A becslések 30 és 50 millió tonna közé teszik a világszerte keletkező elektronikai hulladék éves mennyiségét, ami évente 3-5 százalékkal növekszik. Ez annál inkább figyelemre méltó, hogy a konzumer elektronikai eszközök mérete folyamatosan csökken, köszönhetően például a hordhatószámítógépek terjedésének vagy az adattárolási technológia fejlődésének. Így a kiselejtezett eszközök darabszáma ennél is gyorsabb ütemben növekszik, az újrahasznosítható anyagok kinyerése pedig egyre több időt vesz igénybe és egyre költségesebb.

Szeretettel várják az európai szemetet

A Mitsubishi Materials több mint 30 millió eurós beruházással indítja be hollandiai újrahasznosító üzemét, amely egész Európából gyakorlatilag válogatás nélkül fogadja majd az e-hulladékot – ennek korlátait nyilván csak a létesítmény földrajzi elhelyezkedése jelenti, mivel az üzem a kontinens legforgalmasabb kikötője, Rotterdam mellett épül fel a Moerdijk nevű kikötővárosban.  A mintákat innen repülővel küldenék a Mitsubishi Materials Japánban működő egységeihez, a hulladékot pedig később hajóval szállítanák ugyanoda.
 

Bár a környezettudatos terméktervezésre az eszközgyártók egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek, elsősorban a környezetre ártalmas anyagok felhasználásának leszorításával, ez csak bizonyos fokig kivitelezhető, úgyhogy a szemétre került elektronikai cikkk újrahasznosítása továbbra is nagy jelentőséggel bír. Ez általában a saját gyártmányok újrahasznosításában érvényesül, amiből a társaságok esetenként anyagilag is profitálnak.

A fenntartható működésre az a fajta szabályozás ösztönzi a technológiai vállalatokat, amely a termékek teljes életciklusa során felelőssé teszi őket bizonyos anyagok megfelelő begyűjtéséért és tárolásáért, másrészt a környezettudatos fogyasztók és a PR verseny is a társadalmi felelősségvállalásra szorítják őket. A Mitsubishi Materials kezdeményezésének különlegessége most abban áll, hogy a vállalat a korábbiakkal ellentétben nem csak saját "ökológiai lábnyomát" takarítgatja.

Hasonló példák korábban is akadtak, ilyen például a HP afrikai e-hulladék gyűjtő programja, az IBM szerepvállalaásai különböző amerikai újrahasznosítási kezdeményezésekben, vagy a Sprint távközlési szolgáltató pár évvel ezelőtti akciója, amely azonban csak a mobiltelefonokra szorítkozott. A japánok szerint ők lesznek az elsők, akik tényleg nagyszabású kísérletet tesznek az elektronikai hulladék újrahasznosítására, függetlenül annak forrásától, csupán a földrajzi Európa határaihoz igazodva.

Ez szó szerint aranybánya lesz

A Sheffieldi Egyetem egyik cikke szerint az e-hulladéknak összesen 14 féle jól azonosítható forrása létezik, mint például az LCD/LED notebookok és tabletek, az LCD/LED tévék és monitorok, a CRT kijelzők vagy a mobiltelefonok. A kutatók szerint az egyes forrásokra jellemző anyagok alapján kiszámítható, hogy az adott szegmensben milyen gazdasági potenciált hordoz az újrahasznosítás.

A legértékesebb nyersanyag nem meglepő módon az arany, ami jelenleg valamivel több mint felét adja az elektronikai hulladék újrahasznosításából származó bevételeknek. Ezután következik a réz (13,9 százalék), a palládium (9,5 százalék), bizonos műanyagok (9,2 százalék) és az ezüst (3,6 százalék). Talán kevesen gondolnák, de a platina a maga 1,7 százalékával mindössze a kilencedik ebben a rangsorban.

Az egyetem kutatói a Mitsubishi Materials beruházásában annak az iparági paradigmaváltásnak a bizonyítékát látják, amely az erőforrások hatékonyabb felhasználásához vezet a kormányzati nyomás és a piaci elvárások hatására. A japán anyacég MM Metal Recycling nevű leányvállalata a tervek szerint már 2017-ben megkezdi működését, legelőször 30 ezer négyzetméteres területen 50 alkalamzottal.

A MM Metal Recycling 10 százalékos kisebbségi tulajdonosa az ugyancsak japán Hanwa, amely egyebek mellett akkumulátorgyártóknak szállít fémeket. A Mitsubishi Materials a beruházással párhuzamosan 110 ezer amerikai tonnával (hozzávetőleg 100 ezer tonnával) a bővítette hazai feldolgozó kapacitását.