Előző cikkünkben körbejártuk, milyen kihívásokat jelent a fintech cégek kezébe komoly fegyvert adó európai PSD2 pénzügyi szabályozás a piac banki szereplőinek. Ezúttal a gyártói és szolgáltatói szféra működésére gyakorolt hatásokat vizsgáljuk meg.

A fogyasztókkal közvetlen kapcsolatot tartó cégek általában lelkesen reagálnak a PSD2 által biztosított módszerekre. Például egy biztosítótársaságnak nagy hasznot jelentenek az olyan lehetőségek megjelenése, mint a követelések valós idejű, teljes elszámolása. Ezzel szemben egy világosan meghatározott teljesítménnyel, fizetési feltételekkel és kiszámítható működési tevékenységgel bíró gyártó cég aligha érezheti úgy (legalábbis a közeljövőben), hogy minél hamarabb alkalmaznia kellene a PSD2 kínálta opciókat.
 

Ugyanakkor a kifizetések lebonyolításában és nyomon követésében bekövetkező változások azt jelentik, hogy a teljes szervezetben – a CFO-tól az informatikusokon át a vezérigazgatóig – meg kell vizsgálni a meglévő technológiai infrastruktúrát, és az ebben szükséges változtatásokat, ha jobban ki akarják elégíteni az ügyféligényeket. Nincsen tehát egyértelmű, adott iparág összes szereplőjére ráhúzható válasz a PSD2 által előírt nyílt API alkalmazásának szükségességéről.

„We need banking, but we don’t need banks anymore” – Bill Gates

Az európai uniós szabályozás lehetővé teszi a kereskedők számára, hogy fizetés-kezdeményezési szolgáltatóvá (PISP) váljanak. Ezzel az XS2A szabály alapján nyílt API-kon keresztül hozzáférhetnek ügyfeleik bankszámláihoz. Így nem csak azonnali fizetési lehetőséget nyújthatnak számukra, de jelentősen mérsékelhetik költségeiket az ebbe a folyamatba korábban beékelődő felek – jellemzően bankkártya-társaságok – kiiktatásával. Ráadásul az ügyfelek bankszámláihoz való biztonságos hozzáférés és fizetés jelentősen egyszerűsíti a jelenleg összetett fizetési eljárást.

Nem kihívások nélküli azonban a PISP-vé válás. Ehhez a kereskedőknek teljesíteniük kell a PSD2 feltételeit (Regulatory Technical Standards), valamint erős ügyfélazonosítást és biztonságos kommunikációt kell biztosítaniuk. Mindezt úgy, hogy közben versenyképesek maradjanak, vagyis ne bonyolítsák meg annyira a fizetési folyamatot, hogy annak komplexitása miatt a potenciális ügyfelek jelentős része inkább a versenytársakat részesítse előnyben. Ez a feladat elsősorban a kisebb szereplőkre ró nagy terhet.

Pénzügyi elemzők szerint ugyanakkor azok az online kereskedők, akik elemezni tudják fizetési stratégiáikat, és rendszereiket PSD2-képessé teszik, ki fogják tudni használni a változás előnyeit, és növelni fogják bevételeiket. Másrészről viszont számos piaci szereplő vélekedik úgy a PSD2-ről, hogy az nem érinti üzletmenetét, és a szabályozásnak csak a költségoldalát látják, az általa szerezhető előnyöket nem.

Nyilvánvalóan az első tábort erősíti az Amazon és az Alibaba. Az amerikai óriás már eddig is jelentős összegeket fektetett abba, hogy PSD2-nek megfelelővé tegye rendszerét. Ezzel pedig óriási nyomást gyakorol a többi piaci szereplőre, legfőképpen a bankokra és más kereskedőkre. Előbbieket a folyamatból való kiiktatással, utóbbiakat a kedvezőbb, egyszerűbb fizetési megoldással ütheti ki a vásárlók kegyeiből, így még azelőtt elveszthetik a játékot, mielőtt az ténylegesen elindulhatna.

Szemléletváltás a gyártóiparban

Tévedés lenne azt hinni, hogy csak a fogyasztók és a pénzügyi, kereskedelmi szféra szereplői számára jelent változást a PSD2 megjelenése. A nyílt API-k használatával a gyártóiparnak is foglalkozni kell. Noha a gyártótevékenységet végző vállalatok többnyire nem állnak közvetlen kapcsolatban a végfelhasználókkal, kiterjedt beszállítói láncuk miatt nem dönthetnek az alkalmazásprogramozási felületekkel való feladatok figyelmen kívül hagyásáról.

Kétségtelen, hogy a gyártóipar szereplői számára az API-használat zöme nem a pénzügyi vonalon jelentkezik, inkább készletezés, eszközinformáció, vásárlási és karbantartási események, nyomkövetés és hasonló területek hangsúlyosak. Ugyanakkor az egymással üzleti kapcsolatban álló vállalatok egymás közti elszámolása, a tartozások kiegyenlítése már pénzügyi tranzakciók lefolytatását is igényli. A piac nagyobb szereplői pedig dönthetnek úgy, hogy – kihagyva a bankokat a képletből - PISP-é válnak, vagyis közvetlen tranzakciós kapcsolatot alakítanak ki beszállítóikkal.

Nem véletlenül állítják azt brit előrejelzések, hogy a banki bevételek akár 40 százalékát is érintheti az európai pénzügyi szabályozás. Egy ekkora zuhanást nagyon megszenvednének a bankok, akik számára lassan létkérdéssé válik, hogy rugalmasabbá, a felhasználók igényeihez jobban igazodóvá váljanak szolgáltatásaik. A rejtett költségek kora remélhetőleg lassan lejár.