Egy tanulmány számokkal bizonyította, hogy azok a startupok, amelyeket egy ember alapított, jellemzően jobban teljesítenek, mint azok, amelyeket egy csapat gründolt össze. A szerzők – a Pennsylvaniai Egyetem két kutatója – 2018 elején publikálták eredményeiket. Egyszerűen meg akarták vizsgálni, hogy helytálló-e a kockázati tőkebefektetőnek (VC) az a közvélekedése, hogy a csapatok által alapított stratupok jobban jövedelmeznek.

A számok mást mutatnak

A kockázati befektetés lényege, hogy nagy a bukás kockázata, de aki nyer, az nagyot nyer, és jó esetben messze többet keres a sikeres kiszállásra jutó sikertelen befektetések veszteségeinél is. Ettől függetlenül amikor egy VC befektetési célpontot keres, mindig támaszkodik olyan objektív mutatókra, amelyek alapján mérlegeli egy startup erősségeit és gyengeségeit. A probléma azonban az, hogy beszállni épp akkor érdemes, amikor ezek a mutatók még szinte semmit sem mondanak, mert kicsi a cég, nincs piacosított terméke, vagy ha van is, kevés az ügyfele és az üzlet modellje sincs még igazolva.

Így a szubjektív elemek is alaposan beleszólnak a döntésbe: mit súg az a bizonyos hetedik érzék, vagy mit sugároznak magukról az alapítók. A neves befektető, Ben Horowitz írásait olvasva is kiderül: minden befektetés más, nincs királyi út (befektetési stratégiájával többek között itt és itt is foglalkoztunk).

Ez tehát síkos terep, és a Pennsylvaniai Egyetem kutatói is óvatosan fogalmaznak. Nem állítják, hogy az egyéni alapítású startupokra érdemes fogadni. Csupán azt mondják: a számok nem feltétlenül támasztják alá azt a befektetői stratégiát, hogy a pénzt a csapatok által alapított startupokba érdemesebb tenni.

Vannak előnyei, de hátrányai is

A startuppereknek képzéseket nyújtó észt GrowthCub egyik alapítója azt próbálta összeszedni saját tapasztalatai alapján, hogy miért lehet igaza a kutatóknak.

Szerinte aki egyedül vág bele a cégalapításba, gyorsabban halad. A szerző egy afrikai közmondást idéz, miszerint ha valaki gyorsan akar haladni, menjen egyedül, és a ha messzire akar eljutni, akkor is egyedül vágjon neki az útnak. Az ok egyszerű: a döntéseket gyorsan meg lehet hozni, nem kell mindent két-három másik emberrel egyeztetni.

Ha egy alapító van, akkor nem kell számolni egy nagy kockázattal sem: azzal, hogy az alapítók összevesznek. Ahogy a CBInsights egy tavalyi összeállításából is kiderül, hogy a startupok fejreállásának ez a harmadik leggyakoribb oka.

Az sem elhanyagolható, hogy ha nincs sok alapító, az jellemzően karcsúbb szervezettel jár, ami alacsonyabb költségszintet jelent. Ez főleg a legelején fontos, amikor minden fillér számít, és sokszor még nincs is annyi és olyan munka, amit a társalapítókra le lehet osztani.

Az embereknek nem azonos a kockázattűrő képessége. Amikor jönnek a nehézségek, akkor mindig lesz, akik inkább a biztonságosabb út felé menne a veszélyes, de nagyobb sikerrel kecsegtető irány helyett. Ezzel pedig visszatértünk az első ponthoz.

Szóval akkor jobb a magányos alapító? Sajnos nem feltétlenül. Először is: kutatás ide vagy oda, nehezebb lesz befektetőt találnia. A szomorú igazság az – írja az észt szerző –, hogy a befektetők többsége elfogadja az Y Combinator alapítója, Paul Graham tételét: csak azért alapít valaki egyedül startupot, mert nem tudta meggyőzni a barátait, hogy csatlakozzanak hozzá. Ha pedig őket nem tudta meggyőzni, akkor egy VC miért bízzon benne?

Az egyéni alapítás másik hátránya talán még keményebb dió: a magány. Pontosabban az, hogy mindig minden döntést egyedül kell meghoznia, és a kételyeit nem tudja megosztani senkivel. Ez sokakat felőröl, ami akár a legígéretesebb startupot is lenullázhatja.