A még mindig csak 32 éves Facebook-alapító máris a világ egyik leggazdagabb embere, így ha bepillantást enged az üzleti döntései mögött meghúzódó folyamatba, arra érdemes figyelni. Mark Zuckerberg ezt most nem önszántából tette meg, hanem egy játékkiadó által az Oculus ellen indított per keretében. A dallasi bíróságon elhangzott tanúvallomás leiratát a Business Insider munkatársai szemlézték. Kiderült, nem csak és nem feltétlenül elsődleges módon a felajánlott pénzes zsák mérete miatt tudott a Facebook több milliárdos felvásárlást nyélbe ütni úgy, hogy a konkurencia szintén kopogtatott a kiszemelt vállalkozásoknál.

Kapcsolati előny

Zuckerberg ugyan elhíresült arról, hogy nemhogy hetek, de néha napok alatt át tud vinni dollármilliárdos megállapodásokat, a közösségi hálózat feje ugyanakkor elmondta, hogy ehhez szükség van néha akár évekre visszanyúló "előéletre". Ez alatt azt kell érteni, hogy például az Instagram és a WhatsApp esetében Zuckerberg már hosszú ideje szoros kapcsolat ápolt az ottani vezetőkkel, meghatározó munkatársakkal.

Ez a tudatos kapcsolatépítes nem csak a bizalmi légkör felépülését segítette, de a közvetlen beszélgetések arra is lehetőséget adtak, hogy a Facebooknál felismerjék azt a pontot, amikor lehet és egyben érdemes is ajánlatott tenni az út közös folytatására. Tehát nem arról van szó, hogy Zuckerberg egy hétfő reggel úgy ébredt fel, hogy ideje 16 milliárdot költeni a WhatsAppra, feltárcsázta az alkalmazás alapítóját és pénteken már alá is írták a szerződést.

Közös célok

Kicsit az előző pont folytatásaként említhető a második elem: a mindkét fél által elfogadott, közös irányba mutató vízió szükségessége. Zuckerberg elmondása alapján az Oculus megvételében ez a tényező játszotta a legfontosabb szerepet. Sőt, a vallomásból az is kiolvasható, hogy az Oculus csapatát annyira lenyűgözte a Facebookkal együtt elérhető jövőkép, hogy az eredetileg kért 4 milliárdnál lényegesen kevesebbért is hajlandóak voltak üzletet kötni.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy áron alul lehetne megvenni bármit. Zuckerberg szerint annál mindenképpen többet kell ajánlani, mint amennyit a felvásárolásra kiszemelt cég önmagában elérni képes (pontosabban annál, mint amennyit a vezetők, tulajdonosok az adott pillanatban erről gondolnak). Az egymásba símuló elképzelések azonban óriási lökést adhatnak a tárgyalásoknak, hiszen ezeknek a startupokként indult vállalkozásoknak a vezetői egyben az alapítók is, akik rendszerint erős érzelmi szálakkal kötődnek szellemi gyermekükhöz.

Mellesleg a közös útba vetett bizalom pénzügyileg is kifizetődött az Oculus esetében. A szűk három évvel ezelőtti ügylet akkori értéke 2 milliárd dollár volt, ami 400 millió készpénzből és 23,1 millió darab Facebook részvényből állt össze. (Plusz volt egy 300 millió dolláros célbónusz.) Ha nem vertek a hasára a részvényeknek, akkor azok most önmagukban bő 2,8 milliárdot érnek.

Feltűnik a rossz zsaru

Távolról ugyan nagyon kedves fickónak tűnik, Zuckerberg nem riad vissza a keményebb fellépéstől sem, ha a fenti pontokkal nem sikerül elérni célját. Ahogy elmondta, nem igazán ez az ő stílusa, de néha érdemes szembesíteni a tárgyalópartnert arról, milyen nehézségekbe ütközhet a későbbiekben, ha a világ legnagyobb közösségi oldala nem áll támogatóan mellette. Ami kimondatlanul is azt jelenti egyben, hogy a továbbiakban vetélytársként lehet számolni a Facebook-birodalommal. 

Ha helyzet van, lépni kell

Végül de nem utolsó sorban a gyors döntéshozatalt emelte ki Zuckerberg, valamint a rugalmasságot és bátorságot, amivel a Facebook az ilyen helyzeteket kezelni volt képes az elmúlt években. Az Oculus felvásárlását például valóban egy hétvége alatt zavarták le, mert félő volt, hogy más elhappolhatja az orruk elől.

Az említett akvizíciók szinte mindegyikében ott ólálkodott a célpontok körül legalább egy, de néha több konkurens cég is. A Google például feltehetőleg az Oculust és a WhatsAppot egyaránt megvette volna (utóbbiért állítólag többet is kínált), ám a Zuckerberg-féle stratégia végül győzedelmeskedett.

Nem sikerülhet mindig

Sajnálatos módon a vallomásában arra nem tért ki Zuckerberg, hogy mi volt a gond a Snapchat esetében. A csevegőalkalmazásért még 2013-ban kínáltak 3 milliárd dollárt, ám mindenki megrökönyödésére ennyiért nem adta cégét az alapító. Evan Spiegel viszont azóta is remekül alszik, hiszen folyamatosan és egyre nagyobb cégértéken öntik a befektetők a pénzt, az idei év nagy dobása pedig a tözsdére menetel lesz, becslések szerint legalább 25 milliárd dolláros értékelés mellett.