Az Amnesty International tegnap közzétett jelentésének középpontjában technológiai óriásvállalatok "megfigyelési kapitalizmusnak" nevezett rendszere áll, amely már az anyag alcíme szerint is veszélyt jelent az emberi jogok érvényesülésére. A jogvédő szervezet ebben elég egyértelmű megfogalmazásokkal támadja a Google vagy a Facebook gyakorlatait, amelyekre álláspontja szerint nem csak jellemző a részletekbe menő vájkálás a felhasználók személyes adatai között, de egyenesen arra épül a szóban forgó társaságok működése.

Az Amnesty úgy látja, hogy az adatok tömeges begyűjtése és elsősorban hirdetési szolgáltatásokon keresztül való pénzzé tétele mára az internet általános üzleti modelljévé vált. Bár a szolgáltatók hevesen tiltakoznak a kifejezés ellen, az adatok folyamatos gyűjtése és elemzése már az értelmező szótár szerint is kimeríti a megfigyelés fogalmát, amit tovább erősít, hogy a felhasználók tulajdonképpen ezzel fizetnek a látszólag ingyenes, valójában azonban az adataikért cserébe igénybe vehető online szolgáltatásokért.

A Google-nek és a Facebooknak megvan rá a lehetősége, hogy felhasználóiról nagy tömegű és nagyon részletes információt gyűjtsön, esetenként pedig az a megállapítás sem életszerűtlen, hogy a cégek többet tudnak az ügyfeleikről, mint amennyit azok saját magukról. Nem csak elemzik ugyanis a viselkedésüket, hanem az elemzések alapján egyre hatékonyabb predikciókat is képesek felállítani szokásaikkal vagy viselkedésükkel kapcsolatban – éppen ez teszi hatékonnyá és jövedelmezővé a hirdetési üzletüket.

Az önszabályozás csak egy hamis mítosz

A civil szervezet jelentése megállapítja, hogy a Big Tech néven emlegetett technológiai multik, vagyis a Facebook, az Amazon, az Apple, a Microsoft és az Alphabet-Google közül a fenti üzleti gyakorlatot bizonyos fokig az Amazon és a Microsoft is adaptálta. Ennek jelentősége abban áll, hogy a két vállalat a cloud infrastruktúra-szolgáltatások globális piacvezetője, míg az Amazon az e-kereskedelmi piacot is dominálja. A jelentés ugyanakkor felhívja rá a figyelmet, hogy a nagy márkák mellett nagy csomó más vállalat is része az adatbrókerek és ad-tech cégek egyre terebélyesebb hálózatának.

A folyamat vége természetesen nem más, mint hogy a szóban forgó információt áruba bocsátják mindazoknak, akik a fogyasztók egy jól meghatározott csoportját akarják megcélozni online hirdetéseikkel. A beszámoló ezzel kapcsolatban kiemeli, hogy a technológiai óriásvállalatok ereje és befolyása lehetetlenné teszi, hogy a kormányzatok vagy szabályozó szervezetek érdemben elszámoltassák őket – ugyanakkor az önszabályozás korszakának közelgő végét is jósolja ezen a területen, tekintve a techcégek működésére összpontosuló egyre nagyobb figyelmet.

Az Amnesty riportjáról beszámoló Business Insider a Facebook válaszát is idézi, amely nem meglepő módon teljes ellentétben áll a jogvédő szervezet állításaival. Eszerint a közösségi szolgáltató úgy teremt lehetőséget világszerte az emberek egymással való kapcsolatba lépésére, hogy eközben megvédi a magánélethez fűződő jogaikat. A közlemény rámutat, hogy maga az Amnesty International is futtat hirdetéseket a Facebookon, máskülönben pedig a szervezet üzleti modellje nagyban hasonlít a Facebookéra: megpróbálja elérni a potenciális támogatókat, pénzt szerez tőlük, a támogatást pedig küldetésének előmozdítására fordítja.

A 60 oldalas jelentés teljes egészében ezen a hivatkozáson olvasható, benne a kormányzatok és a piaci cégek számára megfogalmazott ajánlásokkal. Ezek között persze nem sok újdonság akad mindazokhoz a megszólalásokhoz képest, amelyekkel az utóbbi években egyre gyakrabban találkozunk: tavaly áprilisban például a virtuális valóság atyjaként is emlegetett Jaron Lanier előadását idéztük, amelynek nagyon hasonló logikája szerint az ingyenesség kultúrája fogja tönkretenni az internetet, ahogy a rendszereket használó ügyfelek és szervezetek a kezdetben elfogadható modellt szépen átalakították a manapság működő viselkedésmódosító eszközökké.