A cable.co.uk oldalain folyamatosan megtalálhatók azok az átfogó, gyakorlatilag a világ minden országára kiterjedő statisztikák, amelyek alapján jól összevethető az adatforgalmi szolgáltatások elérhetősége, ára vagy sebessége az egyes régiókban. A tarifákat egy marék szolgáltató legmagasabb, átlagos és legalacsonyabb árainak vizsgálatával állapítják meg, és az adatok merítése is olyan időtartományban mozog, hogy az egyes tételek egymáshoz mérhetők legyenek. Legutóbb a szélessávú előfizetések kapcsán idéztük a Cable listáját, most pedig a mobilnetes statisztika frissítésébe futottunk bele a brit ár-összehasonlító lapon.

Az értelmezést segíti, hogy az 1 gigabájtnyi mobil adatforgalomra vetített díjakat dollárra is átváltják, bár ezt a helyi vásárlóerő szerint már nem súlyozzák. Így legfeljebb azon lehet csodálkozni vagy szörnyülködni, hogy a saját magyarországi büdzsénkből mennyit netezhetnénk Uruguayban vagy Szamoán. A Cable a mostani összeállításhoz 6313 előfizetési csomagon rágta át magát a Föld 230 országából, amelyek közül nominálisan Indiában a legolcsóbb és Zimbabwéban a legdrágább a mobil adatforgalom: előbbi esetében 26 dollárcentet, utóbbinál több mint 75 dollárt kell átlagosan fizetni 1 gigabájtért.

A különbségek azonban nem csak globális viszonylatban zavarba ejtőek, például Európán belül is hatalmas eltérések tapasztalhatók. Ez igaz a svájci 20,22 dolláros és az ukrán 51 centes árszintre is, de a tarifák az Európai Unión belül sem nevezhetők egyenletesnek. A legolcsóbb hely ilyen viszonylatban Finnország 1,16 dollárral, míg Görögországban ugyanaz az 1 gigabájtos adatforgalom 32,71 dollárba kerül. Ez a két ország persze sok tekintetben távol esik egymástól, de a jobban megfeleltethető Olaszország és Németország között is elég nagy az eltérés a maguk 1,73 és 7 dolláros díjaival.

Nincs mivel dicsekednünk, de nem is panaszkodhatunk

Magyarország a Cable 230-as nemzetközi listáján a 135. helyet foglalja el 6,56 dollárral, amit a tavaly november végi árfolyamon rendeltek a majdnem 1850 forintos átlagos árhoz. Nálunk összesen 18 féle csomagot vizsgáltak, amelyek közül a legolcsóbb már 426 forintért (másfél dollárért) biztosította a gigabájtos egységet, míg a  legdrágább 3090 forintért (közel 11 dollárért) szolgáltatta ugyanazt a mennyiséget. Mindezt nyilván az elérhetőség vagy a kapcsolatok sebessége mentén is érdekes lenne súlyozni, de az adott mennyiségű adatforgalmat ettől függetlenül ki kell fizetni a szolgáltatónak.

A hazai átlagár egyébként majdnem pontosan megfelel az Egyesült Királyságban jegyzett átlagárral (ők közvetlenül utánunk, a 136. helyen szerepelnek), azonban arrafelé mindkét irányba nagyobb a szórás: a gigabájtnyi forgalomért 20 dollárcentnek és 57 dollárnak megfelelő fontot is elkérhetnek, ez pedig véleményessé teszi, hogy az átlagos ár kiszámításának mennyi gyakorlati jelentősége van.

A kelet-európai régióról szólva a Cable kiemeli, hogy a térség jó hálózati infrastruktúrája miatt az itteni országok a mezőny kevésbé drága felében foglalnak helyet, bár a legolcsóbbak közé egyikük sem tartozik. A legelőkelőbb helyen Lengyelország (1,32 dollár), Románia (1,89 dollár) és Szlovénia (2,21 dollár) állnak, míg Magyarország mögött csak Bulgária (7,15 dollár) és az ismert gazdasági problémákkal küzdő görögök vannak, ahol amúgy egész Európában a legdrágább a mobil netezés.

Az anyag négy olyan jellemzőt határoz meg, amelynek alapján az egyes országok tipizálhatók, és amelyek nagyban meghatározzák a tarifák nominális értékét. Az első a már említett és a Magyarországot magában foglaló kelet-európai térségre is jellemző kiváló hálózati infrastruktúra, amelynek nyomán az előfizetések már régen túlléptek a néhány gigabájtos forgalmi kereteken, így fajlagosan nyilván kevesebbre jönnek ki az egyetlen gigabájtnyi adatkapcsolatra számított díjak. Egy másik szempont a vezetékes infrastruktúra (kábeles internet) fejletlensége, ez ugyanis sokkal nagyobb jelentőséget ad a mobil kapcsolatnak, így a piacon is nagyobb a verseny az előfizetőkért, ami lenyomja az árakat.

Ugyanígy igaz, hogy azokon a helyeken, ahol jó a mobil adatkapcsolati lefedettség és a felhasználás is széleskörű, de az infrastruktúra fejlettsége és kapacitása nem kielégítő, a napi forgalom megabájtokban mérhető és gyakran időkorláthoz is van kötve. Emiatt maguk a SIM kártyák olcsók, de a mobilnet gigabájtokra számított díjazása nagyon magas lesz. A fejlett (gazdag) országokban viszont éppen a fizetőképesség drágítja a mobilnetet, amihez a hálózatok nagyon magas fenntartási költségei is hozzájárulnak. Nem ritka, hogy az ilyen országokban az infrastruktúra sem a lehető legmagasabb színvonalú, és szóba sem jönnek a messze átlag felett limitált vagy akár korlátlan csomagok – erre a Cable látványos példának hozza fel Németországot és az Egyesült Királyságot.