Két monstre, egymást követő igazgatósági tanácskozás után a Sharp vezetősége végül egyhangúlag elfogadta a Hon Hai Precision Industry, ismertebb nevén a Foxconn ajánlatát a cég megmentésére. Ez egyben azt is jelenti, hogy a hónapok óta zajló licitháborúban mind a japán állam, mind a Samsung alul maradt a tajvaniakkal szemben.

Van az a pénz

A kiszivárgott információk szerint az ügylet értéke végül felkúszott a 700 milliád jenes magasságba, ami nagyjából 6,2 milliárd dollárnak felel meg. A leginkább az Apple fő beszállítójaként elhíresült Foxconn csak döntő és nem teljes befolyást szerez a Sharpban. A tajvani vállalat néhány éve már bevásárolta magát a japánokhoz. A korábbi 10 százalékos részesedése azonban egy csapásra 66 százalékra ugrik.

Az utóbbi időben talajt vesztő Sharp megmentésére többen vállalkoztak volna. Egy ideig úgy tűnt, hogy a tajvaniak mellett csak a japán állami hátterű Innovation Network Corporation (INC) aktív, ám néhány napja kiderült, hogy a dél-koreai gigavállalat, a Samsung is több ajánlattal próbálkozott.

Korábban a protekcionalista céloktól fűtött INC-t gondolták győzelmi esélyesnek, amelyet természetesen teljes mellszélességgel támogatott a hazai ipar japán kézben tartását szorgalmazó gazdasági minisztérium. A Sharp hitelezői közül azonban több jelentős szereplő is a sokkal jobb, végül kábé kétszerannyi pénzt hozó tajvani ajánlat elfogadása mellett kardoskodott.

Régi kapcsolat

A Foxconn sikerében a felkínált tőke mellett a hosszú évekre visszanyuló személyes kapcsolati szálak is segíthettek. A tajvani elektronikai beszállító alapítója ugyanis magánbefektetőként 2012 nyarán megszerezte a Sharp Sakaiban található, folyadékkristályos kijelzőket előállító gyárának nagyjából harmadát. Terry Gou tavaly decemberben egyébként azt nyilatkozta, hogy ha a Foxconn teljes kontrollt kapna a Sharpban, két éven belül kihoznák a veszteséges pályáról.

Utóbbi szép feladat lesz, hiszen a japánok zsinórban hozzák a veszteséges negyedéveket. Az egykor a tévés és LCD-piacon dúskáló Sharpot néhány rosszul időzített gigaberuházás és a tajvani, dél-koreai, illetve kínai riválisok fokozatosan egyre rosszabb helyzetbe hozták. Három éve már válságstábot kellett létrehozni, hogy megoldást találjanak a problémára, akkor elsősorban a drasztikus leépítésekben reménykedtek. Ez komoly lépés volt, mivel a vállalat az 50-es évek óta nem kényszerült tömeges elbocsátásokra. Láthatóan azonban sem ez, sem bizonyos régiókból történő kivonulás nem tudta stabilizálni az állapotokat.