Az elektromoblitás megfelelő ütemű felfutásának egyik akadálya éppen a kiszolgáló infrastruktúrában (sokszor annak a hiányában) keresendő, amt a gyártók és szolgáltatók nem csak új teleptésekkel, hanem új ötletekkel is igyekeznek feloldani. Az előző év végén például a Volkswagen egyik fejlesztéséről írtunk, amely az egyre szaporodó, de az adott helyszíneken mégis csak korlátozott számban elérhető töltőállomások állandó foglaltságán enyhítene. A német mérnökök egy olyan robotot terveztek, amely képes önállóan eljutni a lemerülőben lévő autókhoz, hogy aztán egyedül fel is töltse azokat. A prototípus szintjén már működő megoldás egy kamerák és érzékelők segítségével közlekedő autonóm járgányból és utánfutóként cipelt mobil akkumlátorokból áll.

A gép magától ráköti, aztán le is csatlakoztatja a nagyméretű elemeket az autók bemeneti csatlakozójáról. A töltés végén, vagy ha a vezető megérkezik és indulni akar, a robot visszatér, és a telepet egy másik autóhoz hurcolja. A Volkswagen szerint ez a rendszer nagyon praktikus lenne a parkolók és mélygarázsok ellátására, ahol több ilyen eszköz bevetésével gond nélkül ki lehetne szolgálni az elektromos járműveket. Különösen, hogy a robotok nem foglalnak sok helyet, a telepítésekhez pedig nincs szükség fix platformok kialakítására és komolyabb gépészeti munkákra.

Megint más, ha vezeték sem kell

Egy másik elképzelés szerint a kábeleket is érdemes lehet elhagyni, hogy egyszerűbbé és főleg gyorsabbá tegyük az elektromos autók töltését – sőt önmagában is megszüntessük azt a terhet, hogy a sofőrnek állandóan ezzel kelljen foglalkoznia. Legelőször három éve írtunk a Continental ötletéről, amelynek értelmében a mikrotöltés elvére alapozott technikával az autók folyamatosan tölthetők lennének, amíg az ehhez szükséges tekercseket beépített módon tartalmazó felületeken tartózkodnak. Az akkori paraméterek alapján mindez egy nagybevásárlás ideje alatt 50-60 kilométerre elegendő töltést jelentett volna, a munkahelyi parkolóból viszont mindenki teljesen feltöltve kapná vissza az autóját a nap végén.

A Continental elképzelése gyártófüggetlen kialakítást feltételezett, vagyis működése nem függhetne sem az elektromos autó, sem a töltési infrastruktúra gyártójától. attól függetlenül működne, hogy ki építette meg a töltőt. Vezeték nélküli megoldások persze már akkor is léteztek, például a Tesla Model S számára, és a BMW is javában dolgozott saját rendszerén, amelynek névleges töltési sebessége akkor a Continental rendszerénél hivatkozott érték fele volt. A CNET beszámolója alapján azonban az évek óta zajló munka lassan termőre fordul, és még az idén kereskedelmi forgalomba kerülhetnek a J2954 jelű vezeték nélküli szabványra épülő megoldások. A dolgog egyébként így festett egy 2017-es bemutatón:
 

Az elektromobilitással és önvezető technológiákkal kapcsolatos szabványokat is gondozó International Society of Automotive Engineers (SAE) által specifikált vezeték nélküli töltők többé-kevésbé úgy működnek, mint a mobil eszközök esetében már megismert technikák. A SAE J2954 már a fejlesztés végső fázisában van, így a lap szerint mág az idén több gyártó is kijön saját termékeivel, amelyek akár olyan egyszerűek lesznek, mint a garázs padlójára fektethető tálcák: simán csak föléjük kell parkolni, és az akkumulátorok töltése abban a pillanatban megkezdődik, ahogy a sofőr leveszi a gyújtást a járműben. Hogy a vezeték nélküli töltők milyen gyorsan terjedhetnek el, az már a szabványosítás ellenére is nehezebb kérdés.

A szakértők szerint nem lesz könnyű meggyőzni például az önkormányzatokat, hogy vállaljanak extra költségeket az új infrastruktúra telepítésée, különösen, ha valamennyi befektetésük már benne van a hagyományos töltési pontkban. Ezzel együtt a kompatibilitási problémák kiküszöbölése és a töltés gyakorlatának minél egyszerűbbé, akár észrevétlenné tétele az elektromobilitás, közvetve pedig az önvezető technológiák adaptációjának ütemét is meghatározza, így a folyamatok magas fokú automatizálása a járműgyártók számára is kulcsfontosságú kérdés lesz. Amíg az infrastruktúra nem épül ki olyan magas szinten, és nem lesz használható annyira általánosan, mint a hagyományos benzinkutak, addig az elektromobilitásban sem jöhetnek létre annyira általános érvényű üzleti modellek.