Elmosódnak a határok az autóipar és a technológiai szektor között, aminek egyik legbiztosabb jele, hogy a korábban csak egyik pályán játszó szereplők mindkét oldalon aktívvá váltak. A Google évek óta teszteli önjáró autóit, de a fedélzeti rendszerek és a gépkocsikban keletkező adatok felhasználása is fontos célpontnak tűnik. Az Apple körül folyamatosak a pletykák, hogy valamilyen formában beszállhat az autógyártásba, és ha ezt ugyan nem is erősítették meg, az biztos, hogy Cupertino figyelmét sem kerülte el a szegmens.

Az autóipar visszavág

A tradicionális autóipari cégek felismerték, hogy az informatika eluralkodása a járművekben egyben az ő pozíciójukat is gyengít, hiszen hatalmas méretű külső beszállítóktól függni nem éppen kényelmes pozíció. Ennek egyik ellensúlyozása lehet, ha ők maguk erősítenek a technológiai fronton. Ennek egyik kiváló példáját jelenti a Toyota friss bejelentése, miszerint új kutatóközpontot nyit a Szilícium-völgyben.

A japán gyártó öt év alatt mintegy egymilliárd dollárt kíván invesztálni a Stanford Egyetem közelébe álmodott centrumba, illetve szó van egy másik, a bostoni MIT mellett működő központról is. A Toyota, sok más piaci céghez hasonlóan, igyekszik jó kapcsolatokat ápolni a neves oktatási intézményekkel, hogy közös projektek segítségével tudjanak új fejlesztésekkel előállni.

Az autógyártó vezetése három fő csapásirányt jelölt meg az Amerikában dolgozó kutatói számára. Az első a biztonság szintjének emelése, amibe például olyan automata megoldások tartoznak bele, amelyek a vezető hibás utasításainak (kormánymozdulat, pedálkezelés stb.) felülbírálásával akadályoznak meg egy ütközést. A másik irány magához a vezetéshez való hozzáférés megkönnyítése, például fogyatékkal élők vagy idősek esetében. A harmadik terület pedig a robotika, aminek csak egy részét képezi a manapság sokat emlegetett önjáró autó.

Nem (úgy) vinnék az adatokat

Szintén az autóipar és az IT-szektor közötti feszültséget mutatja, amivel a Ford összekapcsolt járművek és szolgáltatások részlegének vezetője egy napokban tartott konferencián "kampányolt". Don Butler erőteljesen kiállt amellett a gondolat mellett, hogy az autók által rögzített adatok a kocsi tulajdonosához tartoznak. Véleménye szerint ők csak kezelői lehetnek ennek az állománynak, de arról biztosított mindenkit, hogy a Ford semmit nem tesz az információkkal az ügyfél tájékoztatása és beleegyezése nélkül.

Ez természetesen egy nem is túl burkolt oldalvágás az internetes óriások felé, amelyeket sok kritika ér a személyes adatok kezelése, felhasználása témájában. Azt azonban Butler sem tagadta, hogy ők is szeretnék hasznosítani az egyre gyorsabban és nagyobb mennyiségben keletkező adattengert. A legnagyobb kihívás szerinte pont azt, hogy ennek értelméről a tulajdonosokat is meggyőzzék, és hozzájáruljanak az autó adatainak elemzéséhez, további felhasználásához.

Hogy milyen léptékű az informatika elburjánzása az autóiparban, arról a Ford részlegvezetője érdekes adatokkal is szolgált. Ma egy átlagos autóban 70 különböző, kisebb-nagyobb számítógépes rendszer található. Ezek pedig egyre nagyobb mennyiségű adatot képesek rögzíteni és feldolgozni. A trend egészen világos: egy régebbi Ford Explorer 500 megabájtot "termel", míg a legújabb generációhoz tartozó Fusion Energi akár 25 gigabájtnyi adattal is hízhat egyetlen óra alatt.