A DNS-alapú adattárolás lehet a megoldás filmjeink, zenéink és fotóink összegyűjtésére egyes vélemények szerint. Érdekes, hogy ebben hisz az a Microsoft is, mely felhőszolgáltatásával pont az ilyen jellegű, offline adattárolás háttérbe szorulására játszik. Elég csak visszagondolni a HD DVD és a Blu-ray csatájára, melyben a redmondi óriás cég sokáig azért nem foglalt állást, hogy kvázi kivéreztesse a két formátumot.

Mire ez a csata eldőlt a kéklézeres optikai adattárolás javára, addigra az otthoni internethozzáférések annyira általánossá és szélessávúvá váltak, hogy az online letöltések mellett egyre inkább elvesztették jelentőségüket a helyi, felhasználóknál történő adattárolási megoldások. Ez a trend ráadásul a mobilinternet terjedésével és sebességének folyamatos növekedésével csak erősödik.

Egyedül nem megy

A fentiek ellenére a Microsoft lát fantáziát a DNS-alapú adattárolásban – a Washingtoni Egyetemmel együttműködésben végzett kutatása ugyan még korai szakaszban jár, de már fel tudott mutatni némi eredményt. A molekuláris szintű DNS-szálak módosításával, szintetikus DNS előállításával 200 MB-nyi adat tárolásáról számolhattak be a projekt kapcsán.

Habár ez nem tűnik nagy előrelépésnek a mai, több gigabyte-os pendrive-ok korában, mindjárt másképp fest az összkép, ha eláruljuk, hogy ennyi adat tárolását egy tollhegynyinél is kisebb területen oldották meg. Továbbfejlődésével akár komplett filmek is elférhetnek egészen parányi helyeken.

„Gondoljunk úgy a technológia adta lehetőségekre, mintha egy komplett adatközpont minden információja elférne néhány kockacukornyi területen. Vagy az összes, interneten nyilvánosan hozzáférhető adatot bele lehetne passzírozni egyetlen cipős dobozba. Ezt ígéri a DNS-tárolás, ha a kutatók képesek lesznek néhány technikai kihívás leküzdésével skálázhatóvá tenni a technológiát” – foglalta össze a Microsoft.

Gyorsabb és tartósabb

Ennek a miniatürizálásnak az elsődleges haszonélvezői a vállalat szerint az okostelefonok lehetnek. De csak akkor, ha a kutatók képesek az eddigi fejlesztési tempó folytatására. A Microsoft közlése szerint a szintetikus DNS tárkapacitását az elmúlt évben ezerszeresére sikerült növelni, a kódolás és a dekódolás sebességének növelése mellett – hiszen nem csak az számít, hogy mennyi információt lehet eltárolni, hanem az is, hogy ezt milyen tempóval lehet felírni és kiolvasni. Ehhez olyan, a számítástechnikában ismert technikákat használtak fel, mint a hibajavítás.

Létezhet még egy nagy előnye a hagyományos mágneslemezes és SSD-alapú tároláshoz képest az új eljárásnak. A kutatók állítása szerint a DNS-alapú adattárolás tartósabb, jobban ellenáll az idő vasfogának, mint bármilyen más módszer. Noha erre egyelőre kézzelfogható bizonyítékaink nincsenek, azért az mégiscsak elgondolkodtató, hogy az emberiség már rengeteg információt tudott meg a földi élet történelméről több – esetenként száz – millió évvel ezelőtt élt állatok fennmaradt DNS-ének elemzésével.

Hogyan működik?

Annak ellenére, hogy eléggé sci-finek hangzik a DNS-kódolás, tulajdonképpen igen egyszerű a folyamat – legalábbis elvben. A bináris adat nulláinak és egyeseinek nukleotid bázisokra való átfordításáról van szó. Még ha az adenin, citozin, guanin és timin szavak nem is tűnnek ismerősnek, kezdőbetűjükkel – A, C, G, T - már mindenki találkozott, aki akár csak egyszer is vette a fáradtságot a DNS megismerésére. A DNS kettős spirálszerkezetének összetartásában játszanak szerepet, és természetesen információt hordoznak.

Ezeknek a betűknek a megfelelő sorrendbe való helyezésével egyedi DNS-szálak hozhatók létre, melyek eltárolják a bináris információt. Kiolvasásukra pedig polimeráz-láncreakció eljárással van lehetőség, melyet jellemzően a molekuláris biológusok használnak DNS-manipulációra és állatok, növények genomjának dekódolására.