2018-ban a legalább 10 főt foglalkoztató európai uniós vállalatok 7 százaléka alkalmazott ipari vagy szolgáltató robotokat – derül ki az Eurostat december végén aggregált adataiból. Ezek között nem meglepő módon a a 250 fős vagy annál nagyobb szervezetek járnak az élen 25 százalékos felhasználási rátával, ezeket pedig a közepes (legalább 50 fős) társaságok követik 12 százalékkal. A legkisebb vállalkozások esetében a robotok felhasználási arányát már csak 5 százalékra teszik.

Az átlagot tekintve az ipari robotok 5 százalékpontos jelenléte két és félszer magasabb a szolgáltató robotok 2 százalékánál. Előbbiek az ipari automatizálásban jelennek meg, vagyis a gépek világosan strukturált környezetben, külső biztosítással végzik a feladatukat. Ilyen rendszerek az uniós statisztikai információkat biztosító főigazgatóság statisztikája alapján a legnagyobb arányban, 16 százalékban a feldolgozóipari vállalatoknál működnek.

Utóbbiak, vagyis a szolgáltató robotok az Eurostat meghatározása szerint azok a magasabb autonómiaszinten operáló eszközök, amelyek komplex környezetben működnek. Nem ritkán élő emberekkel, tárgyakkal vagy más robotokkal lépnek interakcióba, de feladataiak közé tartozhat például az adatgyűjtés is. Itt a felhasználás is sokkal egyenletesebben oszlik el, a listát a feldolgozóipar mellett a kereskedelmi szektor vezeti 4-4 százalékkal.

A szolgáltató robotokat alkalmazó cégek 44 százalékánál a robotok megjelennek a raktározásban, amit az áruk és személyek szállítása követ 22 százalékkal. A gépek praktikusan ugyanilyen arányban 21 százalékban vannak jelen a takarítással és hulladékkezeléssel összefüggő folyamatokban, illetve a termékek összeszerelésénél. Ezt a biztonság és a megfigyelés, az értékesítés, végül az építőipari és karbantartási munkák követik.

Más viszonyítás is létezik, de a lényeg ugyanaz

Az uniós statisztika természetesen az egyes tagországokra lebontva is elérhető, ami ebben az összehasonlításban nem kifejezetten kedvező Magyarországra nézve. A hazai vállalatok a 7 százalékos EU-átlagtól jócskán elmaradva 3 százalákon állnak, ami holtversenyt jelent az észt, görög, litván és román robotizáció szintjével, megelőzni pedig csak az 1 százalékos Ciprust sikerül. Az uniós átlagot egyébként a spanyolok, a dánok, a finnek, az olaszok, a franciák, a hollandok és a portugálok haladják túl, míg Szlovénia és Svédország az átlagnak megfelelő szinten áll.

Bár Magyarország ezzel az EU-n belül csak holtversenyben a tizenhetedik helyre jó (azzal kiegészítve, hogy néhány tagállam nem szerepel az Eurostat friss statisztikájában), világszinten így is a felsőházba tartozunk. Az International Federation of Robotics (IFR) 2017 végi adatai szerint a robotok összlétszámát tekintve Magyarország a 32. volt a globális rangsorban, miután egész évben 700 darab ipari robotot értékesítettek a hazai cégeknek.

Azt is érdemes megjegyezni, hogy az Eurostat mostani közlése a felhasználó vállalatok arányában mutatja be a robotizáltságot. Más statisztikák viszont más mérőszámokat alkalmaznak az úgynevezett "robotsűrűség" bemutatására, mondjuk a munkavállalók számára vetítik a robotok mennyiségét, és ilyenkor az összkép is teljesen más lesz: a fenti kutatásban 5 százalékos eredményt produkáló Németország például ebben a tekintetben a világ harmadik leginkább robotizált országa, amelyet csak Dél-Korea és Szingapúr előz meg.

Ettől függetlenül kár lenne hátradőlni, hiszen a robotizáció nem csak a krónikus munkaerőhiánnyal, de általában a magyarországi vállalkozások digitalizációs szintjével is összefügg, amiben pedig szintén tetemes elmaradást kellene behoznunk. Varga Mihály pénzügyminiszter még a nyáron azzal jellemezte a helyzetet, hogy sok itthoni kkv-nak "egy nyomorult honlapja sincs", és kiemelte, hogy a nyugatiak cégekhez viszonyított alacsonyabb hatékonyság nem kis részben  az innovációs képesség hiányából ered.

A Bell Research és a T-Systems tavaszi felméréséből ehhez képest kiderült, hogy az elmúlt évben csak minden negyedik vállalkozás költött IT-fejlesztésekre, 72 százalékuk pedig már legalább két éve nem foglalkozott az informatika korszerűsítésével. Ezt azzal magyarázzák, hogy a közvetlen hazai versenytársakkal vívott harcban nem mindig feltűnő a digitalizáció hiánya, hiszen a többiek is hasonló szinten állnak, ez a szemlélet viszont nem kifejezetten segíti a kkv-szektor hatékonyságának növelését és a versenyképesség javítását.