A magyar tagozattal is rendelkező, eredetileg 1998-ban az Egyesült Államokban alapított Mars Society (Mars Társaság) egy önkéntesekből álló nonprofit szervezet, amely nem meglepő módon a Mars felfedezésének és beépítésének elősegítésén dolgozik. Ennek értelmében nem egy scifi-rajongó egyesületről van szó, mivel a társaság az elméleti lehetőségeken túl gyakorlati technikai projektekkel is igyekszik alátámasztani, hogy a Mars elérhető cél az emberiség számára. A Mars Society legújabb kezdeményezése az a kedden közzétett pályázat, amelynek célja egy egymilliós lélekszámú marsbéli városállam megtervezése különböző feltételek mentén, a győztes munka pedig 10 ezer dolláros pénzdíjat hoz a kidolgozójának.

A szervezet tavaly már kijött egy hasonló kiírással, amelyben akkor egy ezer embert ellátó Mars-kolónia dizájnjára voltak kíváncsiak. Azt a pályázatot a Massachusetts Institute of Technology (MIT) egyik csapata nyerte "Star City" című tervével, a Föld öt kontinensét jelképező öt álló, öt közösségre osztott településsel. A mostani pályázatban már az önellátás minden lehetőségét maximálisan kihasználó városra kíváncsiak, amely minimális behozatalra szorul a Földről; mivel az ott megszokott szükségletek kielégítéséhez jóval több mint egymillió ember munkájára lenne szükség, a kiírás a munkaerő diverzitására és a robotizációra vagy a mesterséges intelligencia alkalmazására is külön hangsúlyt fektet.

Ezer rakéta és harminc év kell hozzá

A pályázat nem sokkal azután került nyilvánosságra, hogy a SpaceX vezérigazgatója, Elon Musk egy Twitter-bejegyzésben ismét a Mars benépesítéséről értekezett: szerinte ezer darab masszív Starship rakétával nagyjából 100 ezer embert lehetne a Marsra juttatni az olyan több mint kétévente megismétlődő alkalmakkor, amikor a Föld és Mars a legközelebb járnak egymáshoz. Musk évente száz Starship rakéta gyártásával számolva hozza ki, hogy ha a tíz év alatt előállított ezer rakéta az ilyen együttállásokkor embereket vagy legfeljebb ezer megatonna rakományt szállítana a bolygóra, akkor 2050 körül akár egymillió ember élhetne a Marson.

A Mars Society elképzelése szerint ilyen létszám mellett az élelmet, a ruhákat, az épületeket, az energiát, az alapvető fogyasztási cikkeket, a járműveket vagy gépeket mind elő lehetne állítani a vörös bolygón, a Földről pedig csak az olyan kulcsfontosságú komponenseket kellene rendszeresen odaszállítani, mint amilyenek a legújebb generációs elektronikai alkatrészek. A Marson meglévő nyersanyagok és erőforrások optimális felhasználása azonban csak a robotika, az MI-technológiák, a 3D nyomtatás vagy más fejlett gyártástechnológiák alkalmazásával lehetséges; ugyanígy a pályázatban arra is kíváncsiak, hogy a kolónia milyen fizikai vagy akár intellektuális termékeket állíthat elő, amelyeket a rakéták aztán visszavihetnek a Földre a szállítmányok ellentételezéseként.

Jöhetnek majd a Made in Mars cuccok

A kiírás itt ugyancsak a SpaceX becslését idézi, amelyek alapján optimális esetben (és nyilván mai árfolyamon) 500 dollárba fog kerülni egy kilogramm rakomány eljuttatása a Marsra, míg visszafelé 200 dolláros költséggel kell számolni. Ebből kiindulva a pályázók feladata nem csak a város, hanem egy fenntartható gazdasági modell megtervezése lenne, ami a megfelelő időbeni és anyagi befektetéseket követően már önmagában is sikeresen működhetne. A korábbiakhoz hasonlóan most sem feltétlenül egy monolit Mars-városban gondolkodnak, a megoldás valószínűleg közelebb fog állni a néhány mag köré épített bázisok hálózatához, amelyek adott esetben akár a Mars holdjain is helyet kaphatnak.

Musk egyébként már tavaly nyáron is azzal borzolta a twitterezők kedélyét, hogy abban a pillanatban előrendelhető helyeket ígért a Marsra szóló utazásokra, amint a hosszú időtartamú emberes küldetésekre is alkalmas Starship rakétarendszer sikeresen visszatér első Föld körüli repüléséről. Nemrég az a bejegyzés váltott ki komoly visszhangot, amely szerint a a SpaceX természetesen pénzért szállítaná az utasokat a Marsra, de erre akár hitelben is hajlandó lenne, hogy aztán az utasok a Marson ledolgozzák majd a repülés díját – ami egyébként egy új ház árának felelne meg. A legjobb esetben is csak elméleti vitában akkor rögtön az adósszolgaság és a transzatlanti rabszolgakereskedelem lett a téma, mások szerint viszont teljesen más helzet, hogy a Marsra senkinek sem kötelező elrepülnie.

A pályamunkákat a tervek szerint ugyanúgy külön kiadvány formájában teszik majd közzé, mint amilyen az előző körben született dizájnokat bemutató Mars Colonies: Plans for Settling the Red Planet című könyv. A Mars Society vonatkozó közleménye ezen a hivatkozáson érhető el, ennek alapján pedig a Mars City State Design Competition nevű verseny regisztrációs oldala is nemsokára elérhetővé válik.