A Huawei éves bevételének legalább 10 százalékát forgatja vissza kutatási és fejlesztési tevékenységébe, de 2012-ben ez a globális bevételeik 13 százaléka volt. Összegszerűen – mint azt nyáron a Bloombergnek nyilatkozta Li Yingtao, a cég K+F részlegének a vezetője – ez 4,9 milliárd dollárt jelentett. Ez nagyjából ugyanannyi, amennyit egyik nagy konkurense, az Ericsson fordított erre a célra.

A tendencia azonban egyértelműen a Huaweinek kedvez: ezt a ágazatát a távol-keleti cég növeli a legdinamikusabban (idén az Ericsson vissza is fogta magát ezen a téren.) A Huawei növekedése az európai K+F beruházásokra is pozitívan hatott: ezek értéke 2010 és 2013 között megkétszereződött, de a következő öt évben ismét meg szeretnék duplázni, legalábbis Renato Lombardi, a Huawei európai kutatóközpontjának alelnöke szerint.




800 kutató 13 központban ■ A Huawei 13 európai központjában – Svédországban, Finnországban, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Németországban, Belgiumban, Írországban és Olaszországban – több mint 800 K+F szakembert alkalmaz. Az európai központokban folyó kutatások köre széles, hardver-, szoftverfejlesztésekkel, az optikai és vezeték nélküli technológiákkal egyaránt foglalkoznak.

Az Európában dolgozó Huawei-kutatók száma persze eltörpül a mintegy 170 ezer alkalmazottat foglalkoztató sencseni cég teljes K+F létszámhoz képest, hiszen összesen 70 ezer mérnököt foglalkoztatnak Kínában és világszerte. Arra azonban a mostani bejelentés mindenképpen jó, hogy pozitívabb színben tüntesse fel az uniós döntéshozók szemében a vállalatot. Mint azt megírtuk, az Uniónak erős fenntartásai vannak a Huawei európai terjeszkedésével kapcsolatban. Mindenekelőtt a nagy európai gyártók, például az Ericsson és a közelmúltban a Nokia birtokába került NSN pozícióit féltik. Egy ilyen szándéknyilatkozat viszont segít abban, hogy a döntéshozók inkább lássanak beruházásra kész partnert a kínaiakban, mint csak a piacot letarolni kívánó ellenséget.

Belső szempontok ■ A K+F tevékenység nemzetközi színtéren történő megosztása Lombardi szerint része a Huawei stratégiájának: amikor a cég az ezredfordulón nemzetközi szintre emelte értékesítési tevékenységét, „sok más vállalathoz hasonlóan egy elosztott innovációs stratégia megvalósítása mellett döntött” – mondta ezzel kapcsolatban. A legtöbb K+F létesítményt innovációs klaszterekben, illetve kiválósági központokban vitték.

A helyszínek kiválasztásának szempontja volt többek között, hogy már működő környezeti feltételeket kínáljanak: szakképzett munkaerőt, élő kapcsolatokat egyetemekkel és kutatóintézetekkel és infrastruktúrát. Ezért választották Észak-Európát a mobilhálózat- és bázisállomás-technológiai fejlesztésekhez vagy Olaszországba, Németországba és az Egyesült Királyságba az optoelektronikai kutatásokhoz.