San Francisco és Los Angeles között gyakran feltűnt pár Toyota Prius, amiről a legtöbben csak annyit vehettek észre, hogy a tetejétől a "talpáig" kamerák és érzékelők borítják. Az viszont csak közelről derülhetett volna ki, hogy a volán mögött a sofőr nem vezet, csak megfigyel.
Az "önvezető autó" nem más, mint a Google egyik kísérleti fejlesztése, amelyen a vállalat már 4-5 éve dolgozik, ám a hivatalos bejelentéssel mostanáig vártak. Az emberi irányítást akár teljesen nélkülözni tudó rendszer természetesen nem napokon belül veszi át az uralmat az utakon, de már gyakorlatilag tökéletesen működik.

Érzékelők mindenhol A Google módszerét használó autó többféle különböző módon észleli a környezetet. Legfontosabb érzékelője a tetőn elhelyezkedő "minitorony", amelyben többek között egy gyorsan forgó kamera-rendszer található: az innen érkező adatok alapján a gépkocsi 100 méteres környezetéről három dimenziós, valós időben változó térkép készül, amelyet kiegészítenek a lökhárítón és a kerekeken elhelyezett további érzékelők által közvetített információk.

A szélvédő mögötti kamerák afféle "sofőr-szimulátorok", ezek figyelik a jármű környezetében haladó autókat, a felbukkanó gyalogosokat, kerékpárosokat és egyéb objektumokat. Végezetül GPS alapú technológia segít abban, hogy az autó elnavigáljon a célig, ráadásul a valós idejű forgalomfigyelés adataival kiegészülve az is automatikusan szabályozódik, milyen vezetési stílust alkalmazzon a "robot", tartson-e nagyobb követési távolságot, vagy épp vezethet dinamikusabban is.

A robot dolga a szolgálat A tesztek során a "robotosított" járművek közel 1600 kilométert tettek meg teljesen automatikusan és összesen több mint 220 ezer kilométeren át vizsgálták különféle funkcióikat csupán részleges emberi beavatkozás mellett. A tapasztalatok hihetetlenül pozitívak: a rendszer nem hogy megközelítené, de jóval túl is haladja az emberi sofőrök képességeit. Eleve ott a folyamatos, 360 fokos látószög, a több szenzorból érkező adatok összessége és a kimutathatatlanul gyors reakcióidő - nem csoda, ha a kísérletek során csupán egyetlen kisebb baleset történt, és azt is a tesztautót követő, emberi sofőr által vezetett autó okozta.


Az autóba épített intelligencia képes leolvasni a közlekedési táblákat, betartja a sebességhatárokat, megáll a piros lámpáknál, tehát minden szinten reagál a környezetre, de természetesen nem hagyja figyelmen kívül azt sem, hogy egy bármikor aktiválható emberi sofőr is ül az autóban: folyamatos információkkal látja el a vezetőt, például hangosan kimondja az aktualitásokat (például közli, ha az autó gyalogos átkelőhöz közeledik).

Kevesebb baleset, több környezettudatosság A projekt vezetője Sebastian Thrun, a Stanford Mesterséges Intelligencia Kutatóintézet igazgatója, aki emellett a Google mérnöke is, többek között a Street View szolgáltatás megalkotásáért felel. A szakember 2005-ben egy diákokból álló csapat vezetőjeként megnyerte a Pentagon kétmillió dolláros díját: akkor az volt a feladat, hogy egy járművet emberi beavatkozás nélkül juttassanak el a sivatagon át egy közel 232 kilométerre levő célállomásra.


Thrun szerint innen jött az ötlet, hogy a projektet a hétköznapi autózásra is alkalmazni lehet, hiszen ezzel a módszerrel erősen redukálni lehetne a közúti balesetek számát, de a környezet megóvásában is fontos szerepe lehet a technológiának. A kimutatások szerint az emberi sofőrök által vezetett autók jóval több káros anyagot termelnek, hiszen az emberek nem gépi pontossággal adagolják a gázt, vagy épp váltanak sebességet. Egy automatizált autó eleve "light" kiszerelésben készülhetne a mostanában használtakhoz képest, így a felhasznált anyagok tekintetében is környezetbarát lenne a technológia, és a kibocsátott káros anyagok szempontjából is előnyösebb egy robotsofőr által vezetett autó.

Még sokat kell aludni A szakember szerint ez a projekt is azt mutatja, hogy a Google hajlandó olyan fejlesztésekbe fektetni, amelyek nem a közeljövőben térülnek meg. Mind Sebastian Thrun, mind pedig más szakértők egyetértenek abban, hogy a technológia elterjedése 8-10 év múlva kezdődhet meg igazán.

Addig egyrészt szükség van a kapcsolódó szabványok megalkotására, a sofőrök "továbbképzésére", és a kapcsolódó szabályozások (például a KRESZ) módosítására. Érdekes kérdés például az is, ha egy robot által vezetett autó balesetet okoz: ki lenne ilyenkor a felelős, a sofőr, az autógyár, vagy épp a Google? Ahogy ezek a kérdések tisztázódnak, a Google minden valószínűség szerint valami olyan módot találna a technológia licencelésére, mint ahogy jelenleg teszi például az Android esetében.

Harry Smithnek hívnak? Akkor buktad ezt a szoftvermérnöki állást!

A mesterséges intelligenciát használó toborzószoftverek állítólag nem szeretik az angolszász nevet viselő férfi jelölteket.
 
Ezt már akkor sokan állították, amikor a Watson vagy a DeepMind még legfeljebb érdekes játék volt, mert jó volt kvízben, sakkban vagy góban.
Amióta a VMware a Broadcom tulajdonába került, sebesen követik egymást a szoftvercégnél a stratégiai jelentőségű változások. Mi vár az ügyfelekre? Vincze-Berecz Tibor szoftverlicenc-szakértő (IPR-Insights) írása.

Nyílt forráskód: valóban ingyenes, de használatának szigorú szabályai vannak

Különösen az early adopter vállalatoknak lehet hasznos. De különbözik ez bármiben az amúgy is megkerülhetetlen tervezéstől és pilottól?

Sok hazai cégnek kell szorosra zárni a kiberkaput

Ön sem informatikus, de munkája során az információtechnológia is gyakran befolyásolja döntéseit? Ön is informatikus, de pénzügyi és gazdasági szempontból kell igazolnia a projektek hasznosságát? Mi közérthető módon, üzleti szemmel dolgozzuk fel az infokommunikációs híreket, trendeket, megoldásokat. A Bitport tizennegyedik éve közvetít sikeresen az informatikai piac és a technológiát hasznosító döntéshozók között.
© 2010-2024 Bitport.hu Média Kft. Minden jog fenntartva.