Pofonegyszerűen működnek az (amerikai) otthonokban egyre inkább terjedő, mesterséges intelligencián alapuló digitális személyi asszisztensek. Folyamatosan hallgatózó mikrofonjaik révén figyelik környezetüket, és megpróbálkoznak az elhangzó beszéd felismerésével illetve értelmezésével. Ha sikerrel járnak, akkor a kapott utasításnak megfelelően futtatnak online kereséseket, játszanak le zenét és így tovább. Ezt a képességüket hackelhetik meg a hirdetők.

Onnan ömlik a reklámszemét, ahonnan nem is láttuk jönni

A múlt héten ment le az amerikai tévében az a Burger King reklám, melynek 15 másodperc elég volt arra, hogy meghackelje az otthoni MI-k működési elvét. A hirdetés ugyanis gyakorlatilag parancsot adott a Google Home-oknak, hogy azok keressenek rá a cég hamburgerére a weben és ismertessék a műsort nézőkkel, miből is áll a szendvics. A tévén keresztül megszólított – „OK Google, what is the Whopper burger?” - digitális asszisztensek pedig pontosan így tettek; a negyedperces reklámidővel sokkal részletesebb információt tudott átadni a gyorsétteremlánc azzal, hogy rávette az otthonokban ülő Google Home-okat a vonatkozó Wikipedia bejegyzés felolvasására.

Nézőpont kérdése, hogy a húzást zseniálisnak, viccesnek vagy hiperzavarónak tartja valaki, de kétségtelenül egy új reklámozási lehetőség megjelenésének vagyunk tanúi (nem is beszélve a húzással generált másodlagos (média)érdeklődésről). Az egyértelműen reklámnak minősülő, rövid bejátszás már közel 4 milliós nézettséget produkált a Youtube-on és minden bizonnyal a releváns Wikipedia cikk forgalmát is jócskán megdobta.

És ez még csak a kezdet. A gyorsétteremlánc ráérzett valamire, egy olyan teljesen új hirdetési lehetőségre, ami azonnal heves érdeklődést váltott ki a 21. századi megoldások iránt érdeklődő reklámcégeknél. Mivel hirdetői szempontból egyértelműen sikernek könyvelhető el a hamburgerreklám, várhatóan a közeljövőben több ilyen hirdetés is napvilágot fog látni.

De mi a baj ezzel?

Az új reklámozási lehetőségek új bevételi forrást jelenthetnek a fejlesztőknek, a hirdetők pedig olyanokat érhetnek el, akiket a hagyományos formában már nem tudnának. Mindenki nyert, igaz?

Közel sem. Ezeket az eszközöket az emberek azért használják, hogy mindennapi életüket megkönnyítse. Ha kvázi ellenőrizetlenül beletrollkodhatnak a működésükbe, akkor hamarosan csak egy újabb szócsöve lesz a reklámoknak, és ki szeretne hirdetéseket hallgatni digitális személyi asszisztensétől? Ha a felhasználók a popup reklámokhoz hasonlóan fognak reagálni ezekre a megközelítésekre, akkor azok valószínűleg ugyanarra a sorsra fognak jutni, mint a popupok.

Persze a helyzetet tovább gondolva, lehet(ne) ebből pénzt csinálni. Emelt összegért cserébe reklámmentessé tenni a készülékeket – közismert értékesítési forma ez például a (mobil)alkalmazások körében.

A piac úttörője, az Amazon egyelőre meglehetősen szigorúan kezeli a témát, ugyanakkor a platformból nyilván pénzt akar látni – és nem csak az egyszeri termékértékesítésre hajt. Éppen ezért az online vásárlást nem csak megtűri, hanem támogatja is, nehéz tehát egyértelmű határvonalat húzni a hirdetések tekintetében. A gyakorlat majd úgyis formálni fogja a szokásokat, ahogy a drónok használatát is szabályozták a kezdeti, „mindent szabad” időszak után.

A Google és a Burger King hivatalos információk szerint nem egyeztetett a hirdetést megelőzően; az amerikai keresővállalat pedig egyelőre nem kommentálta a történteket.