Nagy, nehéz és rettentően zajos. Ráadásul hamarosan belelép a harmadik x-be. Ennek ellenére még mindig vannak hívei, akik mind a mai napig használják, merthogy ez a világ legjobb billentyűzete.

Az IBM Model M

Kevés olyan stabil eleme van a számítógépeknek, mint a billentyűzet: továbbra is a legfontosabb beviteli eszköz, még ha több készüléken – például tableteken, okostelefonokon – fel is váltotta valamilyen virtuális megfelelője. A The Verge terjedelmes cikket szentelt a billentyűzetnek, amely egyfajta etalonnak számít: minden ma készülő billentyűzet a Model M-et követi a gombok elhelyezkedésében, még ha bővült is a gombkínálat az első Model M megjelenése óta.

De hogyan válhatott kultikussá egy billentyűzet? Mindenekelőtt a tartóssága és a más klaviatúrával össze nem téveszthető hangja miatt. A The Verge cikkében bemutatják Brandon Ermitát, a Princeton Egyetem egyik IT-managerét, aki online régiségkereskedésében kizárólag beviteli eszközöket, főleg Model M-eket árul. Akit érdekel a téma, érdemes is meglátogatnia a clickykeyboards.com-ot, ahol alapos műszaki leírásokat is talál.

Kis klaviatúratörténelem

A klasszikus QWERTY billentyűzetkiosztás, azaz a mód, ahogy a különböző karakterek elhelyezkednek egymáshoz képest, nem az IBM találmánya. A kiosztást egy legendás írógép, minden újságíró vágyott alapeszköze, az E. Remington and Sons által gyártott, Remington No. 1 tette világhírűvé. Maga a cég is egy vásárolt szabadalom több körben történő finomításával jutott el a végleges, gyakorlatilag máig használt kiosztáshoz.

Az IBM 1981-ben adta ki az első billentyűzetét. Ebben már próbálta megoldani azt a problémát, hogy a számítógéphez nem volt elég a hagyományos karakterkészlet (kisbetűk, nagybetűk, számjegyek, speciális karakterek), hanem szükség volt olyan speciális billentyűkre is, melyekkel a felhasználó a géppel kommunikálhatott.

A cégnél a 80-as évek elején külön csapatot hoztak létre, melynek a billentyűzetfejlesztés volt a feladata. A csapat nem csak a laborban dolgozott, hanem kezdő felhasználókból létrehozott egy tesztcsapatot is, akik a kiosztást és a mechanikai megoldásokat tesztelték.

A Model M egyik jellegzetessége az ún. buckling spring mechanika már az előző generációs, 83 gombos PC/XT billentyűzetekben is megvolt. A mechanika lényege, hogy a levehető billentyűk alatt egy mechanikus rugós kapcsolószerkezet működött (lásd a képen). Ez adta a Model M jellegzetes, írógépes hangját.

A hang azonban nem okozott egyértelmű sikert. A gépelőnek nagy segítség volt a billentyűzet egyértelműsége, azaz fizikailag és hangjával is visszajelzést adott a gépelőnek, ami pontosabbá tette a gépelést. Ez az írógép-imitáció azonban hátránnyal is járt: a környezetet nyilván nagyon zavarta a jellegzetes, hangos kattogás. Közösségi terekben éppen ezért terjedtek el később a gumiharangos, sokkal csendesebb mechanikájú billentyűzetek.

Az IBM 1987-től a PS/2-es PC-ihez már a Model M-et adta, amivel végképp biztosította az általa kidolgozott kiosztás elterjedését.

IBM billentyűzetet MacBook Próhoz

Tavaly az ArsTechnika egyik szerzője részletekbe menően mutatta be, miért használ egy húsz éves Model M-et mind a mai napig, ráadásul egy MacBook Próhoz! Indokai a következők:

– mindenekelőtt fantasztikus a hangja: az ember igazán érzi, hogy komoly munkát végez;

– masszív és tartós; annak idején nem spórolták ki belőle az anyagot, tömege mintegy 2 kg;

– a gombok leszedhetők, tetszés szerint átrendezhetők;

– bőven elég neki 100 mA;

– és végül, de nem utolsósorban: könnyen tisztítható.

Akit részletesebben is érdekel, miért használ Iljitsch van Beijnum egy kövületet, egy kattintásnyira elolvashatja a képekkel is alaposan dokumentált részleteket.

És a végére egy kis zene billentyűzethangokból. Jó szórakozást!