Folytatódik a Bitport 2017-es CIO Hungary konferenciája, amelynek középpontjában az idén is a digitális transzformáció áll, különös tekintettel a mesterséges (és a természetes) intelligencia szerepére, általánosságban pedig arra az aktuális kérdésre, hogy az új technológiák bevezetése hozza magával új üzleti modelleket, vagy pont az új üzleti modellekhez kell megkeresni a megfelelő technológiákat? A nyitó napról délelőtti és délutáni szekciójáról szóló beszámolónk után folytassuk most a pénteki programmal, amelyre ebben az évben is száznál is regisztrált CIO vendégünk volt kíváncsi.

A 2017-es rendezvény egyik újdonsága az előadásokkal párhuzamosan zajló workshopok elindítása volt; az előző napi műhelyeket követően ma a tehetségek toborzása és a kulcsemberek megtartása (Nagyné Agárdi Györgyi, Allianz Hungária), a vállalati DevOps (Tanács Lajos, Wunderplan), illetve a szállítókezelési tapasztalatok (Tóth Attila Zoltán, Vezető Informatikusok Szövetsége) került terítékre a workshopokon.

Az IQ mint egyfajta mentális index

A konferencia első napi keynote előadásából képet kaphattunk róla, hogy a mesterséges intelligencia utolérheti vagy meghaladhatja-e valaha az emberit, de tudunk-e bármit is az utóbbiról? A második nap nyitó prezentációjában Kovács Kristóf intelligenciakutató, a Mensa felügyelő pszichológusa beszélt az intelligencia fogalmáról, meghatározásáról és mérhetőségéről.

Az (emberi) intelligencia esetében már a meghatározással is nehéz dolgunk van, nem beszélve arról, hogy miként próbáljuk azonosíthatóvá tenni annak működését és jellemzőit. Ehhez érdemes elfogadnunk, hogy az az intelligencia, amit az IQ tesztekkel mérni tudunk – ami további felismerésekhez vezet, mint amilyen például az a megfigyelés, hogy aki az egyik fajta feladaton jobban teljesít, az valószínűleg a többit is eredményesebben oldja meg.

Az előadás tárgyalta az általános intelligenciát jellemző "g" faktor kérdését és a vele kapcsolatos ellentmondásokat, illetve az olyan gyenge lábon álló elképzeléseket, mint a "g" faktor evolúciója vagy a reakcióidő és az IQ korrelációjának elmélete. A különféle teszteken kapott hasonló eredményeket több modell is magyarázza, azonban mindegyik csak speciális képességekről szól, és azt valószínűsíti, hogy általános intelligencia nem létezik.

A reflektív és a formatív mérési modellek közti különbség lényege, hogy előbbi esetben a mérések eredményei mögött egy közös okot feltételezünk, ami akkor is létezne, ha nem mérnénk (mint mondjuk a gravitáció); a másik a mérések eredményeinek közös következményéről szól, ami nem létezne, vagy inkább értelmetlen lenne, ha a méréstől függetlenül próbálnánk meg elképzelni (mint amilyen például a szocioökonómiai státusz).

Mindezek alapján elmondható, hogy – Churchill a demokráciával kapcsolatos szellemességét átalakítva – az IQ-teszt a legrosszabb mérőeszköz, nem számítva az összes többit, amellyel a pszichológia időről időre megpróbálkozik. Az IQ mérése meglepően jól előrejelez olyan dolgokat, mint a sikeresség, az iskolázottság, a várható élettartam, a pszichiátriai megbetegedések kockázata vagy akár az anyagi helyzetet.

Ma már lehetőség van a fluid intelligencia mérésére is, ami az újszerű probléma megoldásának képességét jelenti, és az emberi mentális képességek között egyre nagyobb szerephez jut majd a jövő munkahelyein. Erre szolgálnak a nem előre összeállított feladatsorokat, hanem sok feladatból álló item bankokat használó adaptív tesztelési eljárások, amelyek fejleszthetőek, nem igazán lehet őket meghackelni a válaszok előzetes bemagolásával, és a kitöltő a tesztre szánt idő legnagyobb részében a saját képességszintjének megfelelő feladatokat kap.

A digitalizáció ezerféle vonatkozása

A Mensa felügyelő pszichológusa szerint tehát általános intelligencia valószínűleg nem létezik, a jó hír azonban az, hogy ha nem is létezik, legalább jól tudjuk mérni. Mint ahogy a gyártói szoftverauditok eredménye is mérhető, és az eredmény nem feltétlenül örömteli: erről Berecz Zoltán, az IPR-Insights kereskedelmi igazgatója beszélt, aki a helytelen auditori jelentésekről, a felesleges szoftverekről, a valós szoftverigényekről és a tanácsadói segítség jelentőségéről beszélt. Ez utóbbi abból ered, hogy a gyártó és partnerei nem nekünk akar segíteni, a rendszergazdánk és az ügyvédünk pedig általában nem szakértője a témának.

A prezentációt Sztrókay Péter (Intercomputer) követte a mindent felforgató felhővel, egészen pontosan az IBM Bluemix demójával. A konferencia második napjának első kerekasztal-beszélgetéséből az derült ki, hogy a legnagyobbak hogyan csinálják – a diszriptív technológiák vezérelte üzleti modellek nagyvállalati alkalmazásáról Takács Tibor (MFB), a VISZ elnöke beszélgetett Nagyné Agárdi Györgyivel és Néz Péterrel (MOL Csoport).

Konferenciánkon elsősorban a CIO-k szerepét vizsgáltuk a digitális átalakulás szempontjából, ezt azonban érdemes kiegészíteni olyan lényeges szempontokkal is, mint az állam szerepe a vállalati versenyképesség növelésében. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium főosztályvezetője, Kelemen Csaba az IT-fejlesztésekhez kapcsolódó versenyképesség javításának kormányzati koncepcióját mutatta be, tekintettel a kkv-k és nagyvállalatok IT-fejlesztéseire vonatkozó uniós pályázatokra.

Összenőtt az üzleti és az informatikai stratégia

Mindennek része például a legnagyobb kerettel rendelkező és később kibővíthető GINOP vállalati informatikai szolgáltatások terjesztésének ösztönzése, ahol Kelemen Csaba szerint már számottevő érdeklődés tapasztalható az 1-24 millió forintos vissza nem térítendő támogatás iránt. Szóba került a vállalati cloud központok fejlesztésének és piaci bevezetésének támogatása is, ahol szektorspecifikus hiányosságok kiküszöbölésére is lehetőséget teremtenének, koncentráltan a rendelkezésre álló, korlátozott forrásokat.

Ágazattól függetlenül napirenden van a versenyképes vállalati tevékenység (értsd: ipar 4.0-s fejlesztések) emelt szintű digitalizálása, amely kifejezetten a termelő vállalkozásokat segítené. A most létrehozott, a különböző technikai nehézségeket áthidalva felálló digitalizációs tőkealap is egy hasonló célokat szolgáló tőkeprogram, amelynek lehetőségeire ez év végétől vagy a jövő év elejétől lehet majd pályázni.

Mindezt keretbe foglalta Szabó Zoltán (Budapesti Corvinus Egyetem) előadása, amely a hazai vállalkozások digitális készültségéről, illetve a készültséget jellemző konkrét számokról adott átfogó képet. Ebből az is kiderült, hogy a szervezetek életében meghatározó az üzleti és az informatikai stratégia közti kapcsolat, ami az implementációs képességtől kezdve kihat egy sor másik jellemzőre is – az mindenesetre biztató, hogy általánosságban az akarat legalább megvan a digitális átalakuláshoz, és a fejlesztési irányok is nagyjából igazodnak a nemzetközi trendekhez.

Ősszel is találkozunk

A 2017-es CIO Hungary konferenciát a hagyományoknak megfelelően egy kerekasztal-beszélgetéssel zártuk, amelyben egy fiatal, startup-szerű cég, egy önálló fejlesztő vállalat és egy állami szervezet informatikai vezetői vitatták meg a diszrupció hatásait a CIO szerepekre nézve. A beszélgetést Strausz György (MOL Csoport) moderálta Bödör László (OTP Mobil), Szabados Gábor (NNG) és Pocsai Zsolt (NISZ) részvételével. A kerekasztal során lefolytatott interaktív szavazások eredményeit – hasonlóan a konferencia más előadásainak körkérdéseivel – ebben az évben is közzétesszük majd, hogy bemutassuk, hogyan látja a hazai CIO közösség a digitális átállást.

Összehasonlításképpen: tavaly fele részben már első kézből számolhattak be a szervezetüket érintő, gyökeres technológiai váltásokról, ám a többség úgy látta, hogy ezek összességükben rontották az informatikai biztonságot.

A CIO Hungaryt ebben az évben is követi a hazai CIO közösség őszi seregszemléje, a szeptemberre tervezett CIO Budapest konferencia, amelyről részletesebb információ a rendezvény folyamatosan frissülő oldalán található.