Ahogy egyre bővül a robotizált ágazatok listája, bizonyos területek mostanában érkeznek el ahhoz a fordulóponthoz, amit "robotreneszánsznak" is neveznek: az olyan technológiák, mint a mesterséges intelligencia vagy a gépi látás, új szintre emelik a robotika képességeit és a hatékonyságát. A ZDNet év végi összeállítása az automatizálás világának elismert szakembereit szondázta meg azzal kapcsolatban, hogy mire számítanak 2022-ben és az azt követő időszakban. Bár kihívásokat ezek szerint az élvonalba tartozó cégvezetők is látnak, úgy tűnik, hogy a jövőt fényesnek tartják.

Átértékelődik a megtérülés is

Az első előrejelzés mindjárt egy legyőzendő kihívásról szól, ami az interoperabilitás megalapozását jelentené a robotikában. A gyártásban. a logisztikában, az e-kereskedelemben vagy az egészségügyben is már a robotok többedik hullámát állítják alkalmazásba, de ezúttal komoly változásokat hozhat a kollaboratív robotika beérése. Itt azokra a képességekre kell gondolni, amelyek révén a különböző szállítók eszközei egymással is képesek kommunikálni a végfelhasználók minél hatékonyabb kiszolgálása érdekében, beleértve az olyan eszközöket is, mint amilyenek a liftek vagy a füstjelzők.

Ehhez kapcsolódik, hogy 2022-ben már sokak szerint kereskedelmi forgalomba kerülnek a fejlett önvezető technológiák, így például a járdán közlekedő robotok is fokozatosan elterjedhetnek a nagyvárosi környezetekben. Ez pedig a több évtizedes kutatás-fejlesztés nyomán most első ízben teremthet kézzel fogható gazdasági értéket az autonóm mobilitásban, mivel a robotizált szállítás határköltsége esetenként már világosan az egyre növekvő munkaerőköltség alá bukik majd.

Különösen, hogy a korábbi sikeres telepítések mellett ma már a megrendelők is sokkal okosabbak abban a tekintetben, hogy pontosan mit várnak az új telepítésektől, mondjuk az autonóm anyagmozgató robotoktól. A leggyakoribb kérdések a szakemberek szerint a robotok szoftverének kifinomultságára, a rendszerszintű megbízhatóságra és a telepítés teljes birtoklási költségére vonatkoznak. Ez azt jelenti, hogy amíg a korai telepítéseknél az új technológia alkalmazása volt a legfőbb kockázat, addig manapság ott kell keresni a buktatókat, ha nem a megfelelő szállítótól szerzik be a már bevált technológiákat, és a befektetésarányos megtérülés olyan dolgokon úszik el, mint amilyen az állásidő.

Új távlatok a kreativitás előtt

Visszatérve a városi környezetben megjelenő új megoldásokra, a beszámoló alapján 2022 lehet az az év, amikor tényleg beindul a robotokra épülő szállítás. A világjárvány elején a drónokat már elkezdték a városokban is orvosi célokra használni, biztonságos módot keresve a minták és a reagensek továbbítására a kórházakból a laboratóriumokba, ami esetenként még gyorsabbnak is bizonyult, mint ahogy a hagyományos járművek közlekedtek a forgalomban. Ezek a tapasztalatok meggyőzőek lehetnek abban a kérdésben, hogy a technológia nem csak vidéki, de sűrűn lakott városi területeken is működöképes.

A megszólalók több kreativitást és innovációt várnak az ipari robotika terén is az elkövetkező években. Az ágazatot szerintük átformálja a szoftverekre alapozott (software first) megközelítés, az gépi érzékelő technológiák olcsóbbá válása és az adatbőség. Ahogy egyre több fejlesztő és befektető is meglátja a lehetőséget a legkorszerűbb mesterségesintelligencia-, észlelési vagy szimulációs eszközökben, akkor a korábban elképzelhetetlen dolgok is kézzelfogható közelségbe kerülhetnek, és az ipari robotokat is újragondolják az aktuális munkagyakorlatok és a mindennapi élet kontextusában.

A cikk egy másik érdekes megállapítása, hogy 2022 az újrahasznosítás területén is egyfajta inflexiós pontot jelenthet, köszönhetően itt is a mesterséges intelligenciának, az adatgyűjtésnek, és általában annak a szemléletnek, hogy szélesebb körben értékelik az erőforrások használatban tartásának környezeti és gazdasági hatásait. Már a fogyasztók és a vállalatok is egyre nagyobb arányben figyelnek oda az újrahasznosítható anyagokra, az új technológiai képességek pedig ezt az iparágat is átalakítják. Az újrahasznosítás mennyiségi és minőségi javítása a meglévő infrastruktúra megerősítését és az új infrastruktúra fejlesztését is feltételezi, ami a korábbinál alacsonyabb költségek mellett teremthet értéket a körkörös gazdaság szereplőinek.