Esetenként a mesterséges intelligencia fejlesztéséért felelős tudósok is olyan nyomorultul érzik magukat a lehetséges rossz forgatókönyvek miatt, mint a tágabb közönség, de aggodalmaik a valós kockázatok helyett inkább a sci-fi regények szintjén mozognak – derül ki a The Atlantic beszámolójából a NeurIPS-ről, az egyik legjelentősebb MI-konferenciáról, amit ebben az évben San Diegóban rendeztek meg. A szerző ugyanis azt tapasztalta, hogy sok szakember használ nagy szavakat, különösen a mesterséges általános intelligencia (AGI) egyelőre hipotetikus megalkotásával kapcsolatban, de figyelmen kívül hagyják a technológia már most is tapasztalható, és ilyen értelemeben hétköznapi hátrányait.
A nyilvános diskurzust ennek megfelelően "az elképzelt problémák uralják". A figyelmeztetések között gyakran szerepel például, hogy egy lehetséges disztópikus jövőben az MI megtévesztheti saját megalkotóit is, a technológiai előny pedig egyet jelent majd a politikai erőfölénnyel és a közvélemény sikeres befolyásolásával. Eközben azonban nem sok szó esik róla, hogy a publikus MI-szolgáltatásokkal generált videók már most is milyen hatással vannak a nyilvános diskurzusra, és a fejlesztők is öt vagy tíz év múlva esedékes katasztrófákról beszélnek, nem az MI-chatbotok által éppen most gerjesztett mentális egészségügyi válságról vagy a műalkotások és az online elérhető szellemi tulajdon lerablásáról.
A Futurism ezzel kapcsolatban Zeynep Tufekci techno-szociológus egyik előadását idézi, ami már a címében is azt a kérdést teszi fel, hogy vajon megfelelő rémálmaink vannak-e a mesterséges intelligenciáról. Ebben azt veti fel, hogy a kutatók mintha nem látnák a fától az erdőt, amikor egyfolytában az AGI feltételezett veszélyeire koncentrálnak, miközben annak a technológiának még a meghatározásában sem egyeztek meg, nem beszélve arról, hogy egyáltalán lehetséges-e belátható időn belül létrehozni valami hasonlót. Közben más jelenségek, mondjuk a chatbot-függőség már ismert dolgok, de a róluk szóló viták nem sok figyelmet kapnak a tömeges munkanélküliséghez vagy az emberiség kihalásához képest.
A látványos dolgoktól szeretünk rettegni
Ahogy korábban nálunk is többször felmerült, a mesterséges intelligenciáról szóló, apokaliptikus víziókat gyakran ugyanazok a milliárdos üzletemberek tartják napirenden, akik a technológiát építik. Az OpenAI vezérigazgatója, Sam Altman évek óta rendszeresen megosztja félelmeit a nyilvánossággal. A mesterséges intelligencia szerinte munkahelyek egész kategóriáit törli majd el, széles körű válságot okozhat a személyazonosságokkal való visszaélésekben, és még olyasmit is belengetett, hogy az MI esetleg bosszút állhat az emberiségen egy halálos vírus elterjesztésével – közben nála többet nem sokan tettek a fejlett MI felépítéséért és az emberek hétköznapi életébe való becsatornázásáért.
Van, aki tudatosságot lát amögött, hogy a mesterségesintelligencia-ipar nagyon látványos, de kevéssé valószínű katasztrófákkal riogat, amelyek elkerülését saját profizmusának tulajdonítja, ezzel pedig eltereli a figyelmet azokról a károkról, amelyeket valós időben okoz a társadalomnak. A The Atlantic cikke inkább azt emeli ki, hogy az MI-iparág kultúrájának központi jellemzője az a rögeszme, hogy a számítógépet egy elméhez hasonlítsa, és erre az álláspontra építse a jövőképét is. Ahogy a lap írja, már a NeurIPS (Neural Information Processing Systems) elnevezése is azt a korszakot idézi, amikor a tudósok alábecsülték és a gépi adatfeldolgozáshoz hasonlónak tartották az emberi agy összetett folyamatait.
A szerző kiemeli, hogy az OpenAI vagy az Anthropic jelentéseiben a chatbotokat is időnként hűtlennek vagy becstelennek nevezik, ami jól mutatja, hogy a mesterséges intelligenciáról szóló kommunikációt mennyire meghatározza a tudományos megközelítést felülíró fantasy-szemlélet. A jelenlegi nagy nyelvi modellek (LLM-ek) azonban nem érzékelnek vagy értenek semmit, ezért kimeneteikben sem tudnak ilyesmit átadni, és azok igazságtartalmát illetően is szükségszerűen közömbösek. Egyes szakemberek szerint már a kimeneti pontatlanságokat leíró "hallucináció" kifejezés is félrevezető, mert olyan képességeket tulajdonít a gépeknek, amivel nagyban torzítja a velük szemben támasztott elvárásokat.
Az ötlettől az értékteremtésig – az üzleti réteg szerepe az adattudományi működésben
Az adattudomány valódi értéke ott válik láthatóvá, ahol az előrejelzések döntésekké, a döntések pedig mérhető üzleti eredményekké alakulnak. Ehhez azonban tudatos üzleti beágyazásra, mérési keretrendszerekre és következetes visszacsatolásra is szükség van.
EGY NAPBA SŰRÍTÜNK MINDENT, AMIT MA EGY PROJEKTMENEDZSERNEK TUDNIA KELL!
Ütős esettanulmányok AI-ról, agilitásról, csapattopológiáról. Folyamatos programok három teremben és egy közösségi térben: exkluzív információk, előadások, interaktív workshopok, networking, tapasztalatcsere.
2026.03.10. UP Rendezvénytér
Nyílt forráskód: valóban ingyenes, de használatának szigorú szabályai vannak