A nyár folyamán lehetőségünk volt végigpróbálgatni egy nagyobb merítést az aktuális hazai okostelefon-kínálatból. Az alábbiakban összefoglaljuk a tapasztalatokat, és táblázatos formában a legfontosabb tudnivalókat a versenyzőkről.
Az alábbi összefoglalóban, ahogy az a táblázatban is látható, főként az androidos készülékek dominálnak, nem is véletlenül. A Google operációs rendszerével felszerelt okostelefonok szinte számolatlanul érkeznek az országba, és a mobilszolgáltatóktól a telefonos kereskedőktől a számítástechnikai boltokig ezek a készülékek "lógnak ki" a kirakatokból.

A windowsos készülékekre jóval csendesebb marketing aktivitás jellemző, innen az egyik exkluzívnak beharangozott típus, a Dell Venue Pro járt nálunk. A Nokia egyelőre még csak ígérgeti első Windows Phone 7 alapú telefonjait, de még a MeeGo-ra épülő N9 sem érkezett be az országba, ezért tőlük a Symbian^3-at futtató E7-et vettük be a listába.

Mielőtt bárki hasztalan keresésbe kezdene: iPhone 4 nincs a mostani körben, hiszen ez a készülék már egy évnél is régebb óta a piacon van, az ötödik generáció érkezésére még mindig csak tippek formájában emlegetik a szeptembert vagy épp az októbert.

Zsebben hordott óriási ablakok Az ábécé sorrendjében a Dell windowsos készüléke az első áldozatunk, amely külső megjelenését tekintve egy kifejezetten exkluzív, "vezetői életérzést" sugárzó telefon. A Venue Pro használatakor viszont máris némi kényelmetlenséget okoz a kissé túlméretezett és nehézkes kivitelezés, a majdnem húsz dekás eszközzel hosszú távon eléggé fárasztó a zsonglőrködés.

A QWERTY-billentyűzetet pedig még mindig többen ellenjavallják, mint ahányan szeretik: a speciális karakterek előhívásától a telefon vastagításáig több hátrányt is felsorolhatunk, ez esetben joggal. Ráadásul, ami elsőre elegáns húzásnak tűnik, a használat közben idegesítőnek bizonyul: a Dell ugyanis a telefon alsó, vékonyabb átmérőjű irányából tette kihúzhatóvá a billentyűzetet, amitől maguk a gombok kezelhetetlenül zsúfolttá és apróvá váltak.


A Windows Phone 7 itt még Mango nélkül, első változatban fut a maga előnyeivel (letisztult felület, újszerű elrendezés, üzleti felhasználáshoz optimalizált szolgáltatások) és hátrányaival (alapfunkciók hiánya, nem megoldható külső telepítés, bővíthetetlenség). Mivel a Microsoft gyakorlatilag semmi teret nem ad a rendszer módosítására, szoftveresen igaz az a tézis, hogy aki látott már egyetlen WP7-es telefont, mindegyiket látta.

Öregecske zászlóvivő A Google első Nexus telefonja maga volt A Szabvány: ezen a készüléken demonstrálta a rendszer fejlesztője, mit is tud az Android egy igazi csúcskészüléken. Ehhez képest a Nexus S, melyet már a Samsung gyártott a Google számára, kevesebb bombasztikus újdonságot tartogatott megjelenésekor.


A készülék tulajdonképpen a Samsung első generációs (és óriási sikerrel forgalmazott) Galaxy S készülékének kissé átszabott változata, amelyből viszont kimaradt például a megjelenéskor már elérhető kétmagos processzor. Az egymagos mezőnyben persze erősnek számít az 1GHz-es lapka, de hardveresen semmiképpen sem a mezőny legelejét jelenti a készülék. Furcsa az is, hogy teljesen kimaradt a microSD kártyás bővítés lehetősége, amely szinte minden egyéb androidos mobil alapvető ismérve: a Nexus S-ben meg kell elégednünk a 13 gigabájtnyi belső tárhellyel. Mindezekkel együtt a készülék mára a szolgáltatóknál is jóárasítva lett, dealereknél pedig már hazai garanciával is elcsíphető a 80 ezres álomhatár alatt.

A Vágy és a Lehetetlen A HTC két S jelű készüléke, az itthon is sikeres Desire és a csak Európán kívül forgalmazott Incredible felturbózott változata minden tesztben előnyös helyen végzett. A processzorok még ezekben is egymagosak, a kialakítás és a szoftveres környezet azonban csúcsközeli élményt nyújt a hozztáértőknek. A legtöbb hardveres jellemzőjük megegyezik, csupán pár alapvető különbséget kell szem előtt tartanunk vásárláskor.


A Desire 3,7 hüvelykes kijelzővel a kézbe simulósabb fajta, ezért cserébe itt csak 5 megapixeles a hátsó kamera. Az Incredible 4 hüvelykes kijelzőjéhez viszont egy kissé tepsibb (bár ötletesen stílusos) készülékház tartozik, amibe már elfért egy 8 megapixeles, dupla LED-vakus fényképező is. Furcsa módon a Desire már alapból megkapta a 2.3.3 Android verziót, míg az Incredible alapból a 2.2-est futtatja, amelyhez a HTC hamarosan ígéri a frissítést.

A HTC telefonok egyik legnagyobb mézesmadzagja a Sense felhasználói felület, amelynek legfrissebb változata fut a két S jelű készüléken: a felturbózott, vizuálisan is megkapó interfész tucatnyi extra funkciót ad az eredeti Androidhoz.

A káprázatos Z koordináta Az LG Optimus 3D már nevében hordozza, hogy a megjelenítés terén villant a legnagyobbat a telefon. Persze a háromdimenziós grafikához jelentős izomerő szükségeltetik, ezért a kissé tömzsinek tűnö gépházban már a Texas Instruments kétmagos chipje dolgozik. A 4,3 hüvelyk képátlójú LCD kijelző hagyományos, 2D módban az átlagosan jó kategóriát képviseli (a Super-AMOLED kijelzők mellett erős napfényben bizony gyorsan elvérzik az LCD tudása), ám a szemüveg nélkül nézhető 3D üzemmód valóban újszerű és "fancy".


Sajnos még nem mindent lehet 3D-ben kezelni, az így elérhető alkalmazásoknak és funkcióknak különálló (szintén háromdimenziós) menüt szenteltek. Ebben a módban viszont tényleg mutatós a kínálat: kifejezetten 3D-felhasználásra optimalizált játékoktól a két lencsés fényképezőgépet kihasználó fotó- és videómódon át a webes 3D-tartalmak lejátszásáig több módon is elkényeztethetjük a szemeinket.

Mindemellett persze "hagyományos" okostelefonként is erős az Optimus 3D, hiszen az LG is hozzányúlt az alap Androidhoz, és kifejezetten ötletes, logikus javításokkal rakta tele az alkalmazások elrendezésétől kezdve a jól használható widgetekig.



A teljes, nagy méretű táblázat megtekintéséhez kattintson a képre!

Táguló galaxisok A Samsung Galaxy S az egyik legnépszerűbb és legjobb forgalmat produkáló készülék volt a 2010-es androidos kínálatban. A Galaxy S II kicsit sem adja alább a szintet: a kétmagos processzorra épülő, belül izmos, de kívülről kifejezetten karcsú készüléken már a kijelző is meggyőző. A 4,3 hüvelykes Super-AMOLED szinte bármilyen szögből kontrasztos, színtelített képet ad és még erős napfényben is olvasható marad a rajta látható szöveg.


A 8 megapixeles hátoldali kamera mellé az előlapi, videós csevegést segítő társa is erősnek számít a maga 2 megapixelével, de szoftveresen szintén nagyot gurított a koreai gyártó. A TouchWiz felület egyszerre szép és hasznos, a csoportokba (pontosabban hubokba) szervezett alkalmazásokkal és az Android alapfunkcióinak kiteljesítésével. Nem is csoda, hogy a telefon bankot robbantott idén, és 85 nap alatt ugrotta át a hárommilliós eladott darabszámot.

Stílusos visszatérés Az Xperia X10 Mini Pro annak idején egy érdekes próbálkozás volt a Sony Ericsson háza táján, ám sokan azzal hajtották el az apró készüléket, hogy ez a méret már kevés az Android igazán okos funkcióinak és az érintőképernyő lehetőségeinek kihasználására. Igaz, az sem segített, hogy kissé túl sokáig húzta az öreg Android verziók kurrensre frissítését a gyártó. Ezt azonban feledtetheti két új modell, a hajlított, elegánsan karcsú arc és a kisebb, de kézreállóbb neo.


A hardveres "belsőségek" terén ugyanúgy egymagos, 1 gigahertzes processzorra épülő készülékek közül az arc 4,2 hüvelykes, a neo pedig 3,7 inches kijelzőt kapott. Ezek ugyan az AMOLED helyett hagyományos LCD típusok, ám a hátsó ledes megvilágítású paneleket a gyártó saját Mobile BRAVIA technológiájával turbózta fel. A tapasztalat szerint a hagyományos LCD kijelzőknél valóban kontrasztosabb és jobban látható a kép, ám a legújabb Super-AMOLED típusok teljesítményétől még némelyest elmarad az élmény.

A 2.3.3-as Androidot nem a Sense vagy a TouchWiz látványosságával vetekedve, de azért szintén ráncfelvarrta a Sony Ericsson, amely egy jól használható és stílusos kezelőfelületet eredményezett. Furcsa volt viszont, hogy az elviekben azonos hardveres kiépítésű modellek közül az arc látványosan gyorsabbnak tűnt működés közben, mint a neo - erre viszont jól reflektál a két telefon ára, amely a neo tekintetében az egyik legkedvezőbb a mezőnyben.

Az utolsó mohikán A Nokia bukdácsolásairól már sokszor, sok szemszögből hírt adtunk, ám a menekülést jelentő Microsoft szövetségből készülék formájában még semmi sem vált kézzel foghatóvá. Addig tehát azok, akik körömszakadtáig ragaszkodnak a finn márkanévhez, a Communicator termékvonalat továbbvivő E7-tel próbálkozhatnak.

Sajnos ezen a telefonon továbbra is (sőt, még jobban) látható, mennyire lecsúszott az okostelefonos trendekről a Nokia. A hardverrel kapcsolatban is van miről panaszkodni, de az igazi feketeleves a Symbian^3, amelyből hiába adták ki a legújabb, Anna nevű változatot, csupán a kerekítettebb ikonokból látható igazán, hogy valami változott.


A bumfordi, súlyos készülék méreteiért a Communicatorokban is megszokott kicsúsztatható billentyűzet felel, amely megpróbálja ellensúlyozni a Symbian szinte használhatatlanul félregépelés-gyűjtő virtuális billentyűit. A készülékházban egy, a mai mezőnynél jóval gyengébb processzor kapott helyet, bár tény, hogy a jóval hardverbarátabb Symbian számára elvben elég a 680 megahertzes lapka.

Sajnos egyes alkalmazások viszont már megizzasztják az öregecske hardvert, és a Symbian egyes kiforratlan funkciói (például a kaotikus WiFi- és 3G-kezelés, vagy a korlátozottan kihasználható képernyők) után még egy középkategóriás androidos telefon is felüdülésnek hathat.


A teljes, nagy méretű táblázat megtekintéséhez kattintson a képre!

Ízlések és pofonok Természetesen az itt leírtak, valamint a táblázatban foglalt előnyök és hátrányok minden esetben szubjektívek, ezért azt javasoljuk, ha valaki mostanában tervezi új okostelefon megvásárlását, mindenképpen saját maga próbálgassa, tesztelgesse a szóba jöhető készülékeket. Végső soron nem feltétlenül a hardver, hanem a belső, külső tulajdonságokból, szoftveres környezetből és felhasználói interfészből összegyúrt, személyes "élményindex" mutatja meg azt, kinek melyik mobil áll igazán a kezére.

A táblázatban szereplő árak kizárólag tájékoztató jellegűek, ezeket a szolgáltatófüggetlen, dealereknél megjelenő, hazai garanciás termékek alapján válogattuk össze. Vásárláskor azonban érdemes megnézni, hogy saját szolgáltatónknál kapható-e az adott készülék valamilyen kedvezőbb konstrukcióban, és a hagyományos viszonteladók is gyakran akciózzák egyiket-másikat.

A Samsung mostantól hallgat a mobilforgalomról
Minden szinten mínuszba vágta magát a Nokia
Visszaesés után erős forgalom a HTC-nél

Iráni és orosz hekkerek zsonglőrködnek az amerikai választók adataival

Erős aktivitásba kezdtek az amerikai választások előtt külföldi csoportok - állítja az FBI. Az irániak például demokrata szavazóknak küldtek hamisított levelet.
 
Hirdetés

Van olyan tanácsadó, aki pénzt hoz?!

Pedig külső szemlélőként csak annyit mutat meg, hogy miből van hiány és miből van fölösleg. Ám ha szoftverlicencekről van szó, ez százmilliókat is érhet – megtakarításban.

Elvben mindenki egyetért azzal, hogy egy vállalat informatikája optimális méretű és működésű kell legyen. A helyes arányok megtalálása azonban nehéz, különösen a szoftvereknél.

a melléklet támogatója az IPR-Insights

Nem általában a távmunkáé, hanem a mostani tipikus távmunka-helyzeteké. A szervezetek arra nem voltak felkészülve, hogy mindenki otthonról dolgozik.

Alapjaiban kell megújítani a biztonságról kialakított felfogásunkat

Tavaly január végétől megszűnt a Java SE 8 ingyenes frissítése, és a Java SE 11 sem használható ingyenesen üzleti célra. Tanácsok azoknak, akik még nem találtak megoldást. Hegedüs Tamás (IPR-Insights) írása.
Ön sem informatikus, de munkája során az információtechnológia is gyakran befolyásolja döntéseit? Ön is informatikus, de pénzügyi és gazdasági szempontból kell igazolnia a projektek hasznosságát? Mi közérthető módon, üzleti szemmel dolgozzuk fel az infokommunikációs híreket, trendeket, megoldásokat. A Bitport tizenegyedik éve közvetít sikeresen az informatikai piac és a technológiát hasznosító döntéshozók között.
© 2010-2020 Bitport.hu Média Kft. Minden jog fenntartva.