Az új amerikai elnök egyik első személyi döntésével új embert állított a Federal Communications Commission (FCC, gyakorlatilag az ottani hírközlési és médiahatóság) élére. Az indiai származású Ajit Varadaraj Pai, aki más államigazgatási feladatokon túl már korábban is a bizottság tagja volt, a netsemlegesség elvének egyiklegfőbb kritikusa, megfogalmazása szerint a netsemlegesség biztosítását célzó Open Internet Order jogszabály "nem működő megoldás egy nem létező problémára".

Felforgatnák az eddigi elveket

A 2010-ben elfogadott és legutóbb 2015-ben módosított Open Internet Orderrel kapcsolatban látszólag mindenki egyetért abban, hogy az internet ma már megkerülhetetlen platform az innováció, a befektetése, a piaci verseny vagy a szólásszabadság szempontjából, ennek feltétele pedig annak nyílt, közműszerű működése. Abban azonban a politikai táborok között jelentősen eltérnek az álláspontok, hogy a netsemlegességet éppen ezek a szabályozói intézkedések fogják-e biztosítani.

Az FCC harminckettedik elnökeként Ajit Pai, hasonlóan a többször is a törvény ellen szavazó republikánus delegáltakhoz, nem tartja megfelelőnek az Open Internet Order rendelkezéseit. Ehelyett a tartalomszolgáltatókra fordítaná a figyelmét: néhány évvel ezelőtt például élesen kritizálta a Netflix gyorsítótárazó megoldását, amelynek révén a szolgáltató más kárára pumpálta fel saját forgalmazását. A netsemlegesség törvényi előírásait ugyanakkor a szólásszabadságot biztosító Első Alkotmánykiegészítés kultúrája elleni támadásként értékeli.

Az Open Internet Order praktikusan megakadályozza, hogy az internetszolgáltatók blokkolják az általuk kiválasztott tartalmakat, vagy akár csak lassítsák az azokhoz való hozzáférést, netán pénzt szedjenek a felhasználók pozitív megkülönböztetéséért. Ezt a kisebb operátorok és az internetes gazdaság fajsúlyos szereplői támogatják. Azonban a nagy távközlési szolgáltatók, amelyek újabban már maguk is jelentős média- és tartalomszolgáltatók, nyilvánvalóan ellenérdekeltek benne, és tapsolnak az FCC hatáskörének megkurtítását célzó új elképzeléseknek.

Saját tartalom a saját vezetéken

A Statista a Leichtman Research Group adataira támaszkodva nemrég közölt összeállítást, amely segít vizualizálni, hogy az utóbbi évek konszolidációs folyamatai milyen változásokkal jártak, és miért egyre fontosabb probléma a netsemlegesség szabályozásának kérdése, illetve az Egyesült Államokban a szabályozó hatóság vezetőjének személye vagy az aktuális adminisztráció felfogása. A szélessávú szolgáltatók fejlődésével ugyanis egyre nehezebb elképzelni, hogy a netsemlegességet érintő szabályozás megszüntetése vagy megnyirbálása nem okoz majd problémákat.
 

forrás: statista.com

Ahogy a gyűjtésből is jól látszik, a netsemlegességet őrző szabályozás napjainkban relevánsabb, mint korábban bármikor. A legnagyobb ISP-k hatalmas beruházásokkal nyomulnak a tartalomszolgáltatás területén, nem beszélve az olyan, folyamatban lévő tranzakciókról, mint a 86 milliárd dolláros AT&T-Time Warner felvásárlás. Ha ezt az üzletet végül lezárják, érdekes lesz elképzelni, hogy az AT&T legnagyobb versenytársa és egyben az Universal tulajdonosa, a Comcast például mi mindent tehetne a megfelelő szabályozás híján, hogy megnehezítse az HBO-rajongók életét.

Az európai piacon, ahol a nyílt internet kérdése később és nem teljesen ugyanúgy jelent meg, már igen szigorú direktíva van érvényben, ráadásul az EU-s szolgáltatók csak egyedi elbírálás alapján, nagyon indokolt esetben és egy sor adminisztratív vagy technológiai feltétel megléte esetén kaphatnak felmentést a hálózatsemlegességet szavatoló uniós szabályozás alól. A távközlési és tartalomszolgáltatók összeolvadása egyébként idehaza közel sem látványos, sőt az Origo tulajdonosváltásával már számottevő példa is egyre kevesebb van rá.