A szalagos tárolók emissziója töredéke a merevlemezekének. Ez önmagában nem sokat mond. De ha azt is tudjuk, hogy az adattárolás a számítástechnika egyik legnagyobb CO₂-termelő "részlege", egyből érdekesebb ez az információ. Az IEEE Spectrum a szalagos tárolás előnyeivel foglalkozó cikkében idézi a Berkeley National Laboratory egy tanulmányát (PDF), mely szerint 2014-ben az adattárolás használta fel az Egyesült Államok teljes villamosenergia-fogyasztásának 1,8 százalékát. Az arány az adatmennyiség exponenciális bővülése miatt ma már valószínűleg magasabb, bár párhuzamosan jelentősen javult az adatközpontok energiahatékonysága.

A lap megszólaltatja Brad Johns adattárolási szakértőt, az IBM adattárolási üzletágának munkatársát. Johns egyértelműen tévesnek gondolja azt a felfogást, hogy a szalagos tárolás elavult. A szervezetek által tárolt adatoknak legalább a 60 százaléka ún. hideg adat, azaz már nem vesz részt gyakorlatilag semmilyen információval kapcsolatos műveletben, mégis merevlemezeken őrzik. Pedig szalagos tárolót használni nem csak zöldebb lenne, hanem lényegesen olcsóbb is. Ez is egyike azoknak a ritka együttállásoknak, amikor valami a közösségnek (az egész bolygónak) és az üzletnek is hasznos.

Egyre több az adat

Az IDC becslése szerint 2025-ben már 175 zettabájt adat keletkezik (2018-ban még csak 33 zettabájtot termeltünk), és ennek mintegy 10 százalék tárolják el. Egy 2021-es szintén IDC-nek tulajdonított adat szerint a tárolt adatmennyiség 15 százaléka megy szalagra, 62 százaléka pedig merevlemezen marad (a maradék 23 százalék egyéb alternatív tárolótípusra, pl. SSD-re kerül).

Ennek egyetlen oka van: a merevlemez kezelése kényelmesebb, mint a szalagos tárolóé, és gyorsabb az adatelérés. A kényelem ára, hogy a merevlemezes tároló okádja a légkörbe a szén-dioxidot. Egy merevlemez élettartama nagyjából öt év. Évente és terabájtonként körülbelül 2,55 kilogramm szén-dioxidot termel (ez az adat ráadásul egy az iparágban érdekelt gyártó, a Seagate becslése Exos X18 típusú merevlemezére).

Ezzel szemben a szalagos adathordozó élettartama több mint 30 év. Évente és terabájtonként mindössze 0,07 kg szén-dioxidot bocsát ki, ami kevesebb mint 3 százaléka a merevlemez éves emissziójának (tegyük hozzá: ez is egy érdekelt, a Fujifilm becslése egyik saját szalagos tárolójára).

Ebből könnyen ki lehet kalkulálni: ha a szervezeteket megszállná világszerte az ihlet, és holnap átpakolnák az összes hideg adatukat – még egyszer: az összes tárolt adat 60 százalékát (!) – szalagra, az adattárolás szén-dioxid-kibocsátása holnapután 58 százalékkal csökkenne, ami 79 millió tonnával csökkentené a CO₂-kibocsátást, állítja Johns.

Haszon haszon hátán

Arról már volt szó, hogy ez a szervezeteknek is megérné. Johns szerint elfogadható a Fujifilm számítása a tárolás teljes birtoklási költségére (TCO): 100 petabájt adat tárolása tíz évig merevlemezen 17,7 millió dollár. Ha 60 százalékát szalagra írjuk, a költség nem éri el a 9,5 milliót sem.

De lenne még egy pozitívum: csökkenthetnék az elektronikai hulladékuk mennyiségét (aminek a kezelését az EU szigorúan szabályozza). Ez egyenesen következik a merevlemezek és a szalagos tárolók eltérő élettartamából. A merevlemezeken tárolt adatokat a biztonság kedvéért ötévente át kell írni új HDD-re, a régi pedig megy a kukába. Tehát 100 petabájt adat merevlemezen tárolva 10 év alatt termel 7,4 tonna e-hulladékot is. Ha azonban a hideg adatokat (kb. 60 petabájt) szalagon őrizzük, egyből 51 százalékkal, 3,6 tonnára csökken az e-hulladék. (A szalagoknál, bár élettartamuk kb. 30 év, jellemzően tízévente írják át az adatokat.)

Arra Johns sem számít, hogy a szervezetek már holnap megrohanják a szalagostároló-boltokat, de szerinte a nagyvállalatoknál, melyeknél kifinomult az adatmenedzsment, már vannak pozitív változások. A kisebb cégek azonban lassabban mozdulnak, mert sokszor nincs erőforrásuk (idő, ember és pénz) az adatok kategorizálására, a meleg és hideg adatok szétválogatására.

Pedig a technológia már bizonyította megbízhatóságát. Az persze más kérdés, hogy a szalag lesz-e a jövő. A Microsoft például már 2016-ban bemutatott egy DNS-alapú tárolási módszert, amely minden szempontból hatékonyabb a szalagos tárolásánál. Csakhogy a megoldás piaci megjelenése még mindig várat magára.