Sokat, nagyon sokat várt a Samsung a Galaxy Note legutolsó generációjától, és az előzetes hírek szerint sikerült is hozni a magas szintet. A szinte tökéletesen sikerült okostelefonnak lett azonban egy apró hibája: előfordult, hogy felrobbant az akkumulátora. Az viszonylag gyorsan kiderült, hogy gyártási hibás energiatároló telepekről van szó, ezért a dél-koreai vállalat visszahívta az érintett készülékeket, hogy kicserélje bennük az akkukat. Az igen költséges lépés azonban nem hozta meg a várt sikert, mivel a felújított eszközök némelyike továbbra is a korábbi hibát produkálta.

A Samsung végül kénytelen volt leállítani a gyártást és beszüntetni az értékesítést. Azt azonban nem közölték, mi volt az akkumulátorhiba pontos oka, így az elmúlt hónapokban – konkrétumok híján – csak találgathattunk. Ennek azonban vége, lerántották a leplet a forró fejű akkumulátor intim részeiről!

Atomjaira bontva

Ezúttal sem a Samsung állt a nyilvánosság elé: egy külső mérnökcsapat bontotta szét a készüléket és elemezte ki milliméterről milliméterre haladva a lehetséges okokat. Amint az az Anna Shedletsky neve alatt jegyzett Instrumental jelentésből elolvasható, nem vezethető vissza egyetlen okra az akkumulátor túlmelegedése, noha kétségtelen, hogy a jelenség legfontosabb faktora a helyhiány volt.

Közismert, hogy a mobil elektronikai eszközökben – most már szó szerint is – vérre menő harc megy minden megspórolt köbmilliméterért. Az okostelefonoknak, tableteknek mindig vékonyabbnak kell lenniük a korábbiakhoz képest, és az sem árt, ha könnyebbek elődeiknél. Mindezt a folyamatos technológiai fejlődés ugyan támogatja, de a nagyobb tudás iránti igény közben a másik oldalról préseli satuba a gyártók szabadon szárnyaló fantáziáját. Még nagyobb kijelző, felbontás, több processzormag, memóriakapacitás kell a vásárlóknak – ismerős történet?

És a végső mumus, az üzemidő. Ha korunk elvárásának megfelelően használjuk okostelefonjainkat, akkor azok közül csak a legkivételesebbek nem kérnek enni este, egy átdolgozott munkanap után. A forgalomba kerülő készülékek zömét naponta kell tölteni, hogy elbírják az egyre többet nyújtó alkatrészek folyamatosan növekedő energiaigényét. Ez azonban pont ellentétesen hat a méret- és tömegbeli csökkentés kényszerével, így a gyártók pengeélen egyensúlyoznak, hogy mindenkinek a kedvére tegyenek.

Idén ősszel a Samsung ezzel a pengével vágta meg magát.

Túl vékonyra sikerült

Az okostelefonos akkuk nagyon leegyszerűsítve pozitív és negatív rétegek egymásra halmozásából állnak, melyeket szigetelő rétegek választanak el egymástól, megakadályozva érintkezésüket és a szikrák keletkezését. A nagyon szűkös hely optimálid kihasználásának érdekében a szigetelő rétegekkel is játszani kell, és a Note 7-esekben sajnos túltolták a biciklit ezen a téren. Egyszerűen túlságosan vékonyak lettek a szeparátorok, hogy tarthassák a Samsung akkumulátorvastagságra vonatkozó előírását.
 

Ennek egyenes következménye lett, hogy az energiatároló telepek töltésük során méretváltozáson estek át, kicsit megdagadtak. Noha ez természetes és kezelhető jelenség, az így igényelt extra 10 százaléknyi hely kialakítása – vagyis meghagyása – elmaradt a Note 7-esekben. Amikor tehát tulajdonosuk tölteni kezdte, az akku térfogata növekedésnek indult, csakhogy nem volt hova tágulni. Ezt a stresszt párszor még képes volt elviselni a készülék, de huzamosabb használat után a már többször ismertetett jelenséggel kimúlt.

„Érdemes megvizsgálni a tervezést; a Samsung mérnökei jól láthatóan megpróbáltak új egyensúlyra találni a kapacitás szuperagresszív gyártási eljárással való növelésének kockázata és a belső védelem kialakítása között. A Samsung szándékosan tett egy veszélyes lépést, terméktesztelő rendszerük és tervelemző eljárásuk azonban cserben hagyta őket” – vonta le a következtetést az Instrumental jelentése.

Konklúzió?

Példaszerűen jelzi tehát az elektronikai ipar 21. századi kihívásait a Samsung Galaxy Note 7 akkumulátor-problémája. A történtekből minden bizonnyal levonta a megfelelő következtetéseket a dél-koreai vállalat, mégis, ha tippelnünk kellene, arra tennénk a nagy pénzt, hogy nem ez volt az utolsó nagy akkumulátor-para ebben az évszázadban...