ugyanis ha hirdetési bevételeket egyelőre nem is generálnak a blogok, az általuk szerzett népszerűség ugyancsak biztosíthatja egyes bloggerek anyagi boldogulását. A Technorati felmérése megállapítja, hogy a profi bloggerek többségének karrierjére is pozitív hatással van a blogolás, hiszen szakmájukon belül ismertséget szereztek; ugyanez valószínűleg az amatőr bloggerek egy részére is igaz, akik beléptek a profik közé, és olyan lehetőségeket nyitottak maguk előtt, mint például egy saját könyv megjelentetése.

Erre megerősítést találhatunk a magyar weben olvasható, számtalan bloggerinterjú egyikében-másikában. A mozikban jelenleg is sikerrel futó, Julie & Julia című film igaz történetében egy irodista a gasztroblogján keresztül válik elismert szakácskönyvszerzővé. Hozzá kísértetiesen hasonlít a magyar Mautner Zsófi, a Chili & Vanília gasztroblog szerzőjének sorsa is – az ő és más magyar bloggerek sikertörténeteiről részletesebben a témával foglalkozó következő írásunkban olvashatnak majd.

A blogból sikert kovácsolók közös tulajdonsága a tanult vagy ösztönös képesség a közönséggel való megfelelő bánásmódra, a jó íráskészség, valamint a témával kapcsolatban tetten érhető lelkesedés és hitelesség. Szakmán belüli jelenlétük erősödésében elsősorban mégis csak a média, a marketing és a technológia területein mozgó bloggerek bízhatnak, ami saját közönségük felkészültségéből, felhasználói minőségéből és a kritikus tömeg méretéből is következik.

Nem adja fel, újabb területen nyomul az Ubuntu

A Canonical a Continuum ötletéhez hasonló szoftvervariációval próbálkozik.
 
Nagy teljesítmény, jó hibatűrés, könnyen megtanulható kezelőfelület – ez mind fontos nagyvállalati környezetben.

a melléklet támogatója a QNAP

Mi lenne a folyamatmodellezés célja? Hogyan működik a hatékony vállalatoknál a folyamatmenedzsment?
A HTC nyíltan és vállaltan készített egy iPhone-ra hajazó mobilt, ami akár még jól is sikerülhetett volna.
Ön sem informatikus, de munkája során az információtechnológia is gyakran befolyásolja döntéseit? Ön is informatikus, de pénzügyi és gazdasági szempontból kell igazolnia a projektek hasznosságát? Mi közérthetően, üzleti szemmel dolgozzuk fel az infokommunikációs híreket, trendeket, megoldásokat. A Bitport ötödik éve közvetít sikeresen az informatikai piac és a technológiát hasznosító döntéshozók között.
© 2010-2015 Bitport.hu Média Kft. Minden jog fenntartva.
?>