Az észt gazdasági minisztérium tisztségviselője Japánban tett látogatásakor átadta a távol-keleti ország miniszterelnökének a nevére kiállított digitális letelepedést biztosító kártyát. Az aktus természetesen jelképes, és nem valószínű, hogy Abe Sinzó valaha igénybe veszi a kártya birtokában elérhető szolgáltatásokat. Arra viszont remekül rámutat, hogy hol jár az egykori szovjet tagköztársaság a digitális kormányzásban.

Egyből az élre

Észtországban a Szovjetunió felbomlását követően tényleg mindent az alapoktól kellett felépíteni, és ha már ilyen kényszerpályán voltak, akkor megpróbálták a lehető legtöbbet kihozni belőle. Ennek egyik leglátványosabb eleme a közigazgatás és bankszektor gyors és rendkívül széles spektrumú átállítása volt a valóban 21. századi technológiára.

Az ország digitális rendszerének kiépítésben az elektronikus személyi kártyák bevezetése kulcsfontosságú szerepet tölt be. Ez a digitális személyi igazolvány mára már szinte mindennek az alapja. Az igazolvány egy chipkártya, amelyhez kétféle biztonsági kód jár. Az egyik azonosításra, belépétetésre alkalmas, a másik pedig a digitális aláírást hitelesíti. Az igazolványokat a lakosság egy néhány eurós leolvasóval akár saját számítógépénél ülve is használhatja. A különböző hivatali ügyek intézése, a földhivataltól, a rendőrségen át az adóbevallásig egy egységes egész rendszerben zajlik, kizárólag az interneten keresztül, jobbára egyszerű elektronikus levelek segítségével.

Nem véletlen az sem, hogy Észtország volt a világ első országa, ahol az intenten keresztül is leadhatták szavazatukat a választópolgárok. Mindezt nem ma kezdték: már tíz éve, az akkori önkormányzati választásokon is mintegy tízezren éltek ezzel a lehetőséggel. Alig két év múlva pedig a parlamenti választásokra leadott szavazatok bő öt százalék érkezett elektronikus úton.

E-stonia tárva nyitva

Miután az észtek nem csak lózungokban, hanem a valóságban is kiépítették a digitális közigazgatás rendszerét, gondoltak egyet, és tágra nyitották a kapukat az egész világ számára. Az észt parlament tavaly decemberben egyhangúlag fogadta el azt a törvényt, amely lehetővé teszi, hogy külföldiek úgy szerezzék meg az észt elektronikus identitást igazoló kártyát, hogy nemhogy állampolgároknak nem kell lenniük, de még csak letelepedni sem szükséges az országban.

Bár ehhez egyelőre még azért fizikailag legalább egyszer el kell látogatni Észtországba, de a tervek szerint néhány hónapon belül az ország diplomáciai kirendeltségein is meg lehet ejteni az elfogadáshoz szükséges ujjlenyomatvételt és a fényképezkedést. Az 50 euróért igényelhető kártyával ezt követően gyakorlatilag minden hivatali és banki ügy elintézhető szó szerint néhány perc alatt a világ bármely pontjáról. Így nyithatunk bankszámlát, alapíthatunk céget, szerződéseket írhatunk alá, és természetesen az ország törvényei szerinti adókat is ugyanígy fizethetjük be. Sőt, a peres ügyek rendezésének is van bejáratott, külön internetes módja.

Az észt kormány tíz év alatt akár 10 millió ilyen okmány kiadását is elérhetőnek tartja, de már rövidebb időn belül is legalább 50 millió eurós bevétellel kalkulálnak egyedül az azonosítók díjából. Természetesen azonban az észtek nem az 50 eurónként beszedett összegek miatt kínálják globálisan az e-letelepedést. A könnyű ügyintézés, a vállalkozások számára baráti jogszabályi környezet és számos egyéb előny miatt azt remélik, hogy megszaporodnak az így bejegyzett kis- és közepes vállalkozások. Tőlük pedig az adóbevételek jelentős növekedését várja az alig 1,3 milliós ország. 

Keletre mennek tanítani

Az észtek digitális kormányzásban elért eredményeit jól mutatja, hogy a bevezetőben említett protokolláris kártyaátadásra például azért került sor, mert a technológiai élharcosként számontartott Japán is igyekszik az e-kormányzatban rejlő lehetőségeket jobban kihasználni. Tanácsadóként pedig kihez máshoz, mint az észtekhez fordultak, akik egy szakértői csoporttal támogatták a japán e-kártya bevezetését.

Mindeközben Magyarországon is előkerül az elektronikus közigazgatás fejlesztésének ötlete. Bizonyos dolgokban, például az ügyfélkapu esetében történt elmozdulás, de akinek valaha is meg kellett küzdenie a NAV elektronikus kitöltőprogramjával, az bizonyára tudja, milyen messze vagyunk még mi attól, hogy úgy intézhessük az ügyeinket, mint egy elektronikus bevándorló Észtországban.