Egy amerikai pszichológus szerint a videokonferencia-rendszerek négy tervezési hibája okozza a problémák többségét.

A pandémiás helyzet miatt ma már a nagymamák is úgy videokonferenciáznak, mintha már az óvodában a Zoom lett volna a jelük. Ők legfeljebb rövid időre kapcsolódnak be egy-egy videocsetbe, ám akik a munkájukat is otthonról végzik, sokszor napi több órát, munkaidejük tetemes részét töltik kamera előtt. Már 2020-ban, a járvány első hullámának kellős közepén megjelentek az első figyelmeztető jelek, a Bitport is foglalkozott a kockázatokkal.

Egy a Stanford Egyetem dolgozó pszichológus, Jeremy Bailenson, a Stanford Virtual Human Interaction Lab alapító-igazgatója, az eddigi tapasztalatokat összegezve négy olyan okot azonosított, ami miatt a videokonferenciázás extra pszichikai leterheltséget okoz. Bár a jelenségre Bailenson is a zoom-fáradtság kifejezést használja, a Technology, Mind and Behavior című lapban megjelent cikkében hangsúlyozza: a problémák minden videocset-alkalmazásra igazak lehetnek. (Az elnevezés szerinte a 'guglizás' analógiájára keletkezett, a webes keresést is egyre többen hívják így a használt keresőtől függetlenül.)

Ez a videocset négy főbűne...

Bailenson szakértője a témának. Az elsők között hívta fel a figyelmet a videokonferenciázásban rejlő veszélyekre (például a The Wall Street Journal Opinion rovatában már tavaly április elején foglalkozott a témával). Az általa vezetett intézetben a virtuális és a kiterjesztett valóság pszichológiáját tanulmányozzák, azt például, hogy a virtuális tér hogyan alakítja át a társadalmi interakciókat. A kutató szerint alapvetően négy olyan tényező van, amely a videocsetnél extra terhelést okoz a résztvevőknek. melyekre megoldási javaslata is van.

1. Természetellenesek a szemkontaktusok. Egyszerre akár 10-15 embert is látunk a képernyőn, akik mindannyian bennünket figyelnek, a képernyőn megjelenő beszélő fejek mérete pedig természetellenes. Egy fizikai értekezleten az emberek váltogatják, hogy mit néznek: figyelik az előadót, jegyzetelnek, mást résztvevőket figyelnek stb. De egy videocsetben mindenki néz mindenkit, és ebben a szituációban a hallgató is olyan figyelmet kap nonverbális jelekkel, mintha beszélő lenne, és folyamatosan  szemkontaktust kellene tartania 10-15 másik emberrel.

A másik stresszforrás az arcméret. Ez elsősorban a használt kijelző méretétől függ, de az alkalmazások is tehetnek róla. A videocset-alkalmazások általában egy olyan személyes teret akarnak szimulálni, amit akkor tapasztalunk, amikor valakivel bensőséges a kapcsolatunk, így a testi távolság is kisebb. Az ilyen helyzeteket azonban agyunk intenzív helyzetként értelmezi, amit nagyon fárasztó órákon keresztül fenntartani.

Ez ellen bárki tehet, írja a pszichológus: nem szabad teljes képernyős módban csetelni, sőt érdemes minimalizálni az alkalmazás ablakának méretét, illetve el kell távolodni a képernyőtől, hogy a felhasználó levegősebb teret érzékeljen maga körül.

2. Folyamatosan tükröt mutat. A legtöbb alkalmazás folyamatosan mutatja, hogy mit látnak belőlünk a többiek, ami természetellenes. Mintha úgy élnénk, dolgoznánk a világban, hogy közben folyamatosan nézzük magunkat egy tükörben. Ez folyamatos önkritikára kényszeríti az embert, nem viselkedik természetesen, hanem úgy, ahogy elképzeli, hogy a többiek leginkább elfogadják. Ennek hosszú távon súlyos következményei lehetnek.

Bailenson szerint a platformokat át kellene alakítani, hogy alapértelmezésben mindig csak a beszélgetőtársakat mutassák, és "szelfinézetet" külön kelljen előhívni, ha például ellenőrizni akarjuk, hogy jól állítottuk-e be a kamerát.

3. Drámai mértékben csökkenti a mobilitást. A személyes találkozóknál vagy egy telefonbeszélgetésénél nagy a beszélgető felek mozgási szabadsága. A kamera ellenben egy helyre szögezi a résztvevőket, pedig, írja Bailenson, kutatások sora bizonyítja, hogy mozgás közben az embereknek javul a kognitív teljesítménye. (Jó példa erre, hogy telefonálás közben sokan elkezdenek ösztönösen sétálgatni.)

Ez gondos tervezéssel oldható meg: olyan helyről és olyan eszközökkel (pl. külső, széles látószögű kamera, külső billentyűzet stb.) kell videokonferenciázni, ami a lehető legnagyobb mozgási szabadságot biztosítja számunkra.

4. Drámaian növeli a kognitív terhelést. A személyes találkozókon a résztvevők ösztönösen használják a nonverbális kommunikáció (gesztusok, mimika stb.) teljes eszköztárát. Ezek azonban videocseten nem működnek, ezért a beszélgető felek tudatosan kezdenek egyértelműen dekódolható jeleket adni például arra vonatkozóan, hogy követik a beszélőt, egyetértenek az elhangzottakkal stb. Ez nagyban növeli a résztvevők kognitív terhelését.

Ez Bailenson úgy csökkenthető: ha időnként kikapcsoljuk a kamerát, és otthagyjuk a képernyőt, és csak a beszélő hangjára figyeljünk.

Segítheti a ZEF-skála megalkotását!

Bailenson kollégáival most azon dolgozik, hogy kialakítsák a zoom-fáradtsági, azaz a ZEF (Zoom Exhaustion & Fatigue) skálát. Összeállítottak egy 15 kérdéscsortból, csoportonként jellemzően három kérdésből álló kérdőívet, ami a videokonferenciákkal kapcsolatos fiziológiai és pszichikai tapasztalatainkra kérdez rá anonim módon (pl. fáj-e a szemünk a videokonferenciázás után, mennyire szeretne egyedül maradni utána, mennyire lesz ingerlékeny a videokonferenciától stb.)

A kutatás első eredményeiről itt lehet olvasni. A nemzetközi szerzőgárda szerint még a kezdetén vagyunk annak, hogy megértsük, hogyan épülhet be a legjobban életünkbe ez a kommunikációs forma. A kutatás segíthet a fejlesztő cégeknek a forma tökéletesítésében is.

Közösség & HR

Van egy cég, amelyik az Nvidiánál is nagyobbat nyert az MI-őrületen

Nem valami megnyugtató, ha belegondolunk, hogy milyen tevékenységet értékelnek ilyen sokra a befektetők.
 
A software defined network már évek óta velünk él. Csak idő kérdése volt a koncepciót kiterjesztése a WAN-okra.

a melléklet támogatója a Yettel

Amióta a VMware a Broadcom tulajdonába került, sebesen követik egymást a szoftvercégnél a stratégiai jelentőségű változások. Mi vár az ügyfelekre? Vincze-Berecz Tibor szoftverlicenc-szakértő (IPR-Insights) írása.

Nyílt forráskód: valóban ingyenes, de használatának szigorú szabályai vannak

Különösen az early adopter vállalatoknak lehet hasznos. De különbözik ez bármiben az amúgy is megkerülhetetlen tervezéstől és pilottól?

Sok hazai cégnek kell szorosra zárni a kiberkaput

Ön sem informatikus, de munkája során az információtechnológia is gyakran befolyásolja döntéseit? Ön is informatikus, de pénzügyi és gazdasági szempontból kell igazolnia a projektek hasznosságát? Mi közérthető módon, üzleti szemmel dolgozzuk fel az infokommunikációs híreket, trendeket, megoldásokat. A Bitport tizennegyedik éve közvetít sikeresen az informatikai piac és a technológiát hasznosító döntéshozók között.
© 2010-2024 Bitport.hu Média Kft. Minden jog fenntartva.