Észtország hagyományosan kicsi, de rugalmas államnak tartja magát, amely igyekszik késlekedés nélkül megvizsgálni és alkalmazni a felbukkanó technológiai trendeket. Ennek legelső hulláma, vagy ha úgy tetszik, alepfeltétele  a közigazgatás és bankszektor gyors és széleskörű átállítása volt az új évezred technológiáira. Már nem újdonság, hogy az ottaniak online csatornákon szavaznak, hogy a kormányüléseket teljesen papírmentessé tették, vagy például blockchain alapú megoldással tárolják az egészségügyi adatokat.

Az észtek úttörő szerepének elismerése, hogy korábban még Japán is hozzájuk fordult szakértői segítségért saját elektronikus személyazonosítási rendszerének kiépítésekor. Az észt állampolgárok ugyanis egyedi, elektronikus aláírásukat is hitelesítő e-kártyájukkal több mint ezer közszolgáltatáshoz férhetnek hozzá, az egészségügyi szolgáltatásoktól kezdve az online adófizetésig. A kártya emellett a piaci szektor digitális szolgáltatásaihoz is hozzáférést jelent, miután erre építkeznek az üzleti szereplők megfelelő rendszerei is.

Az alapokat már lerakták, most építkeznek

Az észtek következő nagy terve, a virtuális migráció azt teszi lehetővé, hogy a világ bármely más országában élő ember Észtország e-állampolgára legyen. A virtuális bevándorló aztán céget is alapíthat (természetesen online módon) az országban, és anélkül folytathat üzleti tevékenységet, hogy egyszer is el kellene utaznia a baltikumba – az ilyen cégek tevékenységéből viszont nyilvánvaló módon az ország is hasznot húz.

Valószínűleg nem is annyira kevéshez: már egy évvel ezelőtt is arról számolhattunk be, hogy Észtországnak 10 ezer virtuális polgára termeli az adóbevételt. A virtuális állampolgárok azóta már több mint 20 ezren vannak, köztük Abe Sinzó japán miniszterelnökkel. Az észtek 2025-ig 10 millió virtuális állampolgárt céloztak meg, amire a brit uniós kilépés nyomán állítólag meg is lehet minden esélyük.

Észtország emellett a kelet-közép-európai startup szcénában is jelentős szereplő. A régió hagyományos erősségei, a magas színvonalú műszaki oktatás és az alacsony a bérszínvonal mellett a széles körű digitalizációnak is köszönhető, hogy az utóbbi időben Lengyelország és Románia mellett éppen Észtországban került sor a legnagyobb értékű befektetési körökre. A Dealroom.co a Baltikumot amúgy is Európa Izraeljének nevezi, ahol a régió súlyánál jóval nagyobb jelentőségű technológiai csomópontok épülnek.

A jól megalapozott, gyorsan alkalmazkodó infrastrukturális és szabályozási környezet olyan kezdeményezéseket tesz lehetővé, mint mondjuk az önvezető járművek forgalomban való tesztelése, amire Észtországban idén március óta van lehetőség. Ehhez persze szigorú feltételeknek kell megfelelni, és a magas autonómia-szintű (az emberi beavatkozás lehetőségével vagy anélkül, de teljes önvezérlésre képes) autókra egyelőre nem is vonatkozik a lehetőség, mindenesetre valószínű, hogy az észteknek ezt a kört is a többiek előtt sikerül majd bevonniuk.

Exportálni próbálják a hazai modellt

Észtország 2017 júliusától decemberéig elnökli az Európai Unió Tanácsát, a féléves periódus egyik kiemelt célja pedig a digitális Európa megalapozása lesz. Mindez az észt elnökség dedikált honlapján is prioritásként szerepel, kiemelve a határokon átívelő e-kereskedelem és e-szolgáltatások fejlesztését, ami ugyanúgy előnyös a fogyasztóknak, a termelőknek és az üzleti szereplőknek.

A program kitér az innovatív szolgáltatások fejlődését segítő környezet kialakítására, ehhez kapcsolódva pedig külön megemlíti a modern, biztonságos elektronikus kommunikáció lehetővé tételét Európa-szerte. A technológiai vívmányok kiaknázása kapcsán szóba kerülnek a határoktól függetlenül hozzáférhető digitális közszolgáltatások is, amelyek megkönnyítenék az uniós polgárok mindennapi életét.

Az EU-tagállamok közös szabályozási tevékenységét irányító pozíciót az észtek arra akarják használni, hogy szemléletüket valamelyest átadják a többi uniós országnak. Erre szerintük annál is nagyobb szükség van, mivel a világ más részein a digitális kérdésekben előrelátóbb szabályozók könnyen lépéselőnybe juttathatják a helyi gazdaságokat az Unióval szemben – az észt agendában egy szeptemberi "digitális csúcstalálkozó" is szerepel, amelyen elvileg az összes tagország vezetői képviseltetik majd magukat.

Az Európai Unió négy szabadságelve (az áruk szabad áramlása, a tőke szabad áramlása, a szolgáltatások szabadsága és a személyek szabad mozgása) mellé Észtország szerint ideje lenne felvenni egy ötödiket, mégpedig az adatok szabad áramlását. A jelenlegi lokalizációs szabályorgia többek szerint ugyanúgy fojtogatja az EU belső piacát, mint ahogy tenné az áru vagy a tőke mozgásának korlátozása; becslések alapján egy teljesen funkcionális közös adatpiac abban a pillanatban 8-9 milliárd euróval lökné meg a szervezet közös GDP-jét.

Mindez a kormányzatok közi adatmegosztásra is vonatkozik; ennek egyik előfutára az a pilot program, amelynek keretei között Finnország és Észtország osztja meg egymással az egészségügyi adatokat. Miután pedig az észtek nyílt platformokkal dolgoznak, az adatmegosztás lehetővé teszi a két ország között ide-oda utazó pácienseknek, hogy bárhol előjegyezhessék magukat.

Szerintük már nagyon ideje lenne nekilátni

A szkeptikusok ilyenkor arra figyelmeztetnek, hogy ebben némiképp visszaköszön a Szilícium-völgy gondolkodása, amely szerint nincs a világon olyan probléma, amelyet ne lehetne mobil applikációkka megoldani. Ez a jelenség – vagyis hogy a kaliforniai agytrösztnek már fogalma sincs a valódi problémákról, a belátás hiánya pedig a lényegi innováció kerékkötőjévé válik – bizonyos tekintetben az észtekre is érvényes lehet, akik ugyanígy értetlenül állnak azelőtt, hogy miért nem egyértelmű mindenkinek, milyen előnyökkel jár az általuk javában épített digitális társadalom.

Észtország ilyen tekintetben különleges hely, ahol a másfél milliós lakosságnak erős közösségtudata van, és kevéssé aggódik a korrupció vagy a személyes adatokkal való visszaélések miatt. Az Economist egyik szerzője például egy tallini rendezvényről számol be, amit éppen az online adófizetés kapcsán keresett fel; állítólag a szerző görög asztaltársa rögtön arra gondolt, hogy odahaza egy korrupt hivatalnok felfedezne valami anomáliát az adatai között és megpróbálná megzsarolni, a német kolléga pedig a hackerek miatt aggódott, akik ellopják az ember fájljait. (Magyar résztvevőről nem szól a történet, e tekintetben csak ötleteink vannak.)

A lényeg, hogy mindig lesz megfelelő indok az adatok határokon belül tartására, a nemzetbiztonságtól a társadalombiztosítási adatokon át tulajdonképpen az államilag kezelt adatok minden fajtájáig. Ezt a digitális gazdaságról szóló észt manifesztó szerzője, a progresszíven nőnemű Kersti Kaljulaid államfő szerint is valós probléma, aki elismeri, hogy az észtországi tapasztalatok nem ültethetők át egy az egyben minden más gyakorlatba. A bizalom azonban kis lépések sorozatával, például az oktatásban bevezetett alkalmazásokkal építhető fel, mielőtt rátérnénk a súlyosabb kérdésekre, mondjuk az online csatornákon bonyolított választásokra.

A megfelelő módon irányított digitalizáció Kersti Kaljulaid szerint éppen hogy növeli a biztonságot (lásd a már emlegetett blokklánc technológiákat), a változások azonban elkötelezettséget feltételeznek. Ezzel kapcsolatban Andrus Ansip korábbi észt kormányfő, aki éppen az EB alelnöke és egyben az egységes európai digitális piacért felelős uniós biztos, szintén kifejtette: az elkötelezett államok csoportjának haladéktalanul fel kell karolniuk az adatmegosztást célzó kezdeményezéseket, ahelyett, hogy a vonakodók beleegyezésére várjanak.

Az anyagi érdekek és a zavarodott politikusok a digitális gazdaság területén is gyakran visszafogták az európai ambíciókat. Ennek az észt elnökség szerint most vége lehet, ahogy az önbizalmát lassan visszanyerő kontinens vezetői új növekedési motorokat keresnek. Az Unió a szavak szintjén már régóta elismeri a digitális gazdaságban rejlő lehetőségeket, amit az ideológiai átrendeződés és az annak lökést adó észt elnökség most először a gyakorlatba is átsegíthet.