Amikor bemutatták az Európai Unió digitális stratégiáját, az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen véleménycikkben fejtette ki a stratégia célkitűzéseit. Mint írta, a stratégia legfőbb célja a "technológiai szuverenitás” megteremtése.

A német kormány meghirdette az ehhez illeszkedő házi programját. A Gaia-X néven emlegetett mesterterv egy olyan, nyílt gaiaszabványokon alapuló páneurópai felhőszolgáltatás-hálózat kiépítését célozza, amely valós alternatívája a globális, de alapvetően amerikai központú szolgáltatóknak.

A globalizáció veszélyei

Mint arra a német Computerwoche-ban elemzők felhívják a figyelmet, a technológiai szuverenitás sokkal bonyolultabb annál, hogy kizárják-e a Huaweit az európai 5G-fejlesztésekből. A globális piacokon egyes techcégek túl nagy térnyerésének minden területen nagyon nagyok a kockázatai. A felhőszolgáltatásoknál az Amazon, a Google és a Microsoft szinte megkerülhetetlenek, ellensúlyuk pedig legfeljebb Kínában látszik, ami nem igazán vonzó Európának.

A kockázatok jól láthatók. Amikor például Donald Trump elnöki rendelettel embargó alá vonta Venezuelát, az Adobe elzárta szolgáltatását az ottani Creative Cloud-felhasználók elől, akiknek pár napjuk volt arra, hogy letölthessék adataikat az Adobe felhőjéből. De hasonló helyzetbe került a Huawei is: szinte egyik napról a másikra veszítette el az Androidot. Európa is kerülhet ilyen helyzetbe, így érthető törekvése a technológiai szuverenitásra, csak azt nem tudni, mennyibe kerülne.

Ez a szuverenitás leginkább a felhőn keresztül értelmezhető. Az európai vállalkozások nagy ütemben költöznek be a három nagy szolgáltató adatközpontjaiba, így a felhő egyre inkább kritikus alapinfrastruktúrává válik. (Korábban a globális pénzügyi rendszerek kapcsán foglalkoztunk ezzel a kérdéskörrel.)

Azt tudjuk, hogy más mennyit költött rá

A stratégiához pontos végrehajtási terv, valamint pénz kell. Sok pénz. A német Gaia-X kapcsán az indulásnál millió eurókban gondolkodnak, igaz a milliók nagyságrendje két számjegyű, és több mint 60 cég állna mögé.

De nézzük a másik oldalt! Az Amazon, a Google és a Microsoft a globális felhős piac 57 százalékát birtokolja. A három cég az ezredforduló óta nagyjából 270 milliárd dollárt fektetett be (nem csak a felhőbe), ebből az elmúlt két évben 116 milliárdot költöttek el. Csak 2018-ban 69 milliárd dollárt tett ki az együttes CAPEX-ük, aminek 62 százalékát a felhőre költötték. Ők hajtják a komponenspiacot is. A McKinsey szerint a világ hét legnagyobb adatszolgáltatójának költése adja a teljes vállalati komponenspiac (CPU, memória, merevlemez stb.) közel felét. És akkor még csak a hardvernél tartunk.

Mert a nagyok a szolgáltatások bővítésére is sokat költenek. Az Amazon évente mintegy kétezer új funkciót jelent be, de hasonló tempóban fejleszt a két konkurense is. Különösen aktívak a mesterséges intelligencia, a big data és a kvantumtechnológia területén. Nincs olyan ma létező felhős funkció, amit bármelyikük ne tudna biztosítani ügyfeleinek. Az ügyfeleket pedig a piac kényszeríti is ezek használatára, mert ha nem csatlakoznak, lemaradnak, képtelenek lesznek követni a digitalizálódó ipar gyors innovációs ciklusait.

Ezzel kellene felvennie a versenyt Európai Uniónak.

A jogi szabályozás és nyílt szabványok segíthetnek

A szakértők szerint utópisztikus egy alternatív európai felhőszolgáltatási hálózat kiépítése. Helyette a szabályzáson, a nyílt szabványokon és a tudatos felhőhasználaton keresztül lehet biztosítani az európai szuverenitást.

A szabályozásnak az a feladata, hogy rákényszerítse a globális szolgáltatásokra, hogy olyan keretet biztosítsanak az EU-s ügyfeleknek, amely minimalizálja az erős függőség kialakulásának kockázatát. A nehézség itt abban van, hogy a szabályozásnak egyben az innovációt is segíteni kell az európai versenyképesség növeléséhez. Ezt a két igényt korábban nem mindig sikerült összhangba hozni.

Mivel a páneurópai felhőhálózat egyelőre nem reális, inkább olyan vészhelyzeti hozzáférés biztosítását kell megkövetelni a globális szolgáltatóktól, amelyek kritikus helyzetben ellenőrzési jogot biztosítanak az adott szolgáltatás fölött az illetékes európai vagy nemzeti intézményeknek. Ehhez a szakértők szerint közös európai fellépés kell.

A vállalatok teendői ezen túl, hogy körültekintően kötnek szerződést a felhős szolgáltatóval. Például a globális szolgáltatók uniós vagy az adott országban működő partnerével állapodnak meg, amelyre vonatkoznak az EU-s/helyi megfelelési vagy biztonsági szabályozók. (Egyedi feltételeket általában csak bizonyos méret fölött lehet kialkudni a szolgáltatóktól.)

Növeli a vállalatok függetlenségét, ha multicloud és/vagy hibrid felhős környezetet alakítanak ki. Ilyen infrastruktúrával a változásokra is gyorsabban reagálhatnak a munkaterhelés rugalmas elosztásával. Persze egy ilyen rendszer felépítése és üzemeltetése jóval bonyolultabb, mintha egy szolgáltatóval állapodtak volna meg.

Végül, de nem utolsósorban érdemes megfontolni a nyílt forráskódú megoldások használatát (Kubernetes, OpenShift Origin, CloudFoundry, PostgreSQL adatbázis, Tomcat alkalmazáskiszolgáló, big datához Hadoop és Spark stb.).