A moszkitók ugyanis az általuk terjesztett betegségeken keresztül minden évben sok százezezer ember halálát okozzák, elsősorban az elmaradottabb afrikai térségekben, így nagyságrenddel több halálesetért felelősek, mint bármelyik másik állatfaj – nem beszélve az olyan kórokozók terjesztéséről, mint az utóbbi időben nagy figyelmet kapott dél-amerikai Zika-vírus. A problémára hosszú ideje próbálnak különféle megoldásokat találni, újabban az információtechnológia segítségével is: másfél évvel ezelőtt például az Alphabet egészségügyi fókuszú leányvállalata, a Verily által tesztelt módszerről számoltunk be, amelyet a szúnyogokkal csak kevéssé szennyezett, de kiemelkedően magas népsűrűségű Szingapúrban, illetve azóta Ausztráliában is vizsgáltak.

Ennek lényege, hogy egy speciális baktériummal megfertőzött hím moszkítókat engednek rá a kiválasztott területekre. Ezek az állatok nem csípnek, viszont a nőstények hiába párosodnak velük, az említett baktériumok miatt lerakott peték nem lesznek életképesek. A folyamatban a mesterséges intelligencia is fontos szerepet kap, mivel a populációt nem bővíteni, hanem ritkítani próbálják, így a kitenyésztett moszkítók közül csak a hímeket lehet szabadon engedni. Könnyű elképzelni, hogy a válogatás az emberi munkaerőre alapozva lehetetlenül körülményes folyamat lenne, ezért az Alphabet leányvállalata egy olyan rendszert fejlesztett, amelyben gépi képfelismerés és MI-algoritmusok gondoskodnak a nemek gyors meghatározásáról.

Tavaly novemberben egy másik kísérlet jelent meg a hírekben: Zanzibáron a kínai DJI drónjaira és egy új vegyületre épülő megoldással próbálkoztak, hogy a pilóta nélküli repülőket a környezet vizsgálata és a gócok feltérképezése mellett a rovarölő szerek hatékony permetezésére is felhasználhassák. Ez elvileg az eddigieknél sokkal olcsóbb és hatékonyabb módszernek ígérkezik a fertőzött területek azonosítására és felszámolására, ráadásul a drónok nem rovarölő szereket alkalmaznak, hanem egy szilikon alapú, nem toxikus és természetesen lebomló anyagot, amely vékony filmréteget képez a víz felületén, elzárva a moszkítólárvákat a levegőtől. Még korábban az LG jelentett be ultrahangos szúnyogriasztóként is működő televíziókat, amelyek ugyanazt a technológiát alkalmazzák, mint a dél-koreai gyártó elsősorban az afrikai piacra szánt légkondicionáló berendezései.

Szúnyogprofilozás MI-alapon

A kísérletek sorát nyilván hosszan lehetne folytatni, legújabban éppen a spanyol Institute of Agrifood Research and Technology (IRTA) fejlesztésével, amely ugynacsak a mesterséges intelligenciára építve segít egy adott területen élő szúnyogok fajának, nemének, életkorának vagy fertőzési potenciáljának meghatározásában. A moszkítók csapdába ejtése persze nem újdonság az ilyen jellegű vizsgálatok céljából, de a viszgálatokat rendszerint itt is manuálisan végzik a speciális képzettséggel rendelkező kutatók és technikusok. Ez nyilván lassú és drága dolog, ami ráadásul nagy tapasztalatot és szakértelmet igényel. A spanyolok most az EU Horizont 2020 kutatás-fejlesztési és innovációs programja által is támogatott Vectrack rendszer adaptálásával próbálkoznak, amelyet a német-spanyol Irideon fejleszt az IRTA és még fél tucat más európai szervezettel folyattott együttműködésben.

A csapdák optoelektronikus szenzorokkal üzemelne, amelyek lehetővé teszik a moszkítók távolról történő, automatizált számlálását és osztályozását a rovarok morfológiai, fiziológiai és repülési jellemzői szerint – ezzel tulajdonképpen digitális ujjlenyomatot vesznek minden szúnyogról. A szenzorok a levegő hőmérsékletét és páratartalmát is mérik, összevetve azt a csapdák GPS koordinátáival. Az adatok MI-alapú feldolgozása a kutatók szerint sokkal hatékonyabb az eddigi módszereknél, a fotók és videofelvételek analízisénél, ráadásul így a továbbított adatok mennyisége és a rendszerek fogyasztása is jelentősen csökkenthető. A szenzorok egyébként szinte bárhol telepíthetők, miután egy nagy csomó kommunikációs szabvánnyal kompatibilisek (2G, 3G, 4G, Wi-Fi, LPWAN, műholdas IoT stb.)

Az egész dolog lényege, hogy a felhőbe feltöltött adatok automatizált elemzésével a szakemberek valós idejű kockázati térképeket készíthetnek a régiós, állami vagy akár nemzetközi egészségügyi hatóságok számára, mint amilyen az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ. Ezek a térképek nagy segítséget jelenthetnek a járványok kitörésének megelőzésében, vagy akár a járványgócok gyors azonosításában és elszigetelésében. Egy korábbi kísérletben az optoelektronikus szenzorok ilyen irányú alkalmazása már 61-99 százalékos hatékonyságot mutatott, így az új rendszer fejlesztésétől is igen sokat várnak. Ez különösen azért érdekes, mert az Európába behurcolt, szúnyogok által terjesztett betegségek az utóbbi években egyre komolyabb problámát okoznak: az IRTA saját régiójában, Katalóniában például 507 Dengue-lázas esetet azonosítottak 2014 óta.