Fantasztikus történet vette kezdetét akkor, amikor a Christie's árverésre bocsátotta Alexander Jodorowsky chilei-mexikói filmrendező és képregényszerző Dűne-adaptációjának filmtervét. Már maga a filmterv is extrém volt. A filmrendező 1975-ben kezdett el dolgozni Frank Herbert könyvének filmre vitelén. Úgy tervezte, hogy a kb. 12-14 órás filmeposzában olyan szereplőgárda alakítja majd a főbb szerepeket mint Orson Welles, Salvador Dalí, Mick Jagger, Alain Delon, Geraldine Chaplin. A zenei aláfestést a Pink Floyd komponálta volna... Ebből már sejthető, hogy a terv papíron maradt, a stúdiók kicsit sokallták a költségeket.

A gazdagon illusztrált, tucatnyi példányban elkészült filmterv azonban a Dűne-rajongók körében igazi kultdarab lett. Ennek egyik példányát szerezte meg SpiceDAO alapítója, a 25 éves kriptovaluta-milliomos Soban "Soby" Saqib. A Christie's előzetesen 40 ezer dollárra becsülte a gazdagon illusztrált forgatókönyv leütési árát, ehhez képest a kötet végül 2,9 millió dollárért került Saqib tulajdonába (a becsült és leütési ár közötti különbség abszolút csúcs az aukciós ház történetében).

Nagy pénzből lehetne csinálni még nagyobbat

A könyv megszerzése után Saqibnak is beindult a fantáziája, hogy egyfajta közkinccsé tegye szerzeményét a kriptovalutázó Dűne-rajongók számára. A SpiceDAO-közösségnek tetszett az ötlet, és összedobott 12 millió dollárt a projekt megvalósításához. Csak épp a közkinccsé tétel megvalósítása körül voltak apróbb zavarok, a szerzői jogi szabályozással például egyáltalán nem számoltak. Őrült ötletek is felmerültek, például hogy marketingfogásként égessék el a könyvet, a digitalizált változatot pedig oldalanként értékesítsék NFT-ként.

És egyre zavarosabb dolgok jöttek, melyek tökéletesen felszínre hozták egy DAO, azaz decentralizált önműködő szervezet működési porblémáit (a koncepcióról itt írtunk bővebben).

A SpiceDAO néhány tagja például abban a hitben élt, hogy mivel megvásárolták Jodorowsky filmtervének egy példányát, a le nem forgatott film szellemi tulajdonjogaira is igényt tarthatnak. Ezért aztán felmerült, hogy készítenek belőle egy szintén NFT-ként értékesíthető animációs változatot. Aztán mikor szembesültek vele, hogy ez azért nem egészen így van, nyilatkozatukban később úgy finomították, hogy csak egy hasonló hangulatú filmre gondoltak.

Aztán a projekt is módosult, bár a tagok egy a Mediumon március elején közzétett posztban azt állították, hogy ragaszkodnak az eredeti célkitűzésekhez: nyilvánossá tenni a könyvet a törvény által megengedett mértékben, készíteni egy eredeti, de a könyv által ihletett animációs sorozatot, amit eladnak egy streaming szolgáltatásnak, valamint támogatni a közösség származékos projektjeit.

Cirkuszban mutogatják

Mint a Futurism írja, a tervből annyi látszik biztosnak, hogy a csapat a nyár folyamán elindul, hogy képregény-konferenciákon mutassa be a könyvet.

Ehhez kitaláltak egy körítést is. A nézőket egy oculus alakú szobába terelik, ahol a kvázi oltárra helyezett kötetet egy kamerás headsetet viselő, kesztyűs kezelő lapozgatja lassan, az általa látott képet pedig kivetítik. És közben megjelennek a könyvről készült renderek is. Egyesek szerint ez is csak a szerzői jogok kicselezését szolgálja.

De hogy mi az igazság, nem tudni. A tervekről ugyanis mindig a csoport egyik tagja beszél csak: azonban a DAO-modellből eredően nem eldönthető, hogy a projekt egészét képviseli, vagy csak saját véleményét mondja.

És hogy miért különösen nevetséges ez az egész ügyeskedés? Mert ha nem is teljesen legális, de a rajongók körében terjed a neten a könyv teljes digitalizált változata (a cikk illusztrációjaként szolgáló képet például egy sima kereséssel találtuk). Tehát meglehet, az egész felhajtás csupán azért volt, hogy ellensúlyozza Saqib kissé túlárazott beszerzését. Ehhez azonban valami épkézláb projektet kellene felmutatni, ellenkező esetben vissza kell fizetni az összegyűlt 12 milliót. Csakhogy – és ez is a DAO egyik gyenge pontja –, a visszafizetés rengeteg kisértékű tranzakciót jelent, aminek óriási a költsége.

Összességében arra viszont jó volt a történet, hogy a DAO valós működését (működésképtelenségét?) illusztrálja.