Az elavult flopikra nem vár a bakelit lemezekhez hasonló másodvirágzás, de így is sokkal nagyobb irántuk a kereslet, mint azt gondolhatnánk.

Az Eye on Design a hét elején közölt beszélgetést az egyik utolsó (és talán az utolsó jelentősebb) vállalkozás vezetőjével, amelyik a mai napig 3,5, 5,25 és 8 hüvelykes hajlékonylemezek és meghajtók kereskedelmével, újrahasznosításával, illetve a rajtuk lévő adatok átmentésével foglalkozik. A 70-es évek közepétől az 1990-es évek végéig uralkodó adattárolókat az optikai és flashmeghajtók rövid idő alatt kiszorították, és csak elvétve maradtak használatban különféle megfontolásokból. A floppydisks.com nevű kaliforniai cég forgalmának ehhez képest 90 százalékát adja az üres flopik forgalmazása, és mindössze 10 százalékot hoznak az olyan tevékenységek, mint a CD-k vagy DVD-k sokszorosítása.

A cikkből kiderül, hogy az alapító nem tartja magát tehetséges vizionáriusnak, miután úgy tért át a hajlékonylemezekről a CD-k, a CD-kről a DVD-k, majd később az USB-meghajtókon lévő anyagok másolására, hogy sosem látta előre a következő új technológia térnyerését. Ehhez képest azon vette észre magát, hogy nem csak a flopik felhasználóinak a száma csökken rohamosan, de az ezzel kapcsolatos szolgáltatások még annál is gyorsabban tűnnek el, így a meglévő készleteivel és eszközeivel egyre nagyobb részesedést szerezhetett az egyre kisebb piacon.

A raktárában ma nagyjából félmillió ilyen lemez áll, és van olyan nap, amikor ezres nagyságrendben érkeznek hozzá újrahasznosításra. A legkeresettebbek a szabványos, 1,44 MB-os, 3,5 hüvelykes üres hajlékonylemezek, míg más termékek, például az 5,25 hüvelykes QD lemezek kifejezetten értékesnek számítanak a pótolhatatlanságuk miatt. A floppydisks.com alapítója szerint már tíz-tizenkét év is eltelt azóta, hogy legutóbb valamilyen gyártótól vásároltak volna, azóta pedig az otthoni padlássöprésektől a felszámolt céges raktárakban talált, raklapnyi mennyiségekig áramlanak hozzájuk a flopik.

Inkább írógép, mint hanglemez

A riport alapján időnként olyan megrendelések is befutnak, mint egy Hollandiából érkező megkeresés, amelyik félmilliós tételről szólt, és amelyet a vállalkozás nem is tudott kielégíteni. Bár a lemezek ára az elmúlt években megnőtt, a tíz éve még 10-12 centért vásárolt flopikat ma egy egész dollárért értékesítik darabonként (az említett 5,25 hüvelykes QD lemezek ára két dollár), azt nagyon nehéz megjósolni, hogy később mi lesz a helyzet, úgy pedig nehéz bővíteni egy üzletet, ha az ember megbecsülni is alig tudja, hogy mennyit ér az aktuális raktárkészlete. Annyi biztos, hogy a cég alapítója négy év múlva tervezi a visszavonulását.

A floppydisks.com megrendelői között sok a hobbista vagy akár a sérült lemezeket felhasználó művész, de a legnagyobb ügyfelek így is az ipari felhasználók. Ahol ugyanis annak idején csúcstechnológiaként vezették be az ilyen típusú adattárolást és -továbbítást, ott esetenként még mindig ezt használják – ilyen mondjuk a légi közlekedés, ahol a dolog összefüggésben van az egyes repülőgépek életkorával. Hogy a gyártók miért álltak le mégis a flopik szállításával, annak állítólag az aránylag körülményes gyártástechnológia az oka: a DVD lemezek nem csak fejlettebbek, de nem is kilenc darabból kell őket összerakni. Másrészt beszállni már régen nem éri meg ebbe az üzletbe, hiszen a hajlékonylemezek visszaszorulása folyamatos, így senki sem költ 25 millió dollárt egy új üzem felszerelésére és beindítására.

A cikk alapján a hajlékonylemezeknek tehát van még valamilyen jövője, de már nem fognak olyan módon újjáéledni, mint a bakelit (vinil) hanglemezek, mert nem képviselik ugyanazt a retrós menőséget. Inkább hasonlítanak az írógépekre, amelyeket még sokáig lehet majd gyűjteni vagy használni, de gyártani ma már egyszerűen nem éri meg őket, sőt kifejezetten nehéz feladat lenne. A floppydisks.com vezetője szerint a flopik ettől még örökre szimbolikus eszközök maradnak: ezt az újkori viccel illusztrálja, amelyben egy gyerek talál otthon egy klasszikus hajlékonylemezt, és örömmel újságolja, hogy valaki kinyomtatta 3D-ben a mentés ikont.

Tovább az Eye on Design interjújára »

Konzumer tech

Van egy cég, amelyik az Nvidiánál is nagyobbat nyert az MI-őrületen

Nem valami megnyugtató, ha belegondolunk, hogy milyen tevékenységet értékelnek ilyen sokra a befektetők.
 
A software defined network már évek óta velünk él. Csak idő kérdése volt a koncepciót kiterjesztése a WAN-okra.

a melléklet támogatója a Yettel

Amióta a VMware a Broadcom tulajdonába került, sebesen követik egymást a szoftvercégnél a stratégiai jelentőségű változások. Mi vár az ügyfelekre? Vincze-Berecz Tibor szoftverlicenc-szakértő (IPR-Insights) írása.

Nyílt forráskód: valóban ingyenes, de használatának szigorú szabályai vannak

Különösen az early adopter vállalatoknak lehet hasznos. De különbözik ez bármiben az amúgy is megkerülhetetlen tervezéstől és pilottól?

Sok hazai cégnek kell szorosra zárni a kiberkaput

Ön sem informatikus, de munkája során az információtechnológia is gyakran befolyásolja döntéseit? Ön is informatikus, de pénzügyi és gazdasági szempontból kell igazolnia a projektek hasznosságát? Mi közérthető módon, üzleti szemmel dolgozzuk fel az infokommunikációs híreket, trendeket, megoldásokat. A Bitport tizennegyedik éve közvetít sikeresen az informatikai piac és a technológiát hasznosító döntéshozók között.
© 2010-2024 Bitport.hu Média Kft. Minden jog fenntartva.