Bár az adatközpontok rendkívül drágák és a világ legfejlettebb technikai megoldásaival igyekeznek hatékonyan üzemeltetni őket, a felmérések azt mutatják, bőven van hová fejlődni.

Tömeges kómában

Egy nemrégiben megjelent tanulmány arra jutott, hogy a szerverfarmok üzemeltetése során rendkívül sok energiát pazarolnak olyan gépek működtetésére, amelyek hosszú ideig egyáltalán nem végeznek semmiféle hasznos tevékenységet. A globális fenntarthatóságot zászlajára tűző Anthesis Group megbízásából készített, 4000 észak-amerikai szerver működését vizsgáló kutatás megállapította, hogy a szerverek 30 százaléka tekinthető kómában lévőnek. Utóbbi terminológiát az a gép éremli ki, amelyik az elmúlt fél év során ugyan be volt kapcsolva, de sem számítási tevékenységet, sem információt nem továbbított ez idő alatt.

Ez a mostani eredmény ugyan riasztóan magas értéknek tűnik, de tökéletes összhangban van a McKinsey által még 2008-ban lebonyolított hasonló kutatással. A több évvel ezelőtti vizsgálatok szerint az adatközpontok szerverkihasználtsága ritkán haladta meg a 6 százalékot, miközben a teljes állomány 30 százaléka abszolút kómában vegetált. Ugyanerre az arányra jutott az Uptime Institute frissebb kutatása is.

Lenne tér a rezsicsökkentésre

A fenti adatok alapján csak az Egyesült Államokban 3,6 millió, világszinten pedig nagyságrendileg 10 millió olyan szerver működik folyamatosan, amelyik az égvilágon semmit nem csinál. Szakértők az így felemésztett energiát globálisan 4 gigawattra saccolják, amiben már benne van a szerverek kiszolgálására, például megfelelő hőmérsékleten tartására szolgáló eszközök fogyasztása is.

Felmerül a jogos kérdés: miért hagyják az üzemeltetők az ilyen fokú pazarlást? Egyfelől a dologtalan szerverek egy része szükséges rossz, hiszen a biztonsági előírások, a redundancia vagy a gyors kapacitásingadozás kezelése megkövetelheti az extra vasat. Másrészt nem feltétlenül könnyű lokalizálni ezeket a "lógós" gépeket, hiszen önmagában egy egyszerű monitorozó rendszerből kapott CPU- és memóriaadatokból nem deríthető ki könnyedén, hogy mi megy feleslegesen.

Vannak azonban teljesen emberi tényezők, amelyek valóban okolhatók a pazarlásért. A nagy szervezetek sajátossága a hatalmi harc: részlegek, vezetők vívják gyakran értelmetlen belső küzdelmüket minden erőforrásért, befolyásmorzsáért. Ennek keretében a saját szerver ugyanúgy trófeaként, státuszszimbólumként viselkedik, mint a megfelelő mennyiségű lóerővel ellátott céges autó.

A feleslegesen működő szerverek elleni küzdelemben tehát a fejlett monitorozó megoldásokra ugyanúgy szükség van, mint a vállalati folyamatok, döntéshozatal és úgy általában a működési struktúra felülvizsgálatára.