Sikeresnek mondhatjuk a 2012-es évet is. Végleges mutatókról ugyan még nem tudunk beszámolni, de az látszik, hogy a múlt évre tervezett 30-40 százalékos növekedést a válság ellenére is elértük, kedvező esetben túl is lépjük. Ennyivel haladhatja meg a bevételünk is a 2011-ben elért, valamivel több mint kétmilliárd forintos szintet – mondta lapunknak Györkő Zoltán, a BalaBit ügyvezető igazgatója.



■ Minek köszönhető a folyamatos növekedés, és milyen tervekkel vágtak bele a 2013-as üzleti évnek?

– Folyamatos növekedésünk annak a stratégiának köszönhető, amelyben a fő cél a külföldi terjeszkedés, a bevételt generáló újabb nemzetközi piacokon való megjelenés. A hazai piachoz ugyanis a bevételünknek már csak kevesebb, mint a 20 százaléka köthető, a többi export.

Intenzívebben 2011-től kezdtünk a külföldi offenzívába, úgy, hogy – ma még igen szerény jelenléttel –, de már belekóstoltunk az amerikai piacba is. Ennél komolyabban indultunk el Oroszország és a FÁK-országok felé , illetve a francia nyelvterületen. Ezek a beruházások 2012-ben kezdtek el jelentősebb mértékű bevételt termelni, új ügyfeleket hozni.

Ezzel a teljesítménnyel azok között a magyar szoftveres cégek között, amelyek valódi terméket árulnak, már benne vagyunk a top 4-ben. Az IT-biztonsági piacon pedig a Virusbuster sajnálatos megszűnésével mi maradtunk az egyedüli, a nemzetközi porondon is tényezőnek számító hazai fejlesztő vállalat.

Az idei terveket illetően, 2013-ban is legalább 20-30 százalékos felfutást várunk, de ha tényleg fel tudunk gyorsulni a főbb piacainkon, ennél akár sokkal nagyobb is lehet a növekedés.

■ A külföldi terjeszkedés a hazai informatikai vállalkozások egy részénél nem hozott átütő sikert, inkább  csak vitte a pénzt. Önök milyen üzleti modellt követnek?

– Eddigi  tizenkét éves fennállásunk alatt már legalább háromféle modellel próbálkoztunk. A megfelelő üzleti modell megválasztása nagyban függ attól, hogy egy cégnek milyen terméke van. Mi az IT-biztonsági piacon nagyvállalatoknak szállítunk prémium termékeket, ehhez kell a külföldi játékterünket kialakítani. Jelenleg alapvetően viszonteladói hálózaton keresztül dolgozunk, amit jó pár egyéb dologgal is megtámogatunk: online marketinggel, a telesales-szel, illetve egyre erősebb PR tevékenységgel.

■ Az elmúlt években elért növekedés a létszámban is érződik?

– Létszám szempontjából 2011-ben volt nálunk nagy növekedés, jelenleg 130 főt foglalkoztatunk. Folyamatosan lehetőséget biztosítunk részmunkaidőben egyetemről még ki sem került lelkes fiataloknak is, akik közül nagyon sok tehetséges embert itt tudunk tartani, így tudjuk biztosítani az utánpótlást .

Ha a további céljainkat nézzük, azok sem feltétlenül létszám fókuszúak. A kezdetektől fogva sokkal inkább az a célunk, hogy egy globálisan elismert IT-biztonsági céggé váljunk. Ehhez még nagyon sok az érintetlen terület. Az online értékesítés révén gyakorlatilag minden földrészen van már ügyfelünk, de igazán aktívan elsősorban Európában vagyunk jelen, tehát van még hová fejlődnünk. A terjeszkedésnek persze lesznek létszámvonzatai is majd, de hogy mennyi, az még kérdés.

■ Úgy hírlik, hogy a BalaBit is elérkezett ahhoz a ponthoz, amikor az organikus növekedés már nem elég, szükség van külső tőke bevonására. Mik az ezzel kapcsolatos tervek?

– Hosszú távú terveinknél sem a magyar piacot kell néznünk, hanem a globálisat, és folyamatosan kell figyelnünk a versenytársainkat. A mi intenzív piaci környezetünkben különösen gyors a technológiák elavulása. Ezért a globális piaci változásokhoz való alkalmazkodásban ott kell lennünk a legelismertebbek között, ehhez viszont gyors növekedésre van szükség, ami nagyon nagy befektetést igényel. A BalaBit azonban, mint magyar vállalkozás nemzetközi mércével nem számít igazán tőkeerős cégnek.
 
Amerikai üzletemberekkel beszélgetve többször is okoztunk meglepetést azzal, hogy a BalaBit alig egy évtizede mindössze 25 ezer dollárnak megfelelő tőkével indult, és most már 10 millió dolláros bevételnél tart.  Ugyanez egy másik szemszögből nézve másként fest: nevezetesen, hogy 12 éve indult a cég, és még csak 10 millió dollárnál tart, ami közel sem számít kimagasló eredménynek.
 
Az viszont már világosan látszik, hogy a globális terjeszkedésben ezek a dinamikus tervek organikus módon, csak a profitból nem finanszírozhatók, ezért van szükségünk külső tőkére. Az amerikai piacra sokan azt mondják, hogy óriási csapda, és nem érdemes nekimenni, mások meg azt, hogy az maga a paradicsom. Az biztosan igaz, hogy nagyon nagy lehetőség van a tengerentúlon: nagy egybefüggő piac, egy nyelv, egy kultúra, és az új technológiák szempontjából simán összevethető az összeurópai piaccal. Az amerikai piacra lépés beruházási szempontból önmagában is egy nagyobb feladat, nem elég hozzá az, hogy keresünk egy partnert, és nosza, vágjunk bele.

■ Hol tartanak a befektető keresésben?

– A tőkebevonási terveink már túljutottak az ötlet szintjén, már folytattunk is tárgyalásokat az Egyesült Államokban ottani befektetőkkel. A fő cél az amerikai piaci jelenlét, ami ma még néhány viszonteladóból és az online értékesítésből áll. Jelenleg a bevételünk több mint egytizede származik onnan, de ennél jóval többet szeretnénk. 

■ Szóba jöhetne még a felvásárlás, vagy a tőzsdére lépés is. Erről mi a tulajdonosok véleménye?
 
– A felvásárlás semmiképpen sem cél, legalábbis egyelőre nem, és első lépésben nem gondolkodunk tőzsdei jelenlétben sem. Most kockázati tőke bevonásáról tárgyalunk, ennek segítségével néhány év múlva elérhetjük a tőzsdei érettség szintjét is. Akkor majd megint ott leszünk egy útelágazásnál, és eldöntjük, hogy a gazdaság adott állapotában mi a további helyes lépés: a tőzsde vagy valami más.

Ami a kockázati tőkét illeti, az elmúlt hetekben számos tárgyaláson vettünk részt a Szilícium-völgyben. Tudom, az ottani technológiai ipar bölcsője egyes megítélések szerint már leáldozóban van, és ma már Amerika más tájain érdemes a technológiai cégeknek ezt a fajta pénzt keresni. Ennek ellenére azt mondhatom, hogy még mindig hihetetlen nagy tudás koncentrálódik ott – szemben a sivár hazai valósággal.

Az is igaz, hogy a Szilícium-völgyben is egyre nagyobb a szakemberhiány, aminek a megszüntetését egyáltalán nem segíti az amerikai bevándorlási politika. Ettől függetlenül még mindig rengeteg garázsvállalkozás-ötlet talál el oda. Az is igaz, hogy a felszínen mindig csak a sikertörténetekről lehet hallani, a bukásokról kevésbé, de tény, hogy hihetetlen mennyiségű a befektetésre váró pénz is.

Egyébként nincs kőbe vésve nálunk, hogy a befektetőnek feltétlenül amerikainak kell lennie, de elég racionális, hogy az amerikai piacra lépést egy amerikai céggel közösen finanszírozzunk, mert az a pénznél sokkal többel, egyebek mellett a hely és a helyi jog ismeretével is hozzá tud járulni a sikerhez.

■ Nem tartanak attól, hogy a befektető a cég irányításába is komolyan bele akar majd szólni?

– Attól függ, honnan jön a befektető. Az amerikaiak e tekintetben rugalmasabbak. Beszéltünk európai befektető társaságokkal is, nekik sokkal merevebb a hozzáállásuk a menedzsmentet illetően. Még mindig látni olyan kockázati társaságot, amely azt mondja, hogy ő csak olyan cégbe hajlandó fektetni, ahol minimum 51 százalékos tulajdonrészt kap. Mit ér vele? Kontrollhoz jut, ha rosszul mennének a dolgok? De ért ahhoz, amit a cég csinál? És ha igen, miért nem csinál inkább saját céget? Azt gondolom, hogy a külső tőkének is az az érdeke, hogy jól menjenek a dolgok.

Vannak hazai cégek, amelyeknél pár év után a háttérbe vonulnak az alapítók, átengedik a terepet az újgenerációs menedzsmentnek… A BalaBit még nem tart ott, hogy az alapítók átadják a gyeplőt, majd ha sínen lesz a vállalkozás.

■ Van megjelölt határideje a befektető keresésnek?

– Nincs rajtunk időnyomás, ettől függetlenül ez az idei év célja.

■ A meglévő termékkör elegendő a kitűzött növekedési cél eléréséhez, vagy érdemes lenne bővíteni?

– Noha rövid távon nincs termékbővítési tervünk, soha ne mondd, hogy soha. Ma inkább az a feladatunk, hogy a jelenlegi termékeink egy szélesebb területre megoldást kínáló portfólió önmagában is alkalmazható építőelemei legyenek. Ebbe kell most a fejlesztési erőforrásainkat koncentrálni, továbbá abba, hogy a termékeink egyre jobban igazodjanak a globális technológiai trendekhez is. Ma már nem „az én termékem mindenre jó” világát éljük, nem ezt keresik a nagyvállalatok.

■ Az olyan trendekre gondol, mint a saját eszközök munkahelyi használata, a mobilitás és a felhő?

– Igen, ezek a trendek a mi tevékenységünkre is komoly hatást gyakorolnak. Például ha a határvédelmi, más néven tűzfal technológiákra gondolok, azt látom, hogy ezeknek az eszközöknek a megváltozott felhasználói igények miatt egészen más kihívásokra kell ma választ adnia mint korábban. Egyszerűen elmosódnak a határok. Noha megmarad a hagyományos nagyvállalati tűzfalak iránti igény, de ez már messze nem fedi le a teljes piacot.

A virtualizáció és a felhő is megérkezett, amelyek éveken keresztül csak egyszerű marketing fogásként léteztek. Ma már világosan látjuk, hogy az ügyfeleink elkezdtek ebbe az irányba menni. Biztonságtechnikai szempontból a felhő nagyon izgalmas terület, tele van lyukakkal, olyan kihívásokkal, melyeknek amúgy élmény megfelelni. Ilyenek például azok a változások, amiket a vállalati adatok privát vagy publikus felhőbe költöztetése jelent. Megjelenésükkel megszűnik ugyanis az a helyzet, hogy mint felhasználó cégként saját magam kontrollálhatom és felelhetek az adataimért. Ehelyett meg kell bíznom egy külső szolgáltatóban.

Ez a felhőre váltás legnagyobb gátja. Manapság azért küzdenek a cloudszolgáltatók, hogy minden módon bizonygassák megbízhatóságukat, meg hogy kellően tőkeerősek, és nem mennek holnapután csődbe, valamint hogy az alkalmazottaik bizalmasan kezelik az adatokat stb.