Az OpenAI nemrég reményét fejezte ki a Fehér Ház tudományos és technológiai politikai igazgatójának címzett levelében, hogy a szövetségi kormány támogatni tudja a vállalat ambiciózus terveit az újabb és nagyobb adatközpontok építésére. A társaság szerint fontolóra kellene venni a fejlett gyártási beruházásokra vonatkozó, 35 százalékos adójóváírások (AMIC) kiterjesztését a félvezetőgyártáson túlra, az elektromos hálózati alkatrészekre, a mesterségesintelligencia-szerverekre és -adatközpontokra is. Az OpenAI szerint erre azért lenne szükség, hogy csökkentsék a tőkebefektetések tényleges költségét, egyúttal csökkentve a korai befektetések kockázatait és felgyorsítva az MI-infrastruktúra kiépítését az Egyesült Államokban.

A társaság arra is felszólította a kormányt, hogy gyorsítsa fel a szóban forgó projektek engedélyezési és környezetvédelmi felülvizsgálati folyamatát, ezen felül pedig hozzon létre egy stratégiai nyersanyag-tartalékot is a beruházások során felhasznált réz, alumínium vagy feldolgozott ritkaföldfémek zavartalan ellátásának biztosítására. A beszámolók szerint az október 27-én közzétett levél nem kapott különösebb sajtóvisszhangot, de az OpenAI vezetőinek későbbi megjegyzései már szélesebb körű visszhangot vetettek – figyelembe véve, hogy a befektetők egyre jobban aggódnak a régóta emlegetett MI-buborék miatt, a vállalat pedig elképesztő mennyiségű pénzt veszít, miközben semmivel sem igazolja a későbbi megtérülést.

Gyorsan eszkalálódó javaslatok

Wall Street Journal múlt heti konferenciáján a cég pénzügyi igazgatója nemcsak arról beszélt, hogy egyelőre nem tervezik a tőzsdére lépést, hanem azt is közölte, hogy egy "bankokból, magántőke-befektetésekből, sőt talán kormányzati eszközökből" álló ökoszisztémát hozna létre, hogy az OpenAI még több forráshoz juthasson. Bár azt nem részletezte, hogy pontosan hogyan működne egy ilyen rendszer, utalt rá, hogy az amerikai kormány "a finanszírozást lehetővé tevő garanciákkal" járulhatna hozzá a dologhoz. A vállalat veszteségei és egyre hajmeresztőbb költekezése mellett azonban könnyű volt úgy értelmezni a megjegyzést, hogy az amerikai kormánynak kellene majd kimentenie az OpenAI-t, ha rosszul alakul a piramisjáték.

Nem véletlen, hogy a cég hamar visszakozott. A pénzügyi igazgató a LinkedInen magyarázta, hogy az OpenAI kér kormányzati garanciát infrastrukturális kötelezettségvállalásaira, csak ő fogalmazott félreérthető módon, Sam Altman vezérigazgató közben az X-en nyugtatgatta a felspannolt befektetőket. A legnagyobb követ azonban a Trump-adminisztráció "MI-cárjaként" ismert David Sacks dobta be a pocsolyába, aki kijelentette, hogy nem lesz semmilyen mentőcsomag az MI-fejlesztőknek. Mint mondta, az USA-ban legalább öt, vezető modelleket építő cég működik, és "ha az egyik kudarcot vall, akkor mások majd átveszik a helyét". Ez valószínűleg egyértelműbb állásfoglalás volt, mint amit az OpenAI ki akart csikarni a másik oldalról.

A társaságnak ezek szerint tényleg sürgősen növelnie kell bevételeit, hogy a következő években fizetni tudja egyre nehezebben értelmezhető adósságait. A kilátásokat pedig nem javítja, hogy sokak szerint a technológiai részvények túlértékelése és a jövőre vonatkozó szélsőséges várakozás ma már nagyon sokban hasonlít az ezredfordulós dotkomlufihoz. Ahogy az év elején mi is beszámoltunk róla, a 2008-ban közgazdasági Nobel-díjjal kitüntetett Paul Krugman annyiban látja másképp a helyzetet, hogy a Szilícium-völgy többé nem választja el magát a politikától, ami a tudós szerint arrafelé mutat, hogy az MI-buborék mégis egy óriási "tech-bro mentőcsomaggal" ereszthet majd le, amit nem pont azok fizetnek majd, akik a lufit felfújták.