Véglegesítette az ENSZ annak az egyezménynek a tervezetét, amely segítheti a számítógépes bűnözés elleni nemzetközi fellépést. A kritikusok szerint viszont ezt úgy teszi meg, hogy közben szabaddá teszi az utat a megfigyelőállamok kiépítéséhez.

Az egyezmény ötletét 2017-ben Oroszország és Kína vetette fel. A javaslat célja az volt, hogy megteremtse a nemzetközi együttműködés kereteit az információs és kommunikációs technológiai rendszerek segítségével elkövetett egyes bűncselekmények elleni küzdelemhez, valamint a súlyos bűncselekményekkel kapcsolatos, elektronikus formában rendelkezésre álló bizonyítékok megosztásához.

Az augusztus 9-én elfogadott tervezet drasztikusan kiterjesztené a kormányzatok megfigyelési jogkörét, és lehetővé teszi a személyes adatok széles körű megosztását az egyezményt elfogadó ENSZ-tagállamok között. Lefekteti a "kölcsönös jogsegély" alapjait. Egy ország hatósága akkor utasíthatná más államok hatóságainak az információ megosztásra vonatkozó kérését, ha az törvényeivel ellentétes. Ugyanakkor – és ez a tervezet egyik sarkalatos pontja – banktitokra hivatkozva nem tagadhatja meg például a bűncselekményből származó jövedelmek befagyasztására, lefoglalására és elkobzására vonatkozó kéréseket.

Az egyezmény az azt elfogadó országok számára előírja, hogy más államok hatóságainak kérésére – jogrendjükkel összhangban – bizonyítékokat gyűjtsenek, vallomásokat rögzítsenek, házkutatásokat és lefoglalásokat hajtsanak végre, számlákat fagyasszanak be, hogy ezzel biztosítsák az információs és kommunikációs technológiai rendszerben tárolt elektronikus adatokat a nyomozáshoz. Az egyezmény aláírói azt is elfogadják, hogy (szintén jogrendjükkel összhangban) olyan törvényi keretet alakítanak ki, amely segítik a kiberbűnözés elleni egységes fellépést.

Szabad az út a megfigyelőállamok előtt

A tervezet továbbra is sok kérdést vet fel. Nem ad például megnyugtató választ arra a problémára, amely már a korábbi egyeztetéseknél is világossá vált, tudniillik hogy a kiberbűnözés elleni harcot nagyon másként képzelik el az autoriter és a demokratikus berendezkedésű államok. Míg a nyugati államok számára fontos a nemzetközi jog kereteinek figyelembe vétele, vagy az alapvető szabadságjogokat és az emberi jogok tiszteletben tartása, ezeket a megszorításokat az egyezményt kezdeményező két ország nem tartja szükségesnek.

Az Electronic Frontier Foundation (EFF) egy múlt havi elemzésében azt vélelmezi, hogy az egyezmény a kiberbűnözés elleni küzdelem örvén lényegében nemzetközi szerződésben szentesíti az államok jogát arra, hogy bármikor bárkit megfigyeljenek.

Mivel a tervezet szövege túl szélesen határozza meg az egyezmény hatálya alá eső információk körét, az állami hatóságok még olyan elektronikus dokumentumokat is lefoglalhatnának (sőt megőrzésüket is előírhatnák) a nemzetközi egyezményre hivatkozva, melyeket valaki kizárólag személyes használatra hozott létre, és soha nem osztott meg mással. De akár olyan – szintén személyes – információk hatósági ellenőrzését is lehetővé tenné, mint a az egészségügyi és fitneszeszközök által gyűjtött adatok.

A "betekintés" mélységének csak a képzelet szab határt, figyelmeztet a civil szervezet, hiszen a VR/AR eszközökkel még arról is lehet adatot gyűjteni az egyénekről, hogy mi köti le a figyelmüket, hol időzik hosszabban a tekintetük, milyen ingerekre emelkedik a pulzusszámuk és így tovább. Innen  pedig egyenes út vezet a gondolatrendőrséghez.