Minden vállalat szeretne sikeresebb lenni, és azzal a legtöbb vezető tisztában van, hogy a sikerhez innoválni kell. Ma ebben egyre fontosabb szerepe van az informatikai vezetőnek. Az innovációs projektek azonban időnként – a felső vezetés szerint túl gyakran – félremennek. De mi ennek az oka? Sokszor épp a felső vezető türelmetlensége...

A technológia soha nem áll magában

Közhely, hogy bármennyire ígéretes egy új technológia – manapság például mindenki mesterséges intelligenciát akar –, nem váltja ki a már használt technológiákat. Zöldmezős beruházásnál szabadon, legalábbis szabadabban lehet szárnyalni, nagyot álmodni (már ha vastag a pénztárca). Oda azonban, ahol már megvannak a rendszerek, összecsiszolódtak a folyamatokkal, sokkal óvatosabban lehet bevinni bármiféle új technológiát. Ezzel nagyjából minden üzleti és informatikai vezető tisztában is van – elvi szinten. Mégis újra és újra előjönnek típushibák az innovációs folyamatoknál.

Közülük talán a két leggyakoribb probléma épp a felső vezetői sietség vagy türelmetlenség, ami felhasználói érdektelenséggel párosul. A vezér ellenmondást nem tűrően kér: holnapra legyen a vállalatnak MI-vezérelt chatbotja – az IT pedig másnapra előállítja. Azt a kérdéseket azonban már senki nem teszi fel, hogy (1) miért kellene az a chatbot?; és ha kell, (2) a célhoz melyik megoldás optimális?

Az ötlet tehát innovatív (MI-s chatbot), csak épp a kutyát sem érdekli, azaz a nagy sietségben arról mindenki elfeledkezik, hogy talán a felhasználót is meg kellett volna kérdezni, akarja-e/segít-e neki. Mivel utóbbi nem vesz részt a döntésben, szinte borítékolható, hogy az ígéretes innováció csak ígéret marad, gyakorlati haszon, azaz megtérülés nélkül.

És ha már megtérülés. A felső vezető ötlete nyomán érdemes megvizsgálni: van-e olyan, már bevezetett, működő alkalmazás, ami kis átalakítással megfelelne a célnak, és nem kellene miatta újraépíteni a fél technológiai stacket. Ha pedig mindenképpen valami újra van szükség, aminek a bevezetése komolyabb átalakításokat igényel, érdemes felülvizsgálni a piac kínálatát a vállalat által használt szabványok és preferált szolgáltatók kínálta lehetőségeken túl is, hátha találunk jobb-olcsóbb alternatívát.

Összességében tehát: ha a felső vezetés részéről felmerül egy igény, érdemes kiállni amellett, hogy előtte a megvalósításra készüljön egy proof-of-concept. Ezzel legalább a nagyobb buktatók kiszűrhetők, és bemutatása a végső döntéshozót is megfontoltabbá teheti.

Ne csak szexi legyen, hanem fenntartható is

A modern rendszerek – SaaS és on-prem egyaránt – API-kon keresztül kapcsolódnak egymáshoz. Ez szintén vezethet tévútra, mondván: az API mindent megold. De attól még, hogy valami integrálható, nem biztos, hogy jó is adott környezetben. Tisztában kell lenni többek között, hogy adott API milyen adatokat szolgáltat, milyen nézeteket és tranzakciókat támogat, vannak-e a használatának költségei, milyen hatással lesz a GDPR-megfelelésre stb.

Ezeknek a kérdéseknek egy részére már az is választ ad, ha a végső verdikthez a cég használ döntési mátrixot, amikor a tulajdonságokat és készségeket fontosságuk szerint rangsorolják, majd az összképet kiértékelik.

A döntési mátrixban egyre nagyobb súlyt kap a felhasználói élmény, a UX (user experience). Ha jó a UX, gyorsabb bevezetni és megkedveltetni. Ám ez csupán annyit jelent, hogy a szempont fontosságban (majdnem) felzárkózott az eddigi, hosszabb távú szempontok mellé: karbantartási és támogatási költségek, belső kompeteciaigény stb.

És végül a megbízhatóságról: a technológiában soha nem szabad vakon bízni (szintén gyakori hiba), mindig látni kell mögötte a megoldásszállítót, akinek a tevékenységét az SLA (service level agreement) szabályozza. Ezeket az SLA-kat a gyakorlat függvényében érdemes rendszeres időközönként felülvizsgálni.

Persze az sem garancia a sikerre, ha az informatikai vezető mindent a Nagy Könyvben megírtak szerint csinál, emellett innovatív, nyitott az újra, sőt még a fölötte lévő döntéshozók szeszélyeit és az alatta dolgozók sirámai is jól kezeli – azaz ideális. A cég által kínált termékek piacképességét ugyanis nem ezek a tényezők határozzák meg. De ha azokra van kereslet, akkor a növekedéshez ő is nagymértékben hozzá tud járulni csapatával.