Patrick Pichette 2008 és 2015 között töltötte be a Google alelnöki posztját, ahol a vállalat pénzügyi vezetőjeként olyan cégfelvásárlások előkészítésében vett részt, mint amilyen a brit DeepMind 2014 januárjában bejelentett, félmilliárd dollár értékű akvizíciója volt. A kanadai üzletember néhány évnyi szünet után tavaly bukkant fel az Inovia Capital nevű befektetési társaság partnereként, amelynek londoni irodáját irányítva két alapból származó 600 millió dolláros tőkét kezel, néhány milliótól több tízmillió dolláros összegeket fektetve az európai startup cégekbe.

Az EU-s technológiai befektetések minden statisztika szerint gyorsan növekednek, az Atomico legutóbbi The State of European Tech jelentése alapján 2018-ban már 23 milliárd dollárnak megfelelő kockázatitőke-befektetést jegyeztek. Ez különösen akkor tűnik nagy tételnek, ha figyelembe vesszük, hogy az öt évvel korábbi riportban még 5 milliárd dollár szerepelt. Ennek ellenre a Microsofttal, az Amazonnal, a Google-lel vagy a Facebookkal egy lapon említhető, globális piacvezető európai techvállalatok nem igazán léteznek, ehhez a szinthez még a svéd Spotify streaming szolgáltatása van a legközelebb.

Mire megerősödnének, már régen a zsákban vannak

A Business Insider hét eleji beszámolójában Pichette is azt a sokat tárgyalt jelenséget magyarázza, amely szerint lehet, hogy Európában (ezen belül pedig az Egyesült Királyságban) több tucatnyi olyan vállalkozás működik, amiből a következő Google vagy Facebook lehetne. Csakhogy ilyesmi egyikből sem lesz, mivel a technológiai multik még azelőtt felszippantják őket, hogy érdemben kifejlődhetnének. Erre éppen a DeepMind-ot hozza fel példaként, ami a megfelelő támogatással ma már a brit gazdaság "nemzeti bajnoka" (national champion) lehetne, ehelyett egy amerikai társaság részlegeként működik.

Bár a DeepMind jelenleg is a korábbi londoni központtal működik, és a cég alapítói is ott élnek, a brit céges narratíva egyre gyengébb, miután az üzletet már hivatalosan is integrálták a Google anyavállalata, az Alphabet szervezetébe, fejlesztéseit pedig a különböző üzleti egységek (mondjuk a Google Health) viszik tovább. Mindennek fényében az Inovia Capital úgy keresi a számítását, hogy a kiválasztott startupok életciklusának több lépcsőjében is szorgalmasan irkálja a sok millió dolláros csekkeket, és az általuk kezelt (elsősorban kanadai intézményi befekketőktől származó) tőkét nem a gyors exitekkel, hanem a startupok megerősítésével sokszorozná meg.

Az Inovia a maga részéről az infrastruktúra- és alkalmazott szolgáltatások területére specializálódik, portfóliójában a digitális kereskedelmi platformtól a mobil robotikáig találhatók startup vállalkozások. Ezzel párhuzamosan a hazai, kanadai cégek európai piacra lépését is segítené, és fordítva, az európai vállalatokat Kanadán keresztül vinné be az észak-amerikai piacra. A társaság úgy látja, hogy mindkét régió kiváló ökoszisztémát jelent a fejlődésük korai fázisában járó startupoknak, ennél azonban többre van szükség a robusztus növekedéshez. Pichette a riportban felidézi, hogy a Google-nél töltött ideje alatt heti szinten vásárolták fel az apró vállalkozásokat, amelyeket ha éppen nem ők vettek meg, akkor felszippantotta a Microsoft vagy az Amazon.

A befektető a brexit kapcsán nem igazán aggódik, figyelembe véve, hogy milyen területen mozgó vállalkozások támogatásában érdekelt. Szerinte más lenne a helyzet, ha mondjuk egy autógyártó vállalatot vezetne, amely Európa-szerte beágyazott beszállítói lánccal működik. Az információtechnológia és a vele kapcsolatos szellemi tulajdon azonban sokkal kevésbé kötődik a földrajzi helyzethez, az ilyen cégek szó szerint bárhol "leparkolhatják magukat", így az ő szempontjukból a brexit is kevésbé tűnik fenyegetőnek. Egy friss vezetői felmérésből persze az is kiderül, hogy a no-deal brexit valós lehetősége az Egyesült Királyságban működő informatikai vállalkozásokat is elég rendesen felbolygatta.